Rosszkor

2.10

2025.06.01. vasárnap

Lando:

-Ez volt az utolsó.- dőlt le a kanapéra Oli, miután az utolsó dobozból is kipakolt. Még a hét elején érkeztek meg a lány cuccai Angliába, amint visszaértünk Monacóból neki álltunk mindennek helyet találni a lakásban. Nem gondoltam volna, hogy ennyi ideig fog tartani, de nyilván közbe szólt mindkettőnknek a munkája is. Volt, hogy mindegyikünk csak este esett haza a munkából, de most hétvégén volt időnk mindent befejezni.

-Végre.- dőltem le én is mellé.

-Már csak azt kell összerakni.- mutatott a nappali sarkában álló legos dobozra, amiben a lány által rendelt Millenium Falcon darabjai voltak.

-Majd holnap. Most már nem csinálunk semmit sem.- húztam ölelésembe a lányt. -Ma már csak veled akarok foglalkozni.- suttogtam a fülébe.

-Akkor mit szólnál, ha csinálnák valamit közösen vacsorára, majd miután lefürödtünk az ágyban megnéznénk valami filmet?- vetette fel az ötletet a lány öt perc néma csend után. A fürdés szónál pedig felcsillantak a szemeim.

-Jól hangzik. De mi lenne, ha együtt fürödnénk?- mormolom a nyakába, amire megfeszül. -Nem kell semminek sem történnie, ha még nem érzed magad késznek rá.- teszem hozzá nyugtatás kép.

-Legyen.- sóhajtja.

-Köszönöm.- puszilom szájon.

Vacsora elkészítése és elfogyasztása után rám hárult az a feladat, hogy vizet engedjek a kádba, míg Oli a szüleivel beszélt telefonon. Próbáltam minél hangulatosabbá tenni a fürdőt, nem akartam, hogy bármitől is szorongjon. Azt szeretem volna, ha minél jobban érzi magát a lány. Ennek elérése miatt raktam annyi gyertyát a kád köré, amennyit találtam itthon, illetve varázsoltam elég habot is a víz tetejére.

-Anyáék puszilnak.- lépett be a fürdőbe anélkül, hogy körül nézett volna, így majdnem belelépett egy égő gyertyába.

-Rendben, de előbb néz a lábad elé.- fogtam meg a karját jelzés gyanánt mielőtt jobban megismerhette volna a talpba a lángot.

-Kösz. Észre se vettem. De micsoda kis romantikus hangulatot teremtettél itt.- tekintett most először körbe. -Mit tervezel Norris?- kezd el méregetni játékosan. Látom rajta, hogy ezzel próbálja oldani magában a feszültséget.

-Én semmit. Csak nem szeretném, ha kényelmetlenül éreznéd magad. Tudom, hogy nehéz, de bennem megbízhatsz. Nem akarom, hogy rosszul érezd magad miattam és az ötleteim miatt.- emelem meg a fejét állánál fogva, tekintetét keresve.

-Tudom, hogy bízhatok benned. És nem miattad érzem rosszul magam, vagy az ötleted miatt. Csak azóta egy picit máshogy tekintek a testemre, vagy magamra.- kerüli a tekintettem.

-Ha bízol bennem, akkor bíz a szavamban is és hidd el nekem, hogy amióta ismerlek most vagy a legjobb formádban. Eddig is gyönyörű és szexi voltál, de most még jobban. Az a sok mozgás megtette a hatását.- csípem meg a fenekét oldva benne a feszültséget. Zavarától kipirosodott arcára mosoly ül újra és végre a szemembe tekint. -Na gyere inkább, mert kihűl a víz.- húzom közelebb őt a kádhoz. Mindketten neki álltunk vetkőzni, majd beültünk egymással szembe a kádba. -Gyönyörű vagy.- simítok végig arcán, majd közelebb hajolok hozzá, hogy egy csókot lophassak tőle.

Az egy csókból pedig egy egész csat lett, miután Oli engedte nekem, hogy elmélyítsem. Nem akartam túlzásba esni, mert nem akartam, hogy olyan szintre jussunk, ahonnan már nehezebben tudok leállni. De egyszerűen nem bírtam vele betelni és ahogy éreztem ő se velem. Teljesen mást éreztem rajta, mint másfél héttel ezelőtt Monacóban. Azt éreztem, mintha sikerült volna átlépnie a határon, és ezt még jobban bizonyította az, amikor ő vette át az irányító szerepét és az ölembe ült. Innentől kezdve pedig visszafordíthatatlanná vált az éjszaka történése.

2025.06.02. hétfő.

Reggel ébresztőm hangjára keltem. Nagy nehezen az éjjeli szekrényen lévő telefonomon lenyomtam az ébresztőt. Az ágyba visszadőlve visszagondoltam a tegnap estére, majd a mellettem még mindig alvó lányra néztem. Kiterülve feküdt, a takaró csak épp hogy takarta meztelen testét, hosszú haja pedig teljesen elterült a párnáján. Amióta a lánnyal vagyok még nem aludt ilyen sokáig, mindig előbb fent volt, mint hogy az én ébresztőm szólt volna. Nem tudom, hogy a tegnap éjszaka történtek miatt tud most ilyen sokáig aludni, vagy végre újra visszaszokik a régi alvásrendszeréhez. Elmélkedésemet muszáj megszakítanom, hosszú nap vár rám, ezért muszáj vagyok kikelni az ágyból és elindulni felöltözni, hogy aztán beérjek időben a gyárba. Nehezen, de végül itt hagyom a még mindig alvó lányt. Hűlt helyem hagyom csak hátra neki, ahol egy kis üzenet fogja várni mikor felkel, amin az áll, hogy a konyhába találja a reggeliét és, hogy délután jövök haza, addig pedig ne álljon egyedül neki a lego összerakásához. Nehogy már csak neki járjon ki a jóból.

Még nem tudom, hogy mit csinálunk majd ezen a héten. Nem beszéltük meg, hogy Oli el tud-e kísérni engem ezen a héten Bakuba. Ha hazaértem minél előbb beszélnem kell vele erről, mert holnap már megy a gépem. De ha mégse tud velem jönni, akkor fogalmam sincs, hogy milyen érzés lesz az. Lassan egy hónapja folyamatosan együtt vagyunk és még 8 óránál többet nem voltunk külön. Minden esetre fura lesz, ha tényleg nem fog tudni velem jönni.