Rosszkor

1.3

2025.02.16 vasárnap

Olívia:

Egész este alig aludtam. Nem csak azért, mert hiányzott mellőlem valaki, hanem, mert a fejem is iszonyatosan fájt. De aztán valamikor három körül sikerült elaludnom.

Reggel iszonyatos hányingere ébredtem és úgy éreztem magam, mint egy mosott szar darab. Kellemes, mit ne mondjak. Szóval kipattantam az ágyból és megcéloztam a fürdőt. Kicsit lassan sikerült elbotorkálni oda, de összeszedtem magam és elértem a vécét és már ki is jött minden belőlem. Miután a gyomrom teljesen kiürült, fogat mostam. A tükörben egy borzalmasan rossz állapotban lévő női alak nézett rám vissza. Teljesen sápadt volt. Szemei feldagadtak a sírástól és a fáradtságtól. Az alatt a csodák alatt pedig hatalmas karikák voltak. Összességében egy megviselt szörny nézett rám és csak kémlelt. Mire rájöttem, hogy én vagyok ez a szörny egy könnycsepp gördült végig a nyúzott arcomon. Ahogy újra végig néztem magamon rájöttem, hogy nem csoda, hogy Fülöp szakított velem. Nem vagyok egy főnyeremény amúgy se, de így még rosszabb.

Nagy nehezen elszakadtam a tükörképemtől és elindultam lefelé. A konyhába érve vettem egy bögrét és csináltam kávét magamnak. Még mindig elképesztő, hogy csak instant kávéja van, ennyi év alatt se szerette meg a kávét Lando.

A kávéval a kezemben nyitottam ki a terasz ajtaját és kiléptem rajta. Egyből megcsapott a hideg téli szellő, amit nem bántam most pont erre volt szükségem, hogy kizárjam őt a gondolataimból. Ez sikerült is. Csak azon gondolkoztam, hogy mi bajom lehet, hogy ilyen szarul vagyok.  Amikor megcsapott egy hidegebb szellő állt össze minden. Olyan volt, mintha egy jel lenne. 

Számoljunk csak. Három hete késik a menstruációm, egy hete vannak nagyobb fejfájásaim és fáradékonyabb vagyok. A repülőút óta szarul vagyok. A fogamzásgátló szedését is már egy féléve abba hagytam. Terhes lennék?  Ugye nem, de azt szokták mondani, hogy a nő az ilyet megérzi. Akkor lehet mégis? -gondolkodtam el.

-Az nem lehet.- jött ki a számon egy picit hangosabban az átlagosnál, miközben az évek alatt hosszúra nőtt hajamba túrtam erőtlenül. A szemem pedig könnybe lábadt.

-Mi nem lehet?- jött a terasz ajtó felől Lando enyhén rekedtes hangja, amire én egy kicsit megijedtem és hátra fordultam a kinti kanapén.- Mi a baj Oli?-ült le mellém és aggódó tekintettel nézett rám.

-Fogalmam sincs csak... csak még fel kell fognom mindent, olyan nehéz. Nem hiszem el, hogy ez velem történik.- folyt ki egy könnycsepp a szemeimből. Ő csak megölelt ezzel jelezve, hogy itt van mellettem és lesz is. És most nekem pont ez kellett. Egy gondoskodó barát, aki nem engedi, hogy szarul érezem magam.

-Figyelj nekem be kell mennem a gyárba. Tudod, mert hamarosan kocsi bemutató, kezdődnek a tesztek és ilyenkor nincs hétvége vagy hétköznap között különbség. Meg leszel?- szólalt meg egy kis idő után.

-Persze.- csak bólintott egyet.

-Na gyere reggelizünk aztán én megyek is.- kelt fel mellőlem és a kezét nyújtotta felém.

-Oké.- elfogadva felém nyújtott karját keltem fel én is.

Megreggeliztünk, majd Lando elindult átöltözni. Egy gyors ölelés után el is ment. Én pedig egy kis idő után úgy döntöttem ideje megtudni az igazat. Szóval összeszedtem magamat és elindultam először a közeli kis boltba végre rendes kávéért. Majd elmentem egy patikába és megvettem a tesztet. Visszaértem Landohoz és kipakoltam, amit vettem, majd eljött az idő, hogy kiderüljön, hogy én kombinálok vagy igaz-e.

Lando:

Miután végeztem a gyárba egyből elindultam haza. Olyan délután háromra értem haza. Mikor beléptem a házba nem volt Oli sehol.

-Boszi hazaértem. Hol vagy?- kérdeztem aggódva, de nem jött válasz.

Levettem a kabátom meg a cipőmet és elindultam a vendégszoba felé. Bekopogtam, de nem jött válasz. Csak azt hallottam, hogy valaki hangosan sír. Bementem és egy takaró alá bújt Olívia fogadott. Az éjjeli szekrényen volt egy fehér valami. Először azt néztem meg és mindenre számítottam, de amit láttam arra egyáltalán nem. Egy terhességi tesz volt az és még hozzá pozitív volt. A szívem szakadt meg abban a pillanatban, amint realizáltam a dolgokat. Fájt, hogy az a lány, akit már évek óta szerettek más gyerekét várja. De aztán hirtelen belegondoltam, hogy most neki milyen nehéz. Leültem az ágy szélére és szép lassan lehúztam a takarót a síró lány fejéről és megöleltem.

-Mi a baj Oli?- kérdeztem aggódva és próbáltam úgy tenni, mint aki nem látott semmit.

-Terhes...vagyok.- mondta teljesen erőtlenül. Láttam rajta, hogy alig bírta kinyögni ezt a pár szót. Én csak még szorosabban öleltem magamhoz és hagytam kisírja magát a vállamon.

Mikor már megnyugodott lementünk enni valamit. Próbáltam egész este felvidítani, de semmivel nem sikerült. Vacsora után megnéztük a kedvenc filmjét, amin bealudt, ezért felvittem és beraktam az ágyba. Rossz volt így látni a mindig boldog és vicces lányt. Én is elmentem aludni. Nagyon nehezen aludtam el, forgolódtam és folyton járt az agyam. 

Eddig is nehezen ment elfogadni, hogy ő mást szeret. De most belegondolni is rossz, hogy más mellett volt boldog, más emberrel osztotta meg a hétköznapjait, más ember aludt vele minden este, más ember csókolta, más emberrel feküdt le, aki nem is szerette igazán. Egyszerűen csak az, hogy más ember volt a szerelme és a párja. Lehet, hogy, ha akkor bevallom neki mit érzek, most más lenne a helyzet. Istenem olyan hülye vagyok, hogy ilyen bátortalan vagyok. Csak nem akartam elrontani a barátságunkat, mert féltem a reakciójától. Tudtam, hogy Austinban nem szabadott volna csak úgy hagynom kicsúszni a kezeim közül, ha akkor hallgatok a belső hangomra, akkor lehet, hogy nem jött volna össze azzal a pöccsel. És a szíve se tört volna most össze. És lehet most az én gyerekemmel lenne várandós.