Rosszkor

*Emlékek*

2021.04.02. péntek 

Lando:

Két versenyhétvége között vagyok és épp Olíviát próbálom rávenni arra telefonon, hogy elkísérjen Imolába. Ez az első, hogy elhívom a lányt egy hétvégére, de amilyen makacs nem igazán akar belemenni. 

-Kérlek Oli. Sok erőt adna, ha eljönnél.- könyörögtem a telefon túl oldalán lévő lánynak. 

-Rendben.- sóhajtott egyet, amit még telefonon keresztül is jól hallottam. -Ha ennyire akarod akkor elmegyek.- végre másfél óra könyörgés után belement.

-Köszönöm. Hidd el jó lesz.- pörögtem be a jó hírtől egyből. -Akkor melyik nap akarsz jönni?

-Még nem tudom, meglátom mennyi időre sikerül szabadságot kivennem. De, ha minden jól megy akkor lehet, hogy azon a szerdán már repülőn is leszek.- válaszolta a kérdésemre azzal a csilingelő hangával, amivel a szezon kezdete óta bármikor megtud nyugtatni. Sokszor idegeskedtem azon, hogy hogy fog menni az idei szezon nekem. Ilyenkor mindig Olit hívtam fel és ő mindegyik alkalommal megnyugtatott már csak a hangjával is. Egyre közelebb kerültünk ez alatt az idő alatt egymáshoz. Jobban megismertük egymás belső énjét. És én még jobban beleszerettem az általam tiltott gyümölcsnek tartott lányba. 

-Akkor majd szólj, hogy mikorra kell megvennem a repülőjegyet neked.

-Arról szó sem lehet. Majd én szépen kifizettem.- szólalt fel erényesebben. 

-Dehogyis az én vendégem leszel. Én miattam kell utaznod.- erősködtem.

-Épp ezért. Így is sokat fogsz költeni rám, nem kell, hogy még a repülőjegyet is te fizesd.- folytatta a makacskodását. -Viszont, ahogy hallom mennem kell, megjött Fülöp.- szólalt meg miután megszólalt a lakása csengője, így nekem esélyem sem volt érveket felhozni amellett, hogy miért nekem kéne a jegyét is kifizetnem.

-Oké. De ezt majd még megbeszéljük.- mondtam úgy, mint aki nem fogad el kifogást.

-Persze.- mondta unottan, amin én csak mosolyogtam. -Na további szép estét Lando.

-Nektek is. Jó randit.- mondtam már egy kicsit kevesebb kedvel és bontottam a vonalat. Ennyi idő után se szoktam meg, hogy mással van együtt. Tudom én döntöttem így, de akkor is nehéz. Olyan hülye vagyok.

-Az vagy.- szólalt meg az a hang, akivel már augusztus óta küzdök. Mindig megpróbálom elnyomni, de valahogy mindig utat tör magának. De hála az égnek már egyre ritkábban hallom. 

2021.04.17. szombat

Végül Csütörtökön érkezett Oli, mert csak úgy tudott elszabadulni a munkából. Ma jött ki először úgy, hogy velem jött. Nem törődtem vele, hogy mennyi fotós készített rólunk képet és mennyi teória lát napvilágot. Csak azzal foglalkoztam, hogy minél jobban teljesítsek. Az időmérő előtt felszívtam magam és végig hallgattam Oli biztató szavait, amik elképesztően jól estek. Nem mellesleg a harmadik szabadedzésen elért eredményem is sok motivációt adott.

Véget ért az időmérő és én elképesztően csalódott voltam. Úgy éreztem, hogy itt volt a lehetőség, hogy bizonyítsak mindenkinek, hogy nekem igen is van itt helyem. Emellett pedig szerettem volna imponálni egy jó helyezéssel Olíviának is. De nem sikerült, mindenkinek csak csalódást okoztam.

Mikor visszaértem a csapathoz gyors összeszedtem pár cuccomat és indultunk a sajtosommal interjúkra. Nem volt hozzá kedvem. Legszívesebben elbújtam volna valahova, ahonnan csak a verseny előtt jöhettem volna elő. Minden egyes riporter megdicsérte a mai teljesítményem. Viszont én úgy éreztem, hogy csak sajnálatból vagy kedvességből tették ezt meg. Az utolsó interjút adtam, amikor is a riporter lány kérdezett egy olyan kérdést, ami egyáltalán nem a mai teljesítményemről szólt. Furcsálltam is, hogy a mai nap csak most először kérdeznek Oliról.