Rosszkor

*Emlékek*

2023.01.21. szombat

Lando:

-Sziasztok.- rohant ide hozzánk azonnal Olívia, amint meglátott minket a kapuban. -Mi még nem találkoztunk személyesen, de már nagyon sokat hallottam rólad. Olívia Kocsis.- nyújtott kezet a magyar lány a barátnőmnek. 

-Kelcey Adams.- fogott vele kezet.

-Figyeljetek Viktor már bent van, keressétek meg. Ő több mindent el tud nektek most mondani, nekem sietnem kell vissza a menyasszonyhoz, mert tiszta ideg. De ott lesz még Fülöp és a szüleim is Viktor mellett. Ők is tudnak angolul, szóval velük biztos, tudtok majd beszélni.- hadarta el Oli a fontos információkat egy szuszra. -Ja és Lando tilos fogadnod Viktorral, eddig se jöttél ki belőle jól.

-Rendben.- válaszolom unótan. -Oli még egyszer ad át Annáéknak, hogy köszönjük a meghívást.- szóltam a már a lassan távolodó lánynak.

-Mindenképp átadom, de a ceremónia után személyesen is megköszönheted nekik. Viszont nekem tényleg mennem kell.- és mér el is tűnt az épületben.

-Gyere menjünk be mi is.- fogom meg Kelcey kezét és elindulunk az épületbe.

-Lando, sziasztok. Örülök, hogy ideértettek.- sietett hozzánk Olívia anyukája.

-Én is örülök, hogy újra láthatom Diána.- ölelem meg a negyvenes évei közepén járó nőt, aki elválásunk után csúnyán néz rám. -Akarom mondani örülök neked is.- javítom ki magam. Mindig elfelejtem tegezni Oli szüleit, pedig már százszor megkértek rá.

-Na azért.- mosolyodik el újra. -És ki ez a csinos hölgy melletted?

-Ő a barátnőm, Kelcey.- karolom át a brit lány derekát.

-Örülök, hogy megismerhetlek. Diána Kocsis, Olívia anyukája.- fog kezet a picit elveszett és megszeppent lánnyal. Hiába vagyunk már túl a családom és baráti köröm előtti bemutatáson, az életem ezen szeletével még csak most találkozik először.

-Kelcey Adams.

-Lando.- jön oda Olívai apukája is, majd kezet fog velem. -Róbert Kocsis. mutatkozik be a mellettem lévő barátnőmnek.

-Fülöp Gaál. Oli párja.- csatlakozik a bemutatkozásba Fülöp is, akivel csak egy biccentéssel köszönünk egymásnak.

-És mióta vagytok együtt?- töri meg a beállt csendet Diána.

-Július óta.- mosolyog rám Kelcey miközben válaszol a feltett kérdésre.

Belemélyedtünk a beszélgetésbe, amiből csak Fülöp volt az igazán kihúzó. Közben az eddig fotózó Viktor is csatalakozott. Egész jól elvoltunk, hamar eltelt az idő. Szerencsére Kelcey is hamar feloldódott. Mire realizáltuk mennyi idő is telt el, már Oli és Márk is köreinkben rohangált. Ez alatt az idő alatt még megismertem a vőlegény húgát és egyben Márk barátnőjét.

Olívia a mikrofonhoz lépett és mondott valamit a vendégeknek címezve. Gondolom azt, hogy lassan ideje lesz áttérni a ceremónia színhelyére. Olívia szüleit követve foglalunk helyet az oltár egyik oldalán. 5 perc helyezkedés és susmogás után elhalkul mindenki, amikor elindul egy zene.

A két tanú, vagyis Oli és Márk egymásba karolva vonult a helyére. Utánuk Bálint szülei körében sétált el az oltárig. Ezek után felcsendül az ikonikus esküvői bevonuló. Anna egy gyönyörű letisztult fehér ruhában lép ki édesapja és édesanyja kíséretében.

Igaz nem sokat értek az egész ceremóniából, mégis ahogy végig nézek a vendégeken tudom, hogy ez még így is szép és varázslatos. Az örömszülők könnyes szemmel néznek gyermekeikre. Az itt jelenlévő házaspárok boldogan mosolyogva figyelik a történéseket és lopva egymásra néznek, visszaemlékeznek amikor még ők álltak ott. A szerelmes párok, pedig egymás kezét fogva, gondolnak arra milyen lesz majd az ő esküvőjük. Az egyedülállók pedig csak mosolyognak. Én hiába tartozom a szerelmes párok csoportjába és fogom Kelcey kezét, nem tudok arra gondolni, hogy valaha is az oltár előtt állnék vele. Ezt a gondolatot inkább elterelve folytatom az emberek figyelését. Tekintettem az ifjú párra vezettem, mosolyogva és párás szemmel fogják egymás kezét és hallgatják az anyakönyvvezetőt. Átsiklik a tekintettem a mögöttük lévő két tanúra. Márk boldogan figyeli két barátját, míg Oli öröm könnyektől csillogó tekintettel, de mosollyal az ajkain. Most adódik először végignéznem a magyar lányon, eddig a nagy rohangálásában még nem sikerült. Egy hosszú világoskék ruhát visel hosszú buggyos és átlátszó ujjakkal. Nincs kirívó dekoltázsa, vagy mintája a ruhának, az egyetlen dolog, ami megspékeli a ruhát az egy vágás a jobb combjánál. Haja fel lett fogva egy laza kontyba, arcára kevés smink került, lábain egy egyszerű magas sarkú található. Úgy néz ki összességében, mint egy görög istennő, az ilyen kinézett teljesen távol áll a lány hétköznapi öltözködésétől. Teljesen megbabonáz a szépsége, tekintettem rajta marad a végéig. A gondolatok pedig cikáznak bennem, megint feljön az, hogy mi lenne, ha most én állhatnék az oldalán, mint a párja. Elképesztően irigy vagyok most is Fülöpre. Tudom, hogy itt ül mellettem a barátnőm és nem lenne szabad Olíviára gondolnom, de nem tudok ennek a gondolatnak parancsolni.

