Rosszkor

0.13

2020.08.03. hétfő

Olívia:

Este sokat beszélgetünk Landoval. Jól éreztem vele magam. Úgy éreztem mellette önmagam lehetek. A búcsúzkodásunk közben egy furcsa érzés kapott el. Olyan volt, mintha még valamit meg kellett volna tennünk búcsú gyanánt. Egyszerűen csak nem tudtam mi történt. A szemei teljesen megbabonáztak. Féltem, ha nem szólalok meg akkor valami más történik, ami akár elronthatná a barátságunkat. 

Reggel a hangos ébresztőmre keltem, ami most nem azt jelzi, hogy munkába kell mennem, hanem azt, hogy végre lesz egy szabad hetem munka nélkül. Igaz nem rég voltam Amerikába, ahol volt egy-két nap pihenőm, de az nem volt az igazi. Nagy nehezen kikeltem az ágyamból és elindultam a konyhába valami ételért, illetve egy jó kávét inni. Egy idő után csatlakozott hozzám lakótársam, Márk is. Ő már fel volt öltözve és már a bőröndje is az ajtónál volt. Gyors én is neki álltam a végső készülődéshez. Mikor minden meg volt bepakoltunk a kocsiba és elindultunk először Viktorért. Mikor odaértünk egy fáradt zombi fogadott miket a társasház előtt állva.

-Jó reggelt drága barátom, hogy vagy?- szálltam ki a kocsiból, hogy segítsek a félkómás férfinak. Illetve, hogy én ülhessek hátulra, mégis csak nem szeretném, hogy Fülöp még kínosabban érezze magát. Így is tegnap egy csomószor megkérdezte, hogy biztos-e, hogy ő is jöjjön-e. 

-Borzalmasan.- suttogta rekedtes hangon. Beraktuk a cuccait, majd mindenki elfoglalta a helyét a kocsiba.

-Mit csináltál tegnap miután haza értél, hogy így ki vagy?- nézett rá Márk.

-Csak túl korán van még.- szörnyülködött. Erre mi csak jól kinevettük Márkkal. Ugyan is tudni kell Viktorról, hogy gyűlöl korán kelni.

Elindultunk a Fülöp által megadott helyre és őt is felvettük. Az elején még látszott rajta, hogy feszeng, de aztán egyre jobban ellazult. A szokásos utazós zenéink szóltak és volt egy-két dal, amit megpróbáltunk elénekelni. Majd az út felénél már Viktor is feléledt teljesen és Márkkal összefogva neki álltak kifaggatni a mellettem ülő fiút, ezt a tevékenységüket egészen Csopakig képesek voltak csinálni. Ez alatt az idő alatt néha csak a tájat figyeltem és hallgattam a fiúkat, vagy néha váltottam néhány szót Landoval, ő is most utazott haza és, ahogy láttam igazán unatkozott út közben. Ilyenkor néha éreztem magamon Fülöp kérdő tekintetét, de inkább nem törődtem vele.

Mikor megérkeztünk Viktor mindent lecsekkolt, majd Márkkal elkezdték behordani a cuccokat. Én addig körbe vezettem Fülöpöt. Ebédre megettük a még reggel készített szendvicseket, majd én bevállaltam a vásárlást és egyúttal érte megyek a mi kis gerlepárunkért. Fülöp csatlakozott hozzám. Szóval felmentünk Veszprémbe kocsival és megvettünk mindent, amire szükség volt. Kettőre már kint voltunk a vasútállomáson és vártuk, hogy a Győrből érkező vonat megérkezzen. Egyszer csak egy súlyt éreztem meg a hátamon.

-Oli.- szólalt meg a hátamra ugró lány.

-Anna. Szia.- öleltem meg a rólam leszállt barátnőmet.- Bálintot hol hagytad?

-Itt vagyok.- jelent meg Anna mögött a párja és őt is megöleltem.

-Te biztos Fülöp vagy. Berbuch Anna.- nyújtotta karját a mellettem álló fiúnak.

-Gaál Fülöp.- viszonozta a gesztust.

-Váradi Bálint.- mutatkozott be Bálint is .

-Gaál Fülöp.

Ezek után összeszedve minden cuccot elindultunk kifelé. A fiúk elől vitték a csomagokat, míg mi 2 méterrel lemaradva sétáltunk az autó felé.

-Azt hittem mikor azt mondtad lesz plusz egy fő, akkor azt hittem a brit hercegedről van szó és ő jön velünk.- suttogta oda nekem Anna.

-Először is Lando még mindig nem a hercegem.- erre csak horkantott egyet. -Másodszor meg mi bajod van vele?- mutattam az előttünk sétáló fiúra.

-Nekem nincs vele semmi bajom. Csak akárhányszor beszélgetünk nekem mindig az jött le, hogy a brittel sokkal közelebbi a kapcsolatod, mint Fülöppel. De lehet, hogy én vettem ki valamit rosszul.- tette fel kezeit védekezés képen. Erre nem tudtam mit mondani. 

Az amit mondott teljesen elgondolkoztatott. Így folyamatosan ezen kattogva ültem be a volán mögé és egész úton meg se szólaltam. Nyilván Anna nem bírt magával és mindent is megkérdezett a mellettem utazó fiútól. Megérkezve a kis nyaralóhoz a gerlepár azonnal berohant üdvözölni mindenkit. Fülöp segített kipakolni nekem a kocsiból. 

Fülöpöt amint végzet a pakolással már le is foglalták a többiek a kérdéseikkel, így egyedül maradtam. A konyhába elkezdtem kipakolni a dolgokat, egy idő után csatlakozott hozzám Márk, de nem szólt semmit se. 

-Jó fej ez a Fülöp, de Landot még mindig jobban bírom, ha kérdeznéd.- szólt hozzám egy kis idő után a fiú.

-Ennyire látszik, hogy mi jár a fejben?- emeltem rá a tekintettem a legjobb barátomra.

-Nem hinném. Csak már túl régóta ismerlek és már tudom mikor min jár az agyad. Sőt együtt lakunk persze, hogy tudom mikor min jár a fejed.

-Túl jól ismersz.- sóhajtottam.

-Tudom.- küld felém egy biztató mosolyt. -Mit érzel irántuk?

-Nem tudom. Fülöppel akárhányszor beszélek mindig ott van az az érzés, hogy minél jobban meg akarom ismerni milyen is volt. Ha Landoval vagyok, vagy beszélek önmagam lehetek, nem kell valaki mást megjátszanom. Bár igaz ez Fülöpnél is így van. Áhh, össze vagyok zavarodva.- sóhajtok. -Mit csináljak?- nézek rá kétségbe esetten.

-Ezt neked kell tisztáznod magadba. Oli ne gondolkozz ilyeneken most, inkább élvezd a nyaralást, oké?- mosolygott rám Márk.

-Rendben.- ölel meg a legjobb barátom.