Rosszkor

1.1

2025.02.14. péntek

Olivia:

Épp a Valentin napi vacsorát készítettem, amikor megszólalt a telefonom. De ki lehet ilyenkor? Nem lehet Fülöp, mert még dolgozik, a többiek sem lehetnek. Ránéztem a mobilom kijelzőére és egy számomra ismeretlen szám  volt kiírva rajta. Nem húztam az időt és inkább felvettem.

-Igen, tessék. Kocsis Olívia.- szóltam bele anya nyelvemen.

-Jó napot kívánok! Hannah Collins vagyok a Penguin Books kiadótól keresem.- szólalt meg egy női hang angolul, még hozzá nagyon erős brit akcentussal.

-Ohh, elnézést. Szóval Olívia Kocsis. És ne haragudjon, hogy, ha először nem értett semmit. Tudja az anyanyelvemen szólaltam meg.- mondtam egy kicsit megszeppenve, de már angolul. Ugyanis nem számítottam egy ilyen telefon hívásra.

-Semmi gond. De elég érdekes, hogy maguknál fordítva vannak a nevek.- kuncogott egy picit, amitől nekem elszállt a szeppentségem.

-Hát igen mi magyarok furák vagyunk.- mosolyodtam el én is. Szimpatikusnak tűnt.- Miben segíthettek?

-Az egyik könyve miatt keresem önt, még hozzá a "Beszippantott világ" miatt. Sok jót hallott róla az egész kiadó és szeretnénk, ha kiadhatnánk angolul. Már, ha magának se gond.

-Úristen, ez tényleg velem történik.- üvöltöttem magamban.-Ez nagy megtiszteltetés lenne számomra. És nagyon örülnék, ha együtt dolgoznánk.

-Én is örülnék ennek. És, ha ön is benne van. Akkor mit szólna, ha jövő héten az irodámban egyeztetnénk a dolgok papírmunkáját?

-Rendben ott leszek.

-A többit e-mailben elküldöm önnek, ha az úgy megfelel.

-Tökéletes lesz. A jövő héti viszontlátásra.

-Viszont látásra.

Ezek után mindenkinek írtam egy kis üzenetet, hogy mi történt, Nem akartam őket zavarni ezen a napon. Kivéve Landonak és Fülöpnek, de a páromnak, majd vacsora közben szeretném elmondani a jó hírt. Miután kivettem a húst a sütőből, elkezdtem Lando számát tárcsázni. Harmadik csengetés után fel is vette.

-Mi történt Boszi, hogy ilyenkor hívsz?

-Semmi Tábornok.- hát igen végre sikerült becenevet találni egymásnak. Ő természetesen Lando Calrissian, Star Wars karakter után kapta a becenevét. Én pedig Skarlát Boszorkány után, mert Lando azt mondta , hogy olyan erős vagyok lelkileg, mint Skarlát Boszorkány.- Csak jövő héten Angliába kell mennem, mert szeretné egy kiadó velem közösen angolul kiadni az egyik könyvemet. Ááá, igazán nincs semmi- mondom ezt mind visszafojtott nevetéssel.- És veled mi van?

-Hogy mi csoda? Na álljunk meg egy percre te Angliába jössz.- csak hümmögtem egyet.- És egy brit kiadó szeretné angolul kiadni az egyik könyvedet.- megint hümmögtem egyet.- És még ezek után azt mondod nincs semmi. Ja, persze.

-Jó lehet, hogy mégis csak történt valami izgalmas velem.- mosolyodtam el a gondolatra, hogy milyen nagy lehetőség áll előttem.

-Amúgy kérdésedre a válaszom épp diétás csoki mellett játszok valami hulla szar játékkal.

-Csak óvatosan a csokival.- húztam az agyát. Az évek alatt mindig ezzel szívattam a csokimániás fejét.

-Igenis anya.- mondta unottan. -De akkor mikor is jössz Angliába?

-Jövő hét kedden indul a repülőgépem.- válaszoltam neki miközben újra átfutottam az e-mailt, amit a jegyem visszaigazolásáról küldött a repülő társaság.

-Kimenjek eléd?- kérdezte azonnal.

-Lehet nem ártana. Megmondjuk jó lenne, ha valaki megszánna és aludhatnák nála. Szerinted van ilyen ember?

-Persze, én.- ezt olyan hangosan mondta, hogy muszáj volt már nevetnem, de aztán ő is csatlakozott hozzám.

