Rosszkor

1.9

2025.02.20. csütörtök

Lando:

Reggel elég komásan keltem az ébresztőm hangjára és örültem, ha legalább a konyháig el fogok érni a reggelimért. Így csak a szemüvegemet vettem fel, hogy le ne essek a nagy bemutató előtt a lépcsőről. A konyhába érve egy energiabombával találtam magam szembe, aki épp valamit kotyvasztott az én ritkán használt konyhámba. Csak a szememet kapkodtam a vágódeszka és a főző lap között pattogó lányon. Rátekintettem a falon elhelyezkedő órára és az épp  negyed nyolcat mutatott, amin meglepődtem. Ugyan is mióta itt van Oli, azóta egyszer se volt ilyen korán fent, vagy ha épp fent is volt nem pattogott ennyire, vagy egy tíz perc után vissza is szenderült. 

-Lassíts egy picit Oli.- mentem mögé és megpróbáltam legalább egy pár percre leállítani a még mindig pörgő lányt.

-Jézusom Lando.- kapott a szívéhez, ahogy érzékelte, hogy valaki lefogta. -Még egyszer ilyet ne csinálj!- fordult meg a karjaim között és szúrósan tekintett rám, miközben megbökte a mellkasom.

-Na nem kell egyből durcásnak lenni. Főleg kora reggel. Na inkább gyere ide.- húztam ölelésbe. -Jó reggelt!- mormogtam a vállába, amire a lány testét kirázta a hideg a karjaim között. Nem tudtam mire vélni ezt, hisz a házban egyáltalán nem volt hideg és még Oli is elégé fel volt öltözve. 

-Neked is.- mondta miután kibontakoztunk egymás karjaiból és zavartan ellépett. Majd folytatta amit eddig csinált.

-Mi jót csinálsz?- osontam mögé és a válla fölött megnéztem mit is vág olyan serényen. 

-Teát.- mutatott a főző lap felé. -Ez pedig a reggelimhez kell.- mutatott végig a sok zöldségen, aminek a felét már felvágta. -Illetve mellé egy kis serpenyőbe pirított kenyér.- mutatott újra a főzőlap felé.

-Én is kaphatok belőle majd?- kérdeztem olyan kíváncsian, mint egy kis gyerek.

-Nem, neked ott van a Jon által előírt reggelid a hűtőben.- mutatott a hűtőszekrény felé, miközben neki állt egy kis sajt felvágásának. 

-Ne már.- nyafogtam.

-Akkor sem.- mondta úgy, mint egy kiképzőtábornok, ami nála azt jelenti, hogy nem fogad el kifogást. Azt kell csinálni, ami a "szabályok" szerint van.

-Jól van.- dünnyögtem és elindultam a hűtő felé. De mielőtt teljesen elmentem volna a közeléből loptam egy kis sajtot és zöldséget, amit sikerült gyorsan felkapnom azt vettem el.

-Lando!- szólt erényesen Olívia, ilyenkor olyan, mintha az anyám lenne. -Mit mondtam?- fordult utánam.

-Upsz. Elfelejtettem. Bocsi.- mosolyogtam rá pajkosan. Erre csak fújtatott egyet és fojtatta a reggelije elkészítését. Én pedig reakcióján próbáltam nem nevetni és ezzel még jobban megsérteni a lányt.

-Egyébként mitől pörögtél fel ennyire? Mert nekem is adhatnál belőle a mai napra.- kérdeztem a velem szemben ülő lányt, miután befejeztem a reggelimet, amit nagy nehezen magamba erőszakoltam.

-Fogalmam sincs. Így keltem fel ma reggel.- vonta meg a vállát.

-És hogyhogy nem kávét iszol? Hisz te mindig hulla vagy, ha nem ihatsz egy kis kávét.- érdeklődtem. Ugyan is amióta ismerem egyszer se volt olyan, hogy kihagyta reggel a kávéját.

-Nem igazán kívánom és mellé még a gyomrom se igazán bírja el.- húzta el a száját szomorúan.

-Legalább most már te is látod, hogy az egy borzalmas lötty.- fintorodtam el a kávé gondolatára.

-Lando. - sóhajtsa a nevem. - Ezt már megbeszéltük. Mindenkinek el kel fogadni a véleményét. Még akkor is, ha nem egyezik a tiéddel.

-Tudom.- dünnyögöm. 

-Egyébként is csak most nem bírom a kávét. Lehet, hogy egy hét múlva tudok majd inni.

A kis nap indításunk után mindketten elkészültünk, illetve én letudtam a kötelező napi edzésemet. Majd elindultunk a gyárhoz, hogy biztos ami biztos időben ott legyünk. Oli levált tőlem és mondta, hogy megvárja a családom az előtérben. Én pedig elindultam még az utolsó egyeztetésre is. Illetve szépen átöltöztem az idei csapat overallomba.  

A teljes hacacáré előtt még gyors köszöntöm a már megérkezett családomnak és elmondtam nekik hol kellene lenniük az előadás alatt. Nyilván anya nem hagyhatta ki a végén,hogy megjegyezze milyen aranyos is vagyok az új overallban és még az arcomat is megcsipkedte hozzá. A legjobb az volt benne, hogy szinte az egész csapat előtt csinálta. Remek volt hallgatni erről a poénjaikat, de legalább így nem foglalkoztak azzal, hogy Oli is itt van.

Miután mindent letudtunk a tervezett előadással kapcsolatba, következhetek az interjúk. De legalább a két történet között volt egy kis szünet, ahol pihenhetem és több szót válthattam a családommal. Így anya ezt megint kihasználta arra, hogy "megdicsérjen". Anya szónoklata után mindenki mondott valamit az előadásról.

-Ne bámuld ennyire, még a végén megölöd csak a nézéseddel.- bökött oldala, hogy kizökkentsen a testvérem és a barátja nézéséből, miközben suttogott nekem. Ezek szerint akkor nem sikerült elrejtenem a gyilkos tekintettemet.

-Ennyire látszik?- fordultam felé és én is elkezdtem suttogni, hogy a többiek meg ne hallják.

- Igen.- kuncogott rajtam.- De nyugi, nem kell vele ennyire ellenszenvesnek lenned. Szerintem jó fej. Egy picit tedd félre a tesós féltésed és próbált meg jobban megismerni.- miután befejezte a kis monológját visszafordult a családomhoz.

Még egy kicsit beszélgettünk majd én elindultam interjúzni. Amikor végeztem a mai napra átöltöztem és elindultam kifelé a parkolóba, ahol a családom és Oli várt. A családomtól elbúcsúztam és megígértem nekik, hogy a hétvégén még mindenképp elmegyek hozzájuk. Olíviával ezek után elindultunk hozzám.

Miután visszaértünk ő neki állt elpakolni a fontosabb dolgokat, mert holnap korán indul a gépe vissza Magyarországra. Furcsa lesz, hogy már nem lesz itt. Ez alatt a kis idő alatt hozzá szoktam, hogy nem egyedül vagyok és ő itt van velem. Eltudnám képzelni így az életem, hogy Oli itt lenne velem. Hogy velem lakna. Még azt is, hogy a párom lenne, bár erről már lassan öt éve ábrándozok reménytelenül.