Rosszkor

0.2

2020.07.02. csütörtök

Olívia:

Gyorsabban eltelt az a két hónap, mint gondoltam. Már a reptéren voltunk Márkkal és Daevre vártunk. Megérkezett majd együtt felszálltunk és egészen Frankfurtig Daevvel beszélgetem és osztottuk be előre a dolgokat, hogy ki miről ír. Megérkezve Frankfurtba egy 2 óra várakozás után már robogtunk is tovább San Diego felé, ahol a következő héten vesszünk részt a Comic Con-on. Az oda úton már teljesen csak Márkkal beszéltünk mit csinálunk, vagy ő mit csinál mikor mi dolgozunk majd Daevvel. Mikor megérkeztünk körbe jártuk a város nagy részét így hárman.

A Comic Con nagyon gyorsan, de esemény dúsan telt el. A reptéren álltunk és búcsúztunk el ép Daevtől, aki haza megy. Amikor ő elment mi is mentünk a gépet elérni, ami Austin felé megy.

Úgy volt, hogy az úton folytatom a munkát, de mind a ketten bealudtunk. Majd mikor felébredtem már a leszálláshoz készültünk. Leszálltunk a gépről és mind a ketten hulla fáradtan beérve a hotelba vettük át a szobáinkat. Már este volt így vacsoráztunk és mindenki elment a szobájába. Én még zuhanyoztam egyet és bedőltem az ágyba egyből el is nyomot az álom.

Másnap már reggel nyolckor fent voltam és készülődtem mivel korán ki kellett mennünk a pályára mindent elrendezni, mivel ma van a sajtónap. Miután odaértünk a bérelt autóval Márk mindent elintézve mondta, hogy nyugodtan menjek bármelyik lelátóra és fejezem be munkámat, ami maradt. Én így is tettem. Meglepően gyorsan befejeztem már szinte az összes cikket, ami maradt. Már épp az utolsót írtam mikor megszólította valaki.

-Hogy-hogy nem te is a csordával vagy, akik ép próbálják szétszedni a csapattársam?- felnevettem, mert tudtam, hogy csordával a bulvár újságírókra gondol.

-Sajnos annál sokkal fontosabb dolgom van ...- nem hagyta a férfi, hogy befejezem és én is egy frappáns mondatot mondjak.

-Csak nem az, hogy a lelátóról szaftos képeket készítesz a csapatokról? - kérdezte kíváncsi és kimért hangnemmel. 

Ekkor gyorsan mentettem egyet, mégis csak ne tűnjön el az, amit eddig összeszenvedtem valahogy. Majd lecsuktam a laptopomat és megfordultam, hogy a rejtélyes alaknak bemutatkozzak. De amikor megfordultam enyhén megdöbbentem és nem akartam hinni a szememnek. Maga Lando Norris állt előttem. Megráztam a fejemet egy picit és nyújtottam neki a kezemet.

-Olívia Kocsis és újságíró. Bár szerintem erre már rájöttél.-fogtunk kezet.

-Lando Norris pilóta, bár szerintem ezt újságíróként tudod. És mi járatban erre felé ilyenkor amikor hamarosan az interjúk kezdődnek? -kérdezte. Végül is teljesen jogosan hisz ő nem tudja, hogy nem sportriporter vagyok.

-Az igazat megvallva épp egy cikket írok, amit már a repülőn megakartam írni, de inkább aludtam, mint, hogy dolgozzak.- válaszoltam teljesen magabiztosan.

-És, ha szabad kérdeznem. Miről írtál? -érdeklődött.

-A Marvel bejelentéseiről összefoglalva, amit a Comic Con-on tettek.

-Ez meglepett. Azt hittem a sportriportereknek nem kell ilyenről írniuk.- jelent meg a döbbenet jele az arcán.

-Nekik nem is. De nekem igen, mert tech és gamer újságíró vagyok a GameStarnál. A Gamestar Hungary-nél.- feleltem még mindig teljesen magabiztosan.

-Akkor, hogy-hogy itt vagy? - látszott rajta, hogy nem igazán áll össze neki a kép.

-A barátommal jöttem ő is újságíró csak ő valójában sporttal foglalkozik. Én pedig elkísértem úgy volt, hogy segítek neki, de aztán itt kötöttem ki és ez a lelátó lett az ideiglenes irodám, úgy néz ki.- néztem körbe.

