Rosszkor

0.6

2020.07.11. szombat

Olívia:

Reggel felkeltünk megreggeliztünk. Majd elmentünk Viktorért és elindultunk, hogy nap közben elfoglaljuk magunkat. Elmentünk egyet hajózni, majd felmentünk a Gellért-hegyre, ahol Viktor szokás szerint fotókat készített. Jó volt végre újra együtt lenni és együtt időt tölteni.

Ezek után haza mentünk és elkezdtünk készülődni az estére, mert este elmegyünk bulizni egyet. Ami nálunk abból áll, hogy beülünk egy romkocsmába és beszélgetünk némi alkohol társaságában, majd hajnalban beugrunk valami gyors étterembe kajálni. Nem öltöztünk nagyon ki csak felvettünk valami lazát mégis másabbat, mint amit szoktunk hétköznap hordani.

Megvártuk Viktort, majd elindultunk gyalog, hogy belevágjunk az éjszakába. Bementünk valahova és kértünk egy kör italt.

Lassan ott voltunk már egy ideje, mikor én mentem ki piát rendelni. A pultnál vártam míg oda adják az italokat és ekkor egy hang hozzám szólt.

-Olívia, te vagy az?-kérdezi tőlem a hang tulajdonosa, akit egy megfordulás után veszek észre.

-Igen. De te honnan ismersz?- nézzek rá furcsán ugyan is nem tudtam ki lehet az.

-Fülöp vagyok még általános suliban voltunk osztály társak.

-Ohh, tényleg.- csapom magam homlokon.- Most már emlékszem. Mennyit változtál.

-Hát, azért te is sokat változtál. És mi járatban erre?

-A barátaimmal jöttem ünnepelni, mert a legjobb barátomnak ma van a szülinapja. És te?

-Szintén barátokkal jöttem. De akkor nem is zavarlak. Majd még találkozunk.- fordult volna már meg, de én megfogtam az alkarját és visszarántottam.

-Mégis mikor?- nézzek rá egy kicsit kajánul. Nem tudom mi ütött belém akkor. Én nem szoktam ilyen rámászós lenni, de benne megfogott valami és nem akartam csak úgy a sorsra hagyni a dolgot.

-Mondjuk mit szólnál, ha megadnánk egymásnak a telefonszámainkat és mondjuk holnap megbeszélnénk egy találkozott.

-Rendben.

Ezek után megtörtént a szám csere és elköszöntünk egymástól. Én elvittem a közben megérkezett italokat, ő pedig visszament a barátihoz. Mikor visszaértem barátaimhoz egyből mindenki kíváncsian nézett rám.

-Na mi van? Pasizgatunk-pasizgatunk?- néz rám Márk és kacsint egyet.

-Hahaha. Nagyon vicces. Amúgy nem, ő csak egy régi ismerős még általánosból.-rántom meg vállaimat.

-Aha persze. De hamarosan nem lesz régi ismerős, ugye?- lök meg egy kicsit Viktor, aki mellettem ült.

-Na inkább ne velem foglalkozunk, hanem inkább Márkkal. Hiszen ő ma lett 21 éves. Éljen Márk.- koccintottunk egyet és folytattuk az estét.

Hajnali háromkor úgy döntöttünk ideje kajálni valamit. Így tovább álltunk és egy Mekibe mentünk enni. Az estét egy filmmel zártuk a mi lakásunkban.

2020.07.12. vasárnap

Reggel arra ébredtem, hogy valaki nyomja a lábamat. Felnéztem és azt láttam, ahogy Viktor a lábaimat szorongatja és morog valamit. Ezen akaratlanul is elnevettem magam. Nagy nehezen kihúztam a lábaimat és elindultam a konyhába, ahol Márk már friss kávéval ült az egyik széken és a telefonján olvasott valamit.

-Jó reggelt.- mondtam neki félig még álomban.

-Neked is.- nézett fel telefonjából.

-Szerinted álmodtam vagy tényleg Viktor a lábaimmal aludt?- öntettem én is kávét közbe magamnak.

-Nem álmodtad tényleg ez történt.- kuncog egyet.- Valami lány nevét mormolta akkor amikor én felkeltem.

