Rosszkor

2.3

2025.05.13. kedd

Olívia:

-Azért én még nem akarok megörülni úgy, mint ő.- mondtam már egy mosollyal az arcomon az engem ölelő férfi vállába. Nyugtatóhatású volt most Lando érintése. Hiányzott, hogy valaki a karaiba zárjon és én el tudjak veszni ölelésében.

-Azért vagyok itt, hogy az ne történjen meg.- mondta majd belepuszilt a hajamba.

Nem tudom meddig maradtunk még úgy, de valószínűleg sokáig, mert mikor először felemeltem a fejem és kinéztem az ablakon már sötétedett odakint. Ezért úgy döntöttem, hogy elindulok és csinálok valami vacsorát, de két kar visszatartott.

-Hova mész?- szólalt meg Lando már fáradt hangon.

-Csinálok valami vacsorát.- válaszoltam miközben megpróbáltam lefejteni magamról a kezeit.

-Azt felesd is el! Majd én csinálok valamit.- engedett el is feltápászkodott a kanapéról.

-Isten mentsen meg a te főztödtől. Akkor már inkább rendelek, minthogy felgyújtsd a konyhát.- mondtam ahogy én is felálltam és elindultam a konyha felé.

-Ez most fájt. Én igenis tudok annyira főzni, hogy ne gyújtsam fel a konyhát.- kérte ki magának a legsértettebb hangján.

-Jó.- hagytam rá a dolgot és már el is kezdtem a hűtőben keresni a dolgokat, hogy mit is csináljak kajának. Már egy serpenyőt vettem elő, hogy meggrillezem benne a zöldségeket, mikor társaságom lett a konyhában.

-Ezt most szépen ide adod nekem és te leülsz oda.- vette ki a kezemből Lando a serpenyőt és a bárszékre mutatott, ami a konyhapult mögött volt megtalálható.

-Ne már! Azt se tudod mi hol van a saját konyhádban, nemhogy itt.- szóltam rá.

-Nem érdekel semmilyen ellenkezésed, akkor is én fogom ma megcsinálni a vacsorát.- mondta olyan hangsúllyal, hogy ő bizony nem fogad el több kifogást. Beadtam a derekam és hagytam, hogy ma ő legyen a szakács, amit egy bólogatással jeleztem neki. Erre ő győztesen elmosolyodott és neki állt a konyhában tevékenykedni. Én pedig elindultam, hogy összeszedjem a laptopom és szokásosan leírjam a mai érzéseimet. Már laptoppal együtt ültem le a konyhapulthoz, miközben írtam fél szemmel mindig Landot figyeltem, nehogy valami bajt csináljon a nem létező főző tudásával.

Míg őt figyeltem, közben a könyv "Mindennapi érzéseim" fejezetbe bekerült a nyugodtság és a biztonságérzet. Mert határozottan ezt érzem mióta Lando itt van. Ebbe a fejezetben gyűjtőm össze a főbb napi érzéseimet, mindegyikhez van egy kis mondat és dátum is. Nyilván van ami ismétlődik, de így legalább pontosan tudom mikor, hogy éreztem.

"Fájdalom: 2025.05.13.; Még mindig nem tudom elengedni a hiányát.

Nyugodtság: 2025.05.13.; Lando karjaiban pontosan ezt érzem. Nyugodtságot ad az, hogy végre nem vagyok egyedül.

Biztonságérzet: 2025.05.13.; Azért érzem, mert most már tudom, hogy nem fogok teljesen a mélybe zuhanni. Már látom a sötétség alján a kis fényt."

-Mit írsz?- fordult felém Lando már két tányérral a kezében. Észre se vettem, hogy így elkalandoztam az írásban és megint sikerült nem csak a szokásos fejezetbe írnom.

-Írtam, de..- mire folytathattam volna Lando már a szavamba is vágott.

-Ha megint munka...- mondta erényesen, de most én szakítottam félbe.

