Rosszkor

2.5

2025.05.14. szerda

Olívia:

-Szeretlek.

Csak ez az egy szó járt a fejembe, amit a fiú mondott nekem az én anyanyelvemen. Lesokkolódtam, nem tudtam szóhoz jutni annyira hirtelen ért ez az egész. Mégis valami meleg bizsergető érzés elindult bennem a szó hallatán. Sokkal több kellemes érzés kavarodott fel bennem azzal, hogy Lando mondta nekem, mint mikor még Fülöp mondta ezt a varázslatos szót. Nem tudtam se a helyzetet, se az én érzéseimet hova tenni.

Szemébe nézve egyre jobban csak elvesztem és fogalmam se volt most mit csináljak. Hirtelen jött és mindent egyszerre kavart fel bennem. Mégis a szívemre hallgatva hirtelen felindulásból gyengéden az ajkaira helyeztem a sajátjaimat.

Megcsókoltam az egyik legjobb barátomat és még se érzetem magamat emiatt rosszul. Sőt elképesztően jó érzés volt. Azok a bizonyos pillangók elindultak és hatalmas csapkodásba kezdtek. Minden porcikám elkezdet bizseregni, ahogy Lando közelebb húzott magához és visszacsókolt. Az elmúlt öt évben mindig is azt hittem, hogy Fülöp volt az igazi egészen a kapcsolatunk csúfos végéig. Lando pedig csak egy nagyon jó barát. Volt párom érintései és csókai miatt viszont soha nem éreztem ilyet, mint most. 

Elválva egymástól összedöntöttük homlokainkat és egymás szemébe tekintettünk.  Percekig így álltunk egymás karjaimban és nem éreztem kínosnak a helyzetet. Sőt élveztem. Boldognak éreztem magam. Már nem gondoltam az elmúlt három fájdalmas hónapra. Csak az engem ölelő és fürkésző fiúra tudtam gondolni. Mosolyra húztam ajkaimat, amire fel Lando is ugyan azt tette. A fiú csillogó szemeibe tekintve már tudtam mi ez a furcsa érzelemvihar bennem.

-Tudom.- szólaltam meg végül én.

-Tessék?- most pedig Lando nézett rám értetlenül.

-Star Wars 5: A Birodalom visszavág.- mosolygok rá játékosan.

-Elképesztő vagy.- nevet fel. - Képes vagy még ilyenkor is filmes utalásokkal dobálózni?- kérdezi nevetve.

-Én mindig.- kuncogok fel.

-Szerinted tényleg én vagyok Leia?- válik pajkossá tekintete.

-Hát te mondtad ki a szeretlek szót, ezért muszáj volt kapnom lehetőségen.- vigyorogtam, mint a vadalma. -Talán legközelebb te lehetsz Han Solo.

-Lesz legközelebb?- csillantak fel szemei a boldogságtól.

-Ha akarod.- válaszolok.

-Persze, hogy akarom. Nem tudom rémlik-e még, de egy öt perce vallottam szerelmet neked.- tűr hátra egy hajtincsemet.- És te akarod?- dönti meg egy kicsit a fejét és úgy tekint rám kérdőn.

-Hát mindig is inkább Ahsokának tartottam magamat a Star Wars világából. De most talán lehettek Leia, hogy te lehess az én Han Solom.

-Borzalmas vagy.- motyogja Lando, majd újra megcsókol.

-De te így szeretsz.- suttogom kettőnk közé két csók között.

-Úgy néz ki.- suttogott ő is válaszul.

2025.05.15. csütörtök

Valaki ölelő karjai között ébredni olyan jó érzés volt, ezután a pár hónap után. Miután kinyitottam szemeimet végig tekintettem a mellettem fekvőn. Lando erősen szorított magához, még álmában is olyan közel tartott magához, mintha bármikor eltűnhetnék mellőle. Egész este szinte el se engedett a válómása után. Félt, hogy ez csak egy álom és még mindig csak barátok lennénk. Pedig már nem csak barátok voltunk egymásnak. Nem hitte el, hogy öt év után viszonozni fogom az érzéseit, egy ideig én se hittem el. Visszagondolva már anno éreztem iránta valamit, de elnyomtam magamban mindent.