-Akkor lehet, hogy a mi Viktorunk szerelmes?- kezdek el én is kuncogni.

-Úgy tűnik igen.

-Mennyi az idő?

-Fél kilenc múlt nem rég. Miért van valami programod?- kezdi el húzogatni a szemöldökét.

-Nem nincs, csak érdekelt ennyi.- tárom szét a kezemet.

Ezek után lassacskán mindenki felkelt és megreggeliztünk. Majd szép lassan rendet raktunk és elindultunk a Margit-szigetre egy kicsit pihenni. Az egész napunkat ott töltöttük és elvoltunk. Délután négy felé indultunk vissza és miután Annáék mindent összepakoltak kikísértük őket a Keletibe. Nagy nehezen elbúcsúztunk tőlük. Utána Viktort haza dobtuk és mi is haza felé vettük az irányt. Mikor haza értünk kaptam egy üzenetet.

Gaál Fülöp
Holnap ráérsz egy kávéra?

Kocsis Olívia
Igen délután egytől van egy órás ebédszünetem.

Gaál Fülöp
Rendben és hova mehetek a hölgyért?

Kocsis Olívia
Majd Holnap küldöm a címet.

Gaál Fülöp
Oké.

2020.07.13. hétfő

Az este és másnap délelőtt hamar eltelt. Már csak arra eszméltem fel, hogy a liftben állok és lefelé tartok a közös ebédre Fülöppel. Kilépve az épületből ott várt engemet és azt kell mondjam elég jól nézett ki. Ahogy közeledtem hozzá megint magával rántott az a fura vonzás felé. Nem mondom, hogy szerelmes lennék belé. Hisz nem érzek semmi olyat, mint, amit mondani szoktak, de igazából ki tudja, mert soha nem hittem a pillangókban, amik elvileg tombolnak bennünk, ha meglátjuk az igazit.

Egy gyors köszönés után elindultunk valahova enni. Az egész úton nem beszélgettünk, ami egy picit zavart, de nem, mertem én se megszólalni, hogy megtörjem a csendet. Ahogy megérkeztünk rendeltünk kaját és leültünk a teraszon, ami az étteremhez tartozott. Amint leültünk elkezdtünk beszélgetni főként arról az időszakról, amikor nem találkoztunk, bár akkor is egy városban laktunk. Nem nagyon voltunk régen jobban, ezért az általános után nem tartottuk a kapcsolatot. Jó volt vele beszélgetni és a vonzás érzet egyszer sem szűnt meg bennem. A beszélgetést csak az zavarta meg mikor azt mondta kimegy a mosdóba. Ekkor ránéztem a mobilomra, hogy tudjam mennyi az idő és megláttam, hogy két üzenetem is érkezett.

Anna
Na milyen eddig a randi? Ugye tudod, ha végeztél a munkával zaklatni foglak ezzel.

Lando Norris
Eltelt az egy hét, amit adtam neked, hogy visszaállj a rendes életedbe. De ezek után folyamatosan zaklatni foglak. Nem úszod meg.

Lando üzenetére hatalmas mosoly lett az arcomon. Erre ért vissza Fülöp is.

-Mi láttál, hogy ennyire mosolyogsz?- nézet rám egy picit kérdően, de inkább játékosabban.

-Semmi csak megnéztem az időt a mobilomon és akkor láttam mit írt az egyik barátom. Ő már lélekben összeadott minket. Mindig ezt csinálja.- mondtam. Igaz hazudtam, mert nem Anna üzenete volt rám ilyen hatással. De azért akkorát nem hazudtam, mert tényleg ezt csinálja, ha valakivel randizok.

-Szóval ennyire nem jó velem lenni, hogy már számolod vissza az időt?- mondja egyre pajkosabban.

-Én ezt egy szóval sem mondtam, csak nekem vissza kell érnem a munkahelyemre.

-Igaz, nekem meg az egyetemre.

Ezek után visszaindultunk és elbúcsúztunk. Majd én dolgoztam egész délután egy perc nyugtom se volt. Ez van, ha az ember sokáig nincs és be kell hoznia a bemaradását.