-Áhh, már akkor értek mindent. Kivéve egyet egy lány, hogy lett ilyen újságíró, mint te.- láttam rajta, hogy amint kimondta kicsit elszégyellte magát. Gondolom azért, mert ilyet kérdezett, de engem ez már nem hatott meg, mert az évek alatt sokszor megkaptam ezt.

-Igazából sose voltam igazi csaj, ha mondhatom ezt. Mindig is egy fiúsabb lány voltam, a videó játékok, a filmek, a Star wars és a képregények érdekeltek. Mindig gondolkodtam mi legyek és mindig ott lyukadtam ki, hogy valamiféle író szeretnék lenni és ezeket összekapcsolva dolgozók most gamer újságíróként.- a magabiztosságom egy percre se tűnt el, aminek nagyon örültem, még is csak egy híres pilóta állt most előttem.

-Mit szólnál egy kávéhoz?- kicsit meglepődtem azon, hogy egy pilóta, aki valószínűleg csak megakart győződni arról, hogy nem-e valami kém vagyok ilyen hirtelen hív meg egy kávéra.-Már, ha van hozzá kedved.- tette hozzá miután látta értettlen arc kifejezésemet.

-Nagyon jól hangzik már rám férne egy, de neked nem interjúkat kéne adnod?- néztem rá kíváncsian.

-Igazából én már túl vagyok a délelőttieken és már csak késő délután lesz egy kötelezőm. De akkor jössz kávézni?

-Igen csak kérek egy percet összepakolni.

-Nyugodtan. Megvárlak.

Elkezdtünk a McLaren épülete felé sétálni nem nagyon beszéltünk. Amikor oda értünk az étkezőjéhez az épületnek akkor mondta, lehet jobb lenne, ha eltenném az újságíró jelző kis kártyámat, mert ide újságíróknak nem lenne szabad bejönnie. Ezután levettem azt és a laptopom mellé becsúsztattam a táskámban. Kértünk két kávét és leültünk az egyik ablak elé.

-És te mennyire ismered a Forma 1-et, ha már így itt vagy, vagy csak véletlen lenne?- emelte rám kérdő tekintetét.

-Egy éve követtem rendszeresen amióta drága autómániás barátommal összeköltöztünk. Azóta minden futamot együtt nézünk. De az előtt is tudtam róla és néha beszéltünk róla.

-Ki a kedvenc pilótád?- kérdezte egy nagy vigyorral a száján és azt hitte, hogy ki tud velem szúrni ezzel a kérdéssel.

-Szerintem régen jobbak voltak a pilóták így most kedvenc nélkül maradtam.- mondtam ezt mindegy kaján mosollyal.

-Ez most egy kicsit fájt, de elfogadom véleményed. Jársz valami egyetemre?

-Nem ugyanis a mostani munkámat már lassan négy éve űzöm. Nem volt kérdés a GameStar oldaláról, hogy, ha leérettségizem teljes állásba vesznek fel, amit én elfogadtam így egyből munkám lett és nem is gondolkodtam egyetemen.

Még beszéltünk néhány általános dologról, aztán az órámra nézve realizáltam, hogy lassan mennem kellene különben Márk itt hagy. Illetve lassan Lando interjúra is kezdődött. 

-Ne haragudj, de lassan indulnom kell különben itt maradok és még a cikket is meg kell írnom.

-Rendben, akkor kikísérlek téged.

-Azt megköszönném, mert teljesen biztos vagyok benne, hogy magamtól eltévednék.- kuncogtam  fel a saját szerencsétlenségemen.

-Akkor nem fogom hagyni, hogy eltévedj.- válaszolta miközben megejtett egy mosolyt felém.

Kikísért, majd elváltunk én mentem Márkhoz ő pedig visszament az épülethez. Márkkal visszamentünk a hotelba és mindegyikünk kidőlt a fáradtságtól saját szobájában. Így nem volt időnk elmondani egymásnak mi történt velünk az nap.

Megerőltettem magam és még lezuhanyoztam, majd be huppantam az ágyba. Eközben rezgett egyet a mobilom. Megnéztem ki az és csak ennyit láttam a kijelzőn.

@landonorris bekövetett Instagramon.

Erre csak mosolyogtam egyet majd elnyomott az álom.