Rosszkor

1.2

2025.02.15. szombat

Olívia:

Egész repülő úton rosszul voltam. Nem csak lelkileg, hanem fizikailag is. Nagyon fájt a hasam és hányinger kerülgetett. Mikor leszálltam a gépről a csomagom keresésére indultam. Miután megtaláltam elindultam kifelé.  A kijárat túloldalán megláttam Landot és mikor kimentem az ajtón egyből a karai közé omlottam. Nem bírtam tovább visszatartani sírni kezdtem. Ő csak szorosan viszonozta ölelésem és a hátamat simogatta. Csak pár perc után szólalt meg először.

-Mi történt Oli? Megijesztesz.-hallottam a hangjából, hogy tényleg aggódig értem.

-Csak menjünk, majd nálad elmondom.- nézek rá könnyes szemekkel és örülök, hogy ennyit ki tudok most nyögni angolul.

-Oké.- bólintott, majd elvette tőlem a bőröndömet.

Elindultunk. Nem kérdezett semmit, látta rajtam, hogy most nem menne akár mennyire erősködik. Odaértünk a házához és csak bementünk. Én leültem a kanapéra és néztem, ahogy odakint beborul az ég pont úgy, mint, ahogy bennem is elkezdett minden sötétbe borulni. Lando egy pléddel és egy teával jött oda hozzám és leült mellém, a teát odaadta és a takaróval pedig betakarta a lábaimat. Tudta mire van most szükségem és, ezért nagyon hálás voltam érte.

-Jobban vagy?- próbált a szemembe nézni, de én csak könnyeztem és kifelé néztem az ablakon. Megfogta a kezem ezzel jelezve, hogy ő itt van és nyugodtan megbízhatok benne.

-Fogalmam sincs.- felé emeltem a tekintettem és őszinte aggódást láttam a szemében.

-El akarod mondani mi történt?- kérdezte lágyan.

-Tegnap miután beszéltünk befejeztem mindent és csak vártam. Vártam a semmire.- kicsit értetlenül nézet rám, de én folytattam, hogy megértsen mindent.- Nem jött haza. Én aggódtam és azt hittem, hogy baja esett, de nem. Reggel arra ébredtem, hogy már otthon van. Azt hittem csak álom volt az este, de megint tévedtem. Mikor megöleltem csak azt mondta őszinte kell, hogy legyen velem. Nem akarom elhinni még most sem, amit mondott. Azt mondta, hogy a barátnőjével töltötte a Valentin napot. Ami azt jelenti, hogy...-itt egy kicsit megcsuklott a hangom, de Lando megszorította a kezem, ezzel jelezve, hogy ő itt van és nem kell félnem.- hogy megcsalt. Ezek után még azt mondta, hogy már rég nem szeret és hagyott eljönni, amivel be is bizonyította nekem ezt.-suttogtam szinte már a vége felé. A vallomásom után csak úgy potyogtak a könnyeim.

-Hé nyugi.- ölelt át.- Ő nem látta, hogy te milyen értékes vagy és hagyott kicsúszni a kezei közül.- felemelte az államat, hogy a szemembe tudjon nézni.-Nem te vagy a hibás, ugye tudod?

-Tudom.- nagyon halkan, de kimondtam.

Még egy pár percig összebújva ültünk a kanapén, de aztán ezt én szakítottam meg azzal, hogy a repülőn érzett rosszul létem újra előtört. Csak mentem a fürdő felé és egyre szarabbul éreztem magamat. Majd a fürdőbe érve nem bírtam tartani és hánytam. Lando nem mondott semmit csak a hányás után segített felállni és elbotorkálni a mosdó kagylóhoz. Megmostam az arcom amíg Lando elment, hogy a bőröndömből ide hozza a neszesszeremet, hogy fogat moshassak. Miután végeztem vele, alig bírtam már állni így Lando segítségével visszamentem a kanapéig.  És csal ekkor szólalt meg ezek után először.

-Hogy érzed magad?- kereste a tekintettem miután ő is leült mellém. 

-Őszintén szarul. Mind lelkileg, mind fizikailag.- válaszoltam erőtlenül.

-Miben tudok segíteni? Hozzak valamit?- hadarta aggódó hangnemben.

