Rosszkor

1.5

2025.02.17. hétfő

Olívia:

Reggel elég szarul éreztem magamat megint amikor felkeltem. Alig bírtam kikelni az ágyból. Legszívesebben maradtam volna ott és aludtam volna tovább, de a hasam nem így gondolta. Így elindultam szép lassan a konyhába, hogy egyek valamit. Hála az égnek simán meg tudtam enni azt a salátát, amit Lando hagyott itt nekem. Nem volt már itt, persze tudtam, hogy ma már belekezdenek a kemény munkába Jonnal, az edzőjével. Miután sikeresen átcsoszogtam a nappaliba és leültem, hogy átolvassam az üzeneteimet, megszólalt a telefonom és drága Viktor barátom nevét jelezte ki. 

-Drága Olívia most, hogy messze vagy attól a rohadéktól és már valószínűleg kisírtad magadat. Elmondod végre mi történt pontosan? Mert teljesen biztos vagyok benne, hogy Fülöp csinált valamit, amitől ennyire kibuktál.- támadt le azonnal, amint felvettem a telefont.

-Szia Viktor. Neked is szép napot. Kösz jól vagyok.-kezdtem el terelni a témát, de Viktor nem hagyta, hogy tereljek.

-Figyelj most nem fog nálam bejönni, hogy így tereld a témát. Szóval most rajtad múlik, hogyan támadok rá drága párodra.-mondta ezt úgy, mint aki nem vár ellenvetést. Ilyenkor érzem azt, hogy ő is és a többiek is többek, mint barátok nekem. Ők már a testvéreim. A fiúk, főleg Viktor mindig úgy viselkednek, mint egy védelmező báty, ha rólam és Annáról van szó. Bár igaz Annát nem kellett sokszor fiúk miatt védeni, de vele is mindig megtették, ha kellett. Engem viszont nagyon sokszor kellett, hisz még is én voltam a "szabad" lány a csapatban. 

-Köszönöm, hogy így aggódsz értem és meg akarsz védeni. De nem kell, megtudom oldani egyedül is.- nyugtattam.

-Tudom. Csak tudni szeretném mi történik veled, mert féltelek. Még soha nem láttalak olyannak téged, mint az nap. Még akkor sem amikor az első pasid szakítod veled. Pedig elvileg életed szerelme volt.- kuncogott el egy kicsit a régi 17 éves énemen, ami miatt nekem is mosoly húzódott ajkaimra.

-Akkor még túl fiatal voltam és hülyeségeket beszéltem. Amúgy is Mátéval csak 5 hónapig jártunk gimiben és a közös sulin kívül nem igazán volt sok közös bennünk. Csak mindketten valami olyat kerestünk, ami más volt, mint eddig. Nagyobbnak akartunk tűnni. Azt hittük ettől, majd érettebbek leszünk és idősebbnek fogunk tűnni. Hát ez nem jött össze.

-Na most, hogy meg volt a kötelező nosztalgia is. Igazán elmondhatnád mi történt veled.- fordítja hangját komolyra.

-Röviden vagy hosszabban?- sóhajtok egyet. 

-Amelyikre készen állsz.- enyhül meg a hangja.

-Ugye Valentin napra készültem, amikor felhívtak egy könyv kiadótól, hogy szeretnének velem közösen kiadni a könyvemet angolul. Gondoltam ezt majd elmondom neki személyesen, ezért elképesztő energiabombaként pörögtem. Aztán csak teltek az órák és ő nem volt sehol. Vártam rá, azt hittem baja esett. Elhiheted mennyire aggódtam érte. Reggel mire felkeltem otthon volt, de nem volt már ugyan olyan köztünk semmi. Távolság tartó lett és csak annyit mondott, hogy őszintének kell lennie velem. Elmondta, hogy mással töltötte a Valentin napot, még hozzá a barátnőjével, akivel hat hete megcsalt engem, vagy legalábbis nekem ezt mondta. De, azért azt még oda vágta, hogy már egy ideje nem szeret. És ekkor összepakoltam valamennyire és mentem hozzád. Nem állított meg, ami végképp fájt. Az elmúlt fél évben már nem voltunk annyira összenőve, mint régen. Én azt hittem azért, mert mindegyikünk a munkájával volt elfoglalva és most az a fontos mindkettőnknek, hogy később pedig majd együtt közösen elkezdjünk dolgozni a jövőnkön, akár a közös családon is. De úgy néz ki ő nem így gondolta.  Az ember ennyi boldog együtt töltött idő után azt hinné, hogy megkérik a kezét, de nem ez történt.- sóhajtók egy nagyot miután végeztem mondani valómmal és letörlöm a közben kifolyt könnyeimet az arcomról. Jól esik valakivel végre ezt az anyanyelvemen is megbeszélni. Mégis csak így jobban tudok megnyílni, mint angolul.