Gondolat menetemből és Oli bámulásából a vendégek tapsa ránt vissza. Az ifjú pár egy csókkal pecsételi meg a friss házasságukat. Csatlakoztam a tapsoló tömeghez. Kivárva a sorunkat mi is odamegyünk gratulálni.

-Gratulálok. És még egyszer köszönöm, hogy minket is meghívtatok.- ölelem meg őket mikor odaérünk. 

-Köszönjük. Ugyan már Lando te is a barátunk vagy, természetes, hogy téged is meghívunk.- mondja Bálint és elképesztően jól esik, hogy ilyen fontos barátjuknak tartanak, mert tényleg csak a szűk család és baráti kör van itt.

-Illetve ő itt mellettem Kelcey, a barátnőm, akiről már meséltem nektek.- bemutatkoztak egymásnak és Kelcey is gratulált nekik.

Az este nagyon jól telt. Oli és családja mellett ültünk, a magyar lány folyamatosan mesélt nekünk, hogyha valami olyan történt, ami nálunk nem szokás. Így ismertem meg a menyasszonytáncot és a menyasszony cipőből ivást. Kelcey is jól érezte magát, aminek örültem, de még is volt az a rossz érzés, hogy nem biztos, hogy sokáig még együtt leszünk. Nekem ez nem fog sokáig menni, nem akarok se neki, se magamnak hazudni az érzéseimmel kapcsolatban.  Nem akarom kihasználni szegény lányt csak, azért, mert szükségem van valakire, aki eltereli a gondolataimat arról, hogy milyen egyedül lenni és sóvárogni Olíviáért, mert nem érdemli meg.

Az est fénypontja az volt mikor Olíviát felkértem táncolni, kellemes érzés áradt szét bennem a tudatra, hogy most a kezeim között lehet. Igaz csak egy szám erejére, de már az is feltöltött, addig a kis ideig élhetett a fejemben az a gondolat, hogy a most csak az enyém.

A tánc után még oda ment egy nénihez, aki fogalmam sincs ki lehetett, de engemet is húzott magával. Fogalmam sincs miről beszéltek, de azt észre vettem, hogy Oli elvörösödik. Mire észbe kaptam a nő belecsípett az arcomba és mondott valamit, amit nyilván nem értettem. A magyar lány alig bírta visszafogni a nevetését, de nagy nehezen vette a fáradtságot és megszólalt végre úgy, hogy én is értsem.

-Lando ő itt Anna nagymamája. Az előbb annyit mondott neked, hogy micsoda helyes úriember vagy.- szóval még szépen bemutatkoztunk Oli segítségével egymásnak és lány sikeresen angolul is kimondatta a nénivel. Azt hiszem ez örökre az elmémbe égett. Úgy éreztem magam 23 éves létemre, mint egy 5 éves, aki most találkozott a nagyanyával.

Már rég hajnalban járt az idő mikor az ittas Viktornak ötlete támadt.

-Fogadjunk Norris.- mindig ez van, ha találkozunk mi valamiben fogadunk és általában Viktor nyeri őket.

-Legyen.- volt már bennem is némi alkohol és lehet, ezért felejtettem el Oli kérését, hogy ne fogadjak Viktorral.

-Tudom, hogy még messze van, de, ha most helyesen megtippelem az első teszt napon elért legjobb köridődet, akkor tartozol nekem egy modellt állással. Ha pedig nem lesz helyes a tippem ezredre pontosan, akkor pedig te találhatsz ki nekem valamit. Áll a fogadás.- nyújtja felém a kezét, tekintette pedig kérdőn vizslat.

-Áll.- fogok vele kezet. -Na akkor halljam mi a tipped?- nézek rá most én kérdőn.

-Barcelonában vagy Bahreinben lesz a teszt?

-Barcelona.

-Kösz. Akkor szerintem 1:16:876. Alig várom már azt a napot.- mosolyodott el magabiztosan.

-Azért én nem lennék ennyire magabiztos. Nagyon csekély esélye van, hogy ez lesz a pontos idő.

Végül ki nyerte meg a fogadást? Persze, hogy Viktor és innentől kezdve soha többet nem fogadtam a fiúval.