-Egy kis kajának örülnék, köszönöm.

-Hozok. Adj tíz percet.- és már pattant is fel a kanapéról és elindult a konyha felé.

-Oké.- suttogtam már inkább magamnak. 

Nem tudom mennyi idő múlva, de vissza tért a nappaliba egy tál gyümölcs salátával és keksszel.

-Szigorúan csak ezt eheted, mert nem akarom, hogy megterheld a gyomrodat.-mondta miközben elengedett egy mosolyt.

-Igenis Tábornok.- és én is mosolyogtam ezen a napon először és őszintén jól esett végre.

-Na ezt az Olit szeretem látni, aki mosolyog. Úgy, hogy fel a fejjel és ne emészd magadat egy ilyen pöcs miatt.- kicsit oldalba vágtam.- Jó tudom te szereted, de aki eldob egy ilyen kincset, mint te az akkor is egy pöcs számomra.- nézett mélyen a szemembe a kincs szónál.

-Köszönöm, hogy itt lehetek.- mondtam miközben újra megeredtek a könnyeim.

-Ez a barátok dolga.

Ezek után megettem a nekem készített könnyed ételt. Közösen néztünk valami filmet és én elaludtam rajta Landohoz bújva.

Mikor felkeltem már nem volt mellettem senki és odakint is sötét volt már. Felkeltem és a földszinten nem volt senki, csak az emeletről szűrődött le fény. Minden erőmet összeszedve elindultam az emelet felé. A fény a gamer szobából szűrődött ki. Hát persze Lando Norris az örök gyerek. Ki is mondja ja én, aki szintén az. Ahogy egyre közelebb értem hallottam Lando hangját, ahogy épp streamel. Nem akartam megzavarni ezért visszaindultam a konyhába, hogy egyek valamit. Amint leértem elkapott egy enyhe szédülés, de hála az égnek hamar elmúlt. A konyhába érve csináltam valamit, de csak a szigorú diétának megfelelően, amit Lando szabott meg nekem. Kajával a kezembe ültem le a nappalipa és magamhoz vettem a laptopomat. Elkezdtem az e-mailjeimet nézni és egy kicsit a munkába temetkezni. Egy óra múlva arra eszméltem fel a munkából, hogy valaki elveszi az ölemből a laptopomat.

-Lando mit csinálsz?-kérdeztem tőle egy picit hangosabban, mint szoktam.

-Amíg nálam vagy csak akkor dolgozol, ha a könyvedről van szó. Rendben?-kérdés helyet inkább ez egy kijelentetés volt.

-Nem fogom megúszni, ugye?

-Nem. Itt most te pihenni fogsz. Úgy is ritkán szoktál ilyet csinálni.- nézett rám szigorúan, mint egy igazi kiképző tábornok. 

-Legalább azt a cikket had olvassam át, amit elkezdtem. Utána ígérem nem csinálok semmit.- néztem rá boci szemekkel.

-Rendben, de utána jössz búfelejtő FIFA21 partyra.

-Neked még megvan az a játék?- néztem rá meglepődötten. 

-Persze az volt az első játék, amiben sikerült téged elvernem.- húzta ki magát büszkén.

-De utána átvettem a nyerések számában a vezetést.

-És ezen szeretnék változtatni. Szóval nagyon gyorsan fejezd be, hogy elverhesselek.- mutatott rám fenyegetően, de nem ijedtem meg tőle. Ismerem már őt annyi ideje, hogy tudjam nem gondolja komolyan, csak játssza az agyát.

-Oké, oké, de akkor visszaadnád.- mutatok a laptopomra.

-Ja, persze.

Végeztem azzal a cikkel, amit elkezdtem, majd én is felmentem Lando után. Mikor beértem próbálta összerakni a technikát, de látszott rajta, hogy segítség nélkül nem fog neki menni. Oda mentem és segítettem neki. Miután sikerült összerakni, elkezdtünk játszani. Sokat játszottunk és pont ez kellett nekem. Az élmény részét a végén már az egyre nagyobb fejfájásom vette el, de megpróbáltam felül kerekedni rajta. Ennek ellenére is szarrá vertem a házigazdát. Éjfél körül abba hagytuk és elindultunk aludni. Én a vendégszobába, Lando pedig a sajátjába.