-Sajnálom Oli. De, azért jobban vagy már?- kérdezi aggódó hangnemben. 

-Amennyire tudok próbálok jobban lenni. Ebben hála az égnek segít nekem Lando.

-Egyébként örültél volna annak, ha megkéri a kezed?

-Fogalmam sincs. Nyilván most azt mondanám erre, hogy nem. De lehet, hogy egy hónappal ezelőtt örültem volna neki.

-A többiekkel beszéltél már?- tereli a témát.

-Még nem, de tudom muszáj lesz velük is minél előbb tudatni, mert a végén Anna kinyír, hogy nem mondtam el neki.- mosolyodom el drága barátosném kíváncsiságán. Eddig is az volt, de amióta terhes azóta még jobban az. -Csak nehéz.

-Tudom. Figyelj mit szólnál hozzá, ha én továbbítanám nekik egy kicsit enyhében a szitut és, ha te készen állsz akkor rendesen elmondod nekik?- érdeklődi Viktor.

-Nagyon szépen köszönöm, hogy így segítesz nekem. Nem is tudom mi lenne nélküled velem.- lábadt újra könnybe a szemem, de most már más miatt.

-Őszintén szerintem már rég túl lennél az első előzeteseden.- kuncog fel. Hát igen volt olyan amikor ő szedte ki a szarból az egész csapatot, mert "véletlenül" bementünk egy lezárt épületbe. Ezzel nem is lett volna baj, ha nem jön egy ember aki felnyomott minket. És ez volt az egyetlen és utolsó alkalom, hogy elmentünk bulizni a régi gimis osztályunkkal.

-Ez igaz.- kuncogok egyet én is. Majd komolyra váltom a hangomat. -De van még egy kis bökkenő. 

-Na és mi az?- vált ő is komoly hangnemre. 

-Nem tudom mennyire van igaza a kütyünek, de úgy néz ki, hogy hét hetes terhes vagyok. És mielőtt kérdeznéd, igen tőle.- mondom ezt miközben a könnyeim újra marni kezdik a szememet és elcsuklik a hangom.

-Ohh Oli. Kérlek ne sírj. Tudom ez most rossz, mert egy ilyen után nem szívesen kötődnél hozzá sehogy se. De nézd a jó oldalát. Anya lehetsz, amire mindig is vágytál. És bármi lesz mi itt leszünk neked. De ugye nem fontoltad meg az abortuszt?- kezd a hangja aggódóvá válni.

-Köszönöm. Eszem ágában sem gondoltam az abortuszra. Lehet, hogy nekem ez az egy esélyem volt rá szóval inkább próbálom pozitívum ként felfogni. Csak egy picit most sok volt nekem ez egyszerre.- mosolygok el azon a gondolaton, hogy hamarosan én is anya lehettek, ha minden jól megy.

-Na, azért ám. Mikor akarsz haza jönni?

-Szerintem pénteken már haza megyek.- sóhajtok egyet.

-Figyelj holnap munka után a pótkulcsommal elmegyek hozzátok, összepakolom a cuccaidat, és elhozom magamhoz. Mert gondolom nem akarsz már oda visszamenni.

-Ezt jól gondolod. Köszönöm, hogy ezt is megteszed értem.

-Ugyan már ez a barátok dolga. Fordított esetbe ugyan ezt te is megtennéd.

-Igaz igaz.- és ekkor hallottam, hogy nyílik az ajtó. Gondolom Lando ért haza az edzésből, mert hallom, ahogy szidja a futócipőjét miközben leveszi. -De most elköszönök, mert, ahogy hallom Lando visszaért a futásból.

-Rendben. Mond meg neki, hogy még mindig tartozik egy modellt állással.- vállt játékosra a hangja a telefon túl oldalán.

-Meglesz. Na szép napot neked.- köszöntem el tőle.

-Neked is. Aztán fel e fejjel.- és bontotta is a vonalat.

Lando közben már bejött és a konyhában töltött magának vizet. Felálltam a kanapéról és utána mentem.