Rosszkor

0.10

2020.07.31. péntek

Olívia:

Miután Lando elment visszamentem Viktorhoz, aki az objektívjeit takarította.

-Na elment a herceged?- nézett rám mikor odaértem.

-Nem a hercegem.- fontam össze kezeimet a mellkasomon. -De amúgy igen, elment.

-Jól van, akkor még nem az.- tárta szét karjait.

-Viktor! Hagy már ezekkel.

-Igen is.- forgatta meg a szemeit. -Na és akkor mikor induljunk le Csopakra?

-Márktól függ mikor végez, de szerintem célozzuk meg a hétfő délelőttöt.

Amióta ismerjük egymást minden nyáron elmentünk közösen nyaralni, ami mindig Viktor családi nyaralójában volt megtartva Csopakon. Először még Viktor szülei is jöttek, de, ahogy idősödtünk már nem tartottak velünk. Idén a futam után terveztünk lemenni a Balatonhoz, valahogy most így volt mindenkinek a legjobb időpontilag.

-Figyelj mi lenne, ha idén nem csak öten lennénk?- kérdeztem egy kicsit félénken.

-Miért? Csak nem ez alatt a fél óra alatt elhívtad a herceged?

-Nem és mondtam már Lando nem a hercegem.

-Persze. -horkant fel.

-Amúgy meg Fülöppel beszéltem, hogy neki is pont akkor lesz szünete, mint amikor mi Csopakon leszünk. És arra gondoltam mi lenne, ha ő is velünk tartana és legalább akkor ti is megismernétek őt.

-Na a másik herceged. De persze nyugodtan. Úgy is szeretném már megismerni azt a férfit, aki elnyerte drága barátosném szívét.- mosolyog rám, mire én vállba vágom.

-Csak néha beszélgetünk.

-Persze néha. Minden nap együtt töltitek a szüneteiteket. Szerintem nem kell sokat várni és lassan te se leszel szingli. De, ha engem kérdezel akkor nálam eddig Lando a nyerő.

-Landoval még mindig csak barátok vagyunk.- forgatom meg a szemem.

-Én mást is láttok köztetek, de, ahogy gondolja asszonyom. És mi van Fülöppel?

-Fogalmam sincs. Jó vele időt tölteni, de nem tudom, hogy érzeke iránta bármit is.- dőlök le egy székre.

-Mit érzel amikor vele vagy?- ül le mellém Viktor.

-Fogalmam sincs. Mindig van amiről beszéljünk. Soha nincs kínos csend és mindig valami vonzó erőt érzek felé amikor vele vagyok.- sóhajtók egyet.

-Neked tetszik.- szólal meg egy pár perc után.

-Nem biztos, vagyis nem tudom.

-És mit érzel amikor Landoval beszélsz?- néz rám komolyan.

-Ez most, hogy jön ide?- nézek rá értetlenül.

-Csak válaszolj, de őszintén.

-Jó.- sóhajtok egyet. -Fogalmam sincs. Amikor beszélgetünk sosincs tabu téma. Tényleg önmagamat adhatom mellette. Nem egy felvett szerepet, mint amit néha szoktam. Sok a közös bennünk, ezért hamar egy hullám hosszra kerültünk.- fordulok barátom felé. Csak annyit láttok Viktor arcán, hogy nagyon elgondolkozik valamin.

-Csak hagyd, hogy minden mennyen az árral együtt és meglátod minden kiderül.- paskolja meg a vállam, majd feláll és elkezdi összerakni a gépét, mivel lassan újra pályára gurulnak az autók.

Csak tudnám mire akar ezzel a mondattal célozni Viktor.

Miután vége lett a második szabadedzésnek is mi vissza indultunk megkeresni Márkot, hogy aztán haza induljunk. Már Márkkal együtt haza felé vezető úton meséltünk egymásnak a napunkról. Mikor haza értünk elkezdtem lélekben már a holnapra készülni. Csak ezt éljem túl. Végül Fülöpnek is írtam.

Olívia
Mit szólnál hozzá, ha jövő héten a Balatonon süttethetnéd a hasad?🤔

Fülöp
Ezt hogy érted?🤨

Olívia
Tudod mondtam, hogy jövő héten lent leszünk a héten a barátaimmal Balatonon és arra gondoltam te is velünk jöhetnél. Persze csak, ha te is szeretnél.

Fülöp
Szívesen megyek. De nem zavarnék?

Olívia
Dehogyis. Örülnék, ha megismernéd a barátaimat végre.

Fülöp
Akkor benne vagyok. Mikor indultok?

Olívia
Valószínűleg hétfő délelőtt megyünk hárman egy autóval. Szóval te is be fogsz férni. A többiek meg majd ott csatlakoznak.

Fülöp
Ha nem zavarok akkor veletek mennék.

Olívia
Nyugodtan. A többit majd még megbeszéljük.

Fülöp
Rendben. Szia.🤚

Olívia
Szia.🤚

Elképesztően örültem, hogy elfogadta a meghívásom és velünk jön. Már alig várom, hogy a többiek is megismerjék őt.

Lando:

A szabadedzés végeztével túl estem egy interjún. Ez után már visszaöltözve rendes ruhába ültem le egy kanapéra a motorhomeba, hogy kicsit kifújam magamat. Pár perc múlva már csapattársam, Carlos is csatlakozott hozzám.

-Mit szedtél be kölyök, hogy ilyen jó kedved van?- kérdezte Carlos.

-Nem szedtem be semmit. Csak úgy jó kedvem van.- rántottam vállat.

-Csak nem találkoztál valakivel?- kezdte el húzogatni a szemöldökét. -Mert a két szabadedzés között te nem voltál sehol és mire visszaértél már ilyen voltál.- mutat rám.

-Nem történt semmi.

-Norris ne hazudj, mert nem áll jól.

-Csak találkoztam egy ismerőssel. Ennyi.- tártam szét a kezeimet.

-Csak nem azzal a lánnyal, akivel már Austin óta beszélgetsz?

- Te honnét tudod, hogy Olíviával mióta beszélgetünk.- néztem rá kérdőn.

-Áh, szóval Olívia a neve. Amúgy meg olyan, mintha kicseréltek volna azóta. Eddig is vigyorogtál, de mostanában csak még jobban ilyen pozitív gyerek lettél.

-Jó igen, összefutottam ma vele. Beszélgetünk, de ennyi nem volt semmi.

-Tetszik neked?- néz rám komolyan.

-Nem tudom. Azt hiszem. De Carlos mit csináljak? Nekem még soha nem tetszett senki se.

-Hallgass a szívedre.- és ezzel itt is hagyott. Persze, kösz Carlos ezzel sokra megyek.

A beszélgetés után én is kiindultam, hogy visszamehessek a hotelba. Egy jó kis autó út után már a szobámban álltam és épp a cipőmet próbáltam leszenvedni magamról.

Tényleg ennyire egyszerű lenne, hogy csak a szívemre kéne hallgatnom?- folyamatosan ezen kattogott az agyam.