Rosszkor

1.8

2025.02.19. szerda

Olívia:

Hamarosan mindjárt kettő óra lesz és én itt állok a kiadó épülete előtt és épp Flo bátorítását hallgatom. Az egy órás kocsi út után beültünk egy étterembe és miközben megebédeltünk mindenről is említést tettünk. Megtudtam, hogy Flo új ló vásárlásban gondolkodik és emellett a kis lovas webshopja is kezd beindulni. Elmesélte, hogy Cisca barátja tök rendes srác és nem olyan rossz, mint azt Lando állítja. Rákérdeztem, hogy nála mi a helyzet fiú fronton, de azt mondta nincs senki a láthatáron. Flotól kaptam még egy ölelést és visszament a kocsihoz. Én pedig vettem egy nagy levegőt és elindultam a recepció felé.

A recepción egy húszas évei elején járó férfi ült, épp a számítógépben keresett valamit és abban volt elmerülve. Odamentem a pulthoz és kihúztam magam, majd erőt véve magamon megszólaltam.

-Jó napot.- köszöntem.

-Áh. Jó napot kívánok. Miben segíthettek?- emelte rám a tekintetét és szólt hozzám erős brit akcentussal. Hangja nagyon mély volt fiatal kora ellenére.

-Hannah Collinssal van egy időpontom megbeszélve ma délután kettőre.

-Mi is a neve?- bújt bele a gépébe.

-Olívia Kocsis.

-Óh, igen. Hannah már mondta, hogy várja önt. A második emeleten a nagy üvegajtón kell bemennie. Pont a lifttel szemben található a folyosó végén. A lift pedig itt van.- mutat a recepció menti falra, ahol tényleg ott van két darab lift.

-Köszönöm.- és elindulok az egyik lift felé, ami azt jelzi, hogy épp lent van.

Nagy levegőt veszek miközben már a liftben megnyomom a kettes számot. Csak most ne rontsam a lehetőséget. Próbáld önmagadat adni és nem lesz baj- biztattam magamat. Felérve a másodikra könnyen megtalálom az irodát, ahova mennem kell. Az emeleten az az egyetlen üvegajtó és emellett még a nő neve is nagy betűkkel ki van írva. Egyre nagyobb gyomorgörccsel közelítem meg a szobát, ahova mennem kell. Nem tudom, hogy az idegesség miatt érzem, vagy a lehetséges terhességem miatt.

Nagy nehezen kopogok az ajtón. Pár pillanat múlva egy "Szabad" után már be is léptem az igazán hangulatos irodába, ahol egy harmincas évei végén járó nő található a szobaközepén lévő asztalnál ülve.

-Jó napot. Olívia Kocsis.- megyek oda és nyújtom a jobb kezem a nő felé, aki érkezésemre felállt a székéből.

-Jó napot. Hannah Collins. Örvendek a találkozásnak.- ejt meg felém egy biztató mosolyt.

-Úgy szintén.- mosolygok vissza rá.

-Foglaljon helyet és neki is állhatunk mindent megbeszélni.- mutat közben egy székre az asztala előtt. Lassan helyett foglalunk mind a ketten. -Sok jót hallottunk már magáról és sok jó kritikát is hallottunk már önről, persze csak magyar kritikusoktól. Én már olvastam egy két fejezetet a könyvéből, de lehet nem a legszebb fordításban. Mindenesetre amennyit olvastam már az is megfogott, ezért is kerestem meg önt, hogy együtt dolgozhassunk rajta. Először is elfogadja az ajánlatunkat?- kérdése közben felém csúsztat egy papírt, amit én magamhoz veszek és átolvasok. Ahogy olvasom nincs semmi olyan rajta, ami számomra kellemetlen lenne.

-Számmora nincs kivetnivaló az ajánlatukkal, így elfogadom.- helyeztem vissza papírt.

-Nagyszerű. Akkor másodszor. Úgy gondoltuk, hogy magával együtt lefordítanánk a könyvet és miután ez megtörtént egy itteni író segítségével szebbre formálhatnák a fogalmazást. Nem lenne muszáj végig itt lenni, ha magának jobb akkor online is megtudjuk oldani. Mit szólna hozzá?- kérdő tekintettel fordul felém.

-Jól hangzik. A fordítást pedig lehet, hogy előbb is le fogjuk tudni, ugyan is vannak barátaim, akiknek anno lefordítottam angolra a könyvet és nem mondom, hogy a legjobb lett, de kiindulásnak jó alapanyag.- mondtam egy kicsit félve, de próbáltam magabiztos lenni.