Nagy nehezen ülőhelyzetbe tornásztam magam és még kedd este éjjeliszekrényen hagyott laptopért nyúltam, ugyan is este már nem sikerült a napi dolgaimat befejeznem. Hisz este csak Landoval foglalkoztam, ezért nem jutott rá időm. Miután a gép és az íróprogramom is bekapcsolt neki álltam a szokásos "terápiámnak".

"Nyugalom: 2025.05.14.; Balaton, egy könyv és egy bizalmas ember társasága a tökéletes recept hozzá.

Melegség: 2025.05.14.; Melegség járja át újra szívemet, már nem érzem magamat egy roncsnak és ez csak is egy embernek köszönhető.

Szerelem: 2025.05.14.; Soha életemben nem gondoltam, hogy bármi ilyet is érzek majd Lando iránt, mégis megtörtént és egy picit se bánnom.

Boldogság: 2025.05. 14.; Csodás nap  egy csodás emberrel, csak ez lehet ennek a végeredménye."

-Jó reggelt!- szólalt meg mellőlem egy rekedtes reggeli hang és a hang tulajdonosa átölelte a lábaimat, mint egy plüssmacit. Lehajtottam a laptop tetejét, majd visszaraktam az előző helyére.

-Jó reggelt!- lassan a lábaim ölelő fiú arcára simítottam kézfejemet.

-Mit csináltál?- motyogta kérdését a combomba, amitől kirázott a hideg.

-Tegnap kimaradt a szokásos kis írásom, azt csináltam most meg.- kezdtem el az arcán kis köröket leírni. -Jól aludtál?

-Ühüm.- dünnyögte. Lejjebb csúsztam, Lando pedig elengedve a lábaimat most már derekamat ölelte át és arcát nyakhajlatomba helyezte.

-Álmos vagy még?- túrtam fürtjei közé.

-Egy picit.- mormolta a nyakam bőrébe, ami miatt kellemes bizsergés futott át a testemen.

-Hagylak akkor aludni. Én pedig megyek és elkezdem a napom.- kezdetem el szép lassan elhúzódni tőle, de az engem ölelő férfi nem engedte.

-Ha te is mész, akkor én is megyek.- majd belepuszilt a nyakamba.

-Nyugodtan aludj, ha még akarsz.- simogattam meg az arcát.

-Megyek.- hirtelen mozdulattal kelt ki az ágyból, amit én is követtem.

Leindultam a konyhába és neki álltam reggelit csinálni. Most először volt, hogy nem egyből keltem ki az ágyból amióta itt vagyok. Igaz ugyan úgy megébredtem a szokásos időben, de még se éreztem bűntudatot azért, mert nem egyből indítottam el a napomat. 

-Na ez egy kellemes reggeli látvány, ezért már érdemes volt ilyen korán felkelni.- ölelt át hátulról Lando, miközben leraktam a teraszon lévő asztalra az utolsó tányért is.

-Sikerült felébredned a zuhany alatt?- fordulok meg a karjaiban és átölelem őt a nyakánál.

-Igen.- hajolt hozzám közelebb, majd megcsókolt. -Mit terveztél mára?- kérdezi miután elváltunk és leültünk reggelizni.

-Egy kis jóga, meg még délelőtt a kerttel akarok foglalkozni. Ja meg bevásárlás. A délutánt meg még nem tudom.- mosolygok rá.

-Ezek szerint a délutánod szabad?- csak bólintok, mert tele van a szám.- Akkor enged meg, hogy most én szervezzek neked erre a délutánra programot.

-Engedély meg adva.