Rosszkor

0.17

2020.08.11. kedd

Lando:

Egész este próbáltam magamat tartani és nem kibukni. Nehéz volt így látni őt, hogy mással van együtt. Egyre jobban éreztem azt, hogy esélyem se lesz arra, hogy kettesbe maradjak a lánnyal. Úgy néz ki a B tervemnek is lőttek. Megint találhattam ki valami új tervet. Remek.

-És Lando meddig maradsz Magyarországon?- kérdezte Viktor, aki az este alatt próbálta ignorálni Olívia mellett ülő férfit. Ő volt most az egyetlen ember, akin éreztem, hogy jobban örül nekem, mint annak a ficsúrnak. Még Olívia is a "barátjával" volt elfoglalva. Igaz Márkkal is beszélgettünk, de az csak szakmai volt. 

-Ezzel együtt három napig terveztem itt lenni.- válaszoltam a szemüveges srácnak.

-És egyébként Lando te mit is dolgozol pontosan.- érdeklődött a mai este először felőlem a lány barátja tört angollal. Ezek szerint nem figyelte a beszélgetésünket Márkkal.

-Forma 1-es pilóta vagyok. Vagyis autóversenyző.- válaszoltam neki miközben kihúztam magam, hogy magabiztosabbnak tűnjek. Legalább a látszata meg legyen, ha már egyáltalán nem érzem magam annak ebbe a helyzetben.

-Akkor te több, mint háromszázzal száguldozol és ezzel veszélyeztetted az életed?- kérdezte értetlenül.

-Pontosan.- erre csak mondott valamit gondolom anyanyelvén, mert nem értettem. Márk és Olívia erre a kijelentésére csak rosszallóan nézett a szőkére. Ezek szerint nem valami szép dolgot mondhatott, ha az autómániás fiú így nézett rá.

Az este további részében nem nagyon beszéltem már, inkább csak figyeltem a kis társaságunkat. Olyan furcsa volt Olíviát boldognak látni más oldalán. Jobban örültem volna neki, ha mellettem lenne ilyen boldog. Én tényleg ebbe akarok belerondítani?

Megtudtam, hogy múlt héten ez a Fülöp srác is lent volt velük nyaralni és akkor jöttek össze Olíviával. Illetve, hogy az után találkoztak, hogy a lány haza jött Amerikából. Remek ezek szerint, ha Austinban tökös lettem volna akkor lehet nem jönnek össze, vagy már akkor elveszíthettem volna. Áh ez nekem már túl sok, muszáj valakivel beszélnem erről.

Este fél kilenc fele sikerült eljönnöm és visszamennem a szállodába. Amint beléptem a szobám ajtaján tárcsázni kezdtem Carlos telefonszámát. A harmadik csöngésre fel is vette.

-Nekem ez nem fog menni.- fakadtam ki amint láttam, hogy csapattársam felvette.

-Neked is szia. Micsoda nem fog menni kölyök?- értetlenkedett barátom.

-Az, hogy belerondítsak Olívia új és boldog kapcsolatába.- hangsúlyoztam ki a boldog szót.

-Biztos, hogy boldog az a párkapcsolat?- érdeklődött tovább a spanyol.

-Igen.- sóhajtok egyet. -Úgy viselkedtek egymással, mint ahogy ti szoktatok Isával. 

-Ezek szerint dúl köztük a szerelem?- érdeklődött a telefon túl végéről a spanyol.

-Sajnos.- dőltem végig az ágyon.

-Mit akarsz most tenni Lando?

-Elengedem, úgy néz ki ő másba szerelmes és nem belém. El kell ezt fogadnom. Ha pedig szüksége van rám, mint barát akkor ott leszek neki. Legalább tarthatom vele a kapcsolatot és nem veszítem őt el örökre. Lehet, ha bevallanék neki mindent akkor soha többet nem állna velem szóba.- mondok el neki mindent, ami a fejembe kavarog.

-Ne tedd ez nem lesz jó neked! Ne add fel ilyen könnyen! Te ennél sokkal kitartóbb vagy. Harcolj érte!- szólalt meg a fejembe egy kis hang.

-Nagyon bölcs vagy Lando a korodhoz képest. Csináld azt, amit helyesnek látsz és, ha te ezt látod helyesnek akkor tegyél így.- mondta biztatóan Carlos a kifakadásomra. 

-Biztos, hogy jól döntök?- kérdeztem kétségbeesve az utolsó kérdést, ami a fejemben kavargott. De inkább magamtól kérdeztem, mint a beszélgetőtársamtól. 

-Ezt csak te tudhatod. Te ismered az érzéseidet. Csak egy tanácsot adok. Ha nem érzed magad készen a dologra akkor ne erőltesd, mert nem lesz jó vége.

-Köszönöm.- hálálkodtam.

-Ugyan kölyök nagyon szívesen segítek neked. Csak nem gondoltam, hogy ilyen hamar felnősz és ezzel kapcsolatban kéred a segítségem. 

-Na jó elég lesz a korommal való szívatások. Kaptam már eleget tőled. Ma nem kérek belőle.- mosolyodtam el.

-Rendben. Viszont megyek. Jó legyél kölyök. Sok sikert.- mondta és meg se várta, hogy én is elköszönjek tőle bontotta a vonalat.

-Biztos, hogy ezt akarod?- szólalt meg az a kis hang a fejemben.

-Igen, biztos.- suttogtam halkan és erőtlenül magam elé a szavakat. -Ez lesz a legjobb mindenkinek.- keltem fel az ágyról.

-Neked is?- kérdezett megint a hang, ezzel nem hagyva, hogy ne ezen kattogjon az agyam.

-Igen, csak hagy már.- szóltam egy kicsit ingerültebben már. Nem akartam, hogy már ezen kattogjak. Döntöttem. Ez lesz és kész. Még, ha fájni is fog. Ez lesz mindenkinek a legjobb. Olívia boldog lehet azzal a sráccal. Én nem veszítettem el. Ennél nem kell több. Én meg csak meg leszek valahogy.

-Hülye vagy, ha elengeded.- hallottam még a hangot, de már nem foglalkoztam vele, hanem inkább a közben megnyitott víz alá álltam és annak hallgattam a hangját.