-Oké akkor majd még beszélünk, de nekem mennem kell mert kifut a levesem. Viszlát Tábornok.

-Oké. Viszlát Boszi.-és bontottam a vonalat.

A telefon hívás után elkészültem a maradék kajával és megterítettem az étkezőben. Elmentem átöltözni és vártam, hogy a szerelmem haza érjen.

Eltelt már lassan két óra és ő sehol se volt. Pedig legkésőbb is már egy fél órája itthon kellene lennie. Már nem tudom hányszor hívtam, de egyszer se vette fel, sőt kikapcsolta a telefonját. Azt hittem valami baja történt vele, ezért percenkét frissítettem a híreket, de nem írtak egy balesetről sem. Nem tudtam hol van és ez nagyon fájt, csak néztem ki az ablakon miközben a kanapén kuporodtam össze. Láttam, ahogy elkezd esni a hó és ellepi a kis teraszunkat, pont úgy, ahogy a félelem és az aggódás engemet is ellep. Szörnyű gondolatok jutottak eszembe és féltem, hogy valami történt vele és rohanhatok valamelyik kórházba. Ezek gondolatok közepette aludtam el a kanapén.

2025.02.15. szombat

Reggel arra keltem, hogy valaki megnyitja a csapot és elkezd zuhanyozni. Mi előtt kinyitottam a szememet, arra gondoltam, hogy lehet ez csak egy rossz álom volt és tegnap hazaért és együtt vacsoráztunk. De amikor kinyitottam a szemem rájöttem, hogy a tegnap este nem egy álom volt. Tudtam, hogy Fülöp az, aki épp zuhanyzik, mert már itt volt a kabátja és a cipője. Nem haragudtam rá csak meg akartam ölelni és tudni, hogy jól van. Rendbe raktam a gondolataimat és szép lassan felkeltem. Mire kiértem a konyhába, hogy kávét csináljak, addigra ő is végzet és már felöltözve jött ki a konyhába. Megfordultam se szó se beszéd nélkül a karjaiba borultam és elkezdett könnyezni a szemem. 

-Úgy hiányoztál és úgy féltettelek.- szipogtam a karajai között. Szép lassan eltolt magától és leült az egyik bár székre.

-Beszélnünk kell.- mondta már szinte úgy, mintha nem is a párja hanem egy munkatársa lennék csak.

-De engem nem érdekel hol voltál. A lényeg, hogy most már itt vagy.- mondtam miközbe letöröltem a könnyeimet.

-Őszinte akarok lenni veled szóval, ha akarod, ha nem én akkor is elmondom.- csak bólintottam egyet.- Tudod ez az öt év veled csodás volt, de az elmúlt időben úgy éreztem nekem ez nem elég. Tegnap pedig a barátnőmmel voltam és együtt ünnepeltünk.- mondta olyan nyugodtsággal, hogy az már irritáló volt számomra. A barátnő kijelentésre azonnal lefagytam.

-Azt akarod mondani, hogy megcsaltál?- nézek rá kérdően  miközben összerakom a fejemben a dolgokat. Ő nem mondott semmit csak bólintott.- És, ha jól sejtem te most szakítani akarsz velem.-mondtam erőtlenül, mire csak bólintott megint. -Mióta tart ez?- kérdezem már egy kicsit idegesebben.

-Hat hete. Akkor jöttem rá, hogy már nem szeretlek, amikor útóljára együtt voltunk úgy. -mondta már egy kicsit szánakozva. Ezután a mondat után összetört bennem valami és belül kezdett el mardosni a fájdalom. 

Nem mondtam semmit csak elrohantam a szobába és elkezdtem pakolni a cuccaimat. Egy percig se bírtam itt maradni tovább. Egy világ dőlt bennem össze. Tartottam magam előtte és nem sírtam, legalább is amíg a közelében voltam addig nem. Fülöp nem jött utánam, csak hagyta, hogy ennek vége legyen. Elindultam és tudtam az egyetlen hely, ahol semmi baj nem érhet az most Anglia lesz. 

Így először elindultam Viktorhoz, aki a közelben lakott. Nem kérdezett semmit tudta, hogy baj van csak adott egy kávét és hagyta, hogy addig maradjak, amíg nem találok repülőjegyet. Tudta mi történt már csak abból, hogy rám nézett. Kivitt a reptére és elköszönt tőlem. Én pedig felszálltam a repülőre és magam mögött hagytam a fájdalmamat. Írtam Landonak, hogy tudja, hogy előbb jövök.