-Nem munka, nyugalom. Ezt csak magamnak írom. Inkább nevezném egy terápiának, mint könyvnek. Ez segített eddig átlendülni ezen az egészen.-válaszolom őszintén.

-Büszke vagyok rád, hogy nem fordultál be teljesen és teszel is ellene.- lerakta a két tányért és megölelt. -Na együnk.- mondta miután elvált tőlem és leült a mellettem lévő székre.

-Nem is lett rossz és még a konyha is egyben maradt. Gratulálok Lando még is csak tudsz valamennyire főzni.- veregettem vállba.

-Végre beláttad, hogy nekem van igazam.- húzta ki magát és önelégülten elmosolyodott.

2025.05.14. szerda 

Reggel hasonlóan fél hat körül kipattant a szemem, mint minden egyes nap amióta itt vagyok. Jobb oldalamra fordulva Lando kiterült testével találtam magam szemben. Ezek szerint az esti filmnézés közben mindkettőnknek sikerült elaludnia. Tekintettem végig vezettem a mellettem még békésen alvó férfin, majd végül megállapodott az arcán, amiről süvített a nyugodtság. Szép lassan elszakítottam szemeimet róla és leemeltem a kezét oldalamról, majd óvatosan kimásztam mellőle, hogy véletlenül se keltsem fel.

Lent neki álltam a kotyogós kávéfőzővel elkészíteni a reggeli italom, mellette pedig összedobtam valami reggeliszerűséget. Ki ültem a teraszra és a szokásos reggeli gyönyörű látvány tárult elém. Imádtam ilyenkor kint lenni és magamba szívni az energiát a reggelim mellett. Az elmúlt időszakban a kedvenc időszakommá vált a reggel. Egyszerűen ekkor érzem magam a legaktívabbnak. Pedig régen ez inkább az éjszaka volt, de úgy néz ki a változásommal ez is meg változott.

A reggeli után átöltöztem, majd a szokásommá vált  jógámat csináltam meg. Ezzel is végezve neki álltam locsolni, mikor a teraszajtó felől egy hatalmas ásítás hangja érkezett. Arra fordítottam a fejem és azt láttam, hogy épp Lando próbálta meg az összes csontját kiroppantani.

-Jó reggelt álomszuszék.- köszöntöttem a félig még alvó férfit.

-Jó reggelt.- nyomott el egy ásítást, majd közelebb jött. -Mióta vagy fent?- kérdezte ahogy mellém ért.

-Olyan fél hat fele keltem fel. Miért mennyi az idő?- kérdeztem miután leállítottam a slagot. 

-Kilenc múlt valamennyivel.- átkarolta a vállamat, majd elkezdett a ház felé irányítani. -Éhes vagyok mi lenne, ha csinálnál nekem valamit?- nézett rám kérlelően.

-Rendben csinálok.- majd kihámozva magam a karja alól elindultam, hogy reggelit csináljak neki.

-Te már ettél?- erre csak bólintottam. -Mit csináltál eddig a locsoláson kívül?

-Reggeliztem és már jógáztam is. Kényelmesen aludtál?- tettem le elé a reggelijét és elkezdtem mosogatni.

-Aha.- motyogott teli szájjal. - Mit tervezel mára?- mondta miután lenyelt minden falatott.

-Szerintem letekerek a partra és egy picit ott fogok lenni. Délután mindenképp elmegyek futni. A többit még nem tudom.- gondolkodtam el a mai napomról.

-Eddig egyikben sem szerepeltem.- durcizott be a brit.

-Ha akarod bármikor velem tarthatsz.- rántottam meg a vállam nyugodtan.

-Veled is fogok. Nem rázol le magadról egy könnyen. Még ha futnom is kell ahhoz, hogy veled legyek. Ezt pedig köszönöm.- hozta a mosogatóhoz a már üres tányérját. Köszönet képen még homlokon csókolt, majd már el is tűnt, hogy ő is átöltözzön a pizsamájából.