-Ez remekül hangzik.- örült meg a nő.

Ezek után még számos papíron és megbeszélni valón rágtuk át magunkat. Másfél óra tárgyalás után boldogan léptem ki a kiadó épület ajtaján és indultam meg Flo kocsija felé, aki kitartóan várt rám. Miután beszálltam mellé egyből elkezdett faggatni és én minden kérdésére készségesen válaszoltam. Megérkeztünk Lando házához és megkértem Flot, hogy maradjon vacsorára. Nem kellett sokáig kérlelni, szinte azonnal igent mondott. Így ketten neki álltunk főzni, mellette pedig beszélgetünk és én végre megnyíltam neki a szakításunk valódi okáról is. Nem sikerült teljesen tisztán elmondanom, a végén már folytak a könnyeim, de remélem idővel már könnyebb lesz. Igaz már nem, azért hat meg ennyire, mert még mindig gyengéd érzelmeket táplálok Fülöp iránt, hanem, azért amit tett velem. Régen szerettem, de ezek után már végképp nem tudok ugyan úgy gondolni rá. Átvert, kihasznált, visszaélt a bizalmammal és hazudott.

Lando:

Ma nem szívesen mentem a gyárba. Legszívesebben Oli mellett maradtam volna. Reggel nem volt valami jól, de aztán mire elindultam már jobban lett. Emellett pedig még ma megy a kiadóhoz is tárgyalni. De legalább tudom, hogy a húgom ott van mellette. Mindenesetre most itt vagyok a gyárban és gőz erővel készülünk a holnapi napra.

-Szia Lando.- ül le velem szembe csapattársam az ebédjével.

-Szia Daniel.- nézzek fel rá a telefonomból, amit ebéd közben néztem.

-Mi a helyzet pajtás?- érdeklődik Daniel.

-Várom már a holnapot. Veled mi van?- terelem a témát. Nem igazán vagyok túl beszédes kedvemben ma. Egy kicsit aggódok Oli miatt.

-Semmi különös azon kívül, hogy én is várom a holnapot. De mi a baj? Nem szoktál ennyire kedvetlen lenni és ennyire keveset beszélni.- kezdett el jobban megvizsgálni csapattársam.

-Semmi csak aggódom Oliért.- sóhajtok egyet.

-Miért?- kérdezi az ausztrál kíváncsian.

-Amióta itt van megbetegedett.- sóhajtom.

-Óhh. Akkor jobbulást neki.

-Kösz majd átadom neki.

Még beszélgettem Daniellel a munkáról, majd az útjaink szét váltak. Egy hosszú munka nap után nem vágyok másra, mit egy meleg zuhanyra és a puha ágyamra, meg persze egy kis kajára. Mikor leparkolok a háznál látom, hogy Flo autója még itt van, ami azt jelenti, hogy maradt vacsorára. Kiszállva a kocsiból elindulok a bejárati ajtó felé. Belépve finom illatok csapják meg az orrom, míg a konyhából női hangok szűrődnek ki. Elindulva a konyhába két beszélgető lány fogad, akik épp a kész vacsora fölött beszélgetnek.

-Sziasztok.- hívom fel magamra a figyelmet és köszönök nekik.

-Szia bátyus.- köszön Flo majd odajön és megölel.

-Szia Lando.- köszön Oli is az asztalnál ülve.

-Na mi jót csináltatok a dolgozó férfinak?- kérdeztem játékosan.

-Először nem csak neked csináltuk.- szólal meg Flo. -Másodszor pedig csirkemell salátával. Illetve Oli csinált rántott verziót is, amiből te most biztos nem ehetsz.- mutat rám a húgom fenyegetően.

-Ne már.-biggyesztem le az ajkaim és vágok kutyaszemeket.

-Akár milyen szépen is nézel akkor sem ehetsz belőle.- szól rám Flo. Olívia pedig csak kuncog rajtunk.

Megvacsoráztunk, majd Flo hamarosan távozott is. Oli pedig fáradtságra hivatkozva elment aludni. Így én is eltettem magamat a holnapi napra. A vacsora alatt a lányok mindent elmeséltek a mai nappal kapcsolatosan, így tudom, hogy Olívia tárgyalása is jól alakult, ami miatt nagyon büszke vagyok rá.