Rosszkor

2.9

2025.05.24. szombat

Lando:

-Sajnálom Oli.- mondta szomorúan spanyol barátom az én karjaim között lévő könnyes szemű barátnőmnek, miután mindent elmondtunk neki.

-Köszönöm, hogy meghallgattál.De most már túl vagyok rajta, vagy is hamarosan.- törli le az arcáról a könnyeket Oli.

-De nézd a jó oldalát végre vette ez a tökfilkó a bátorságot és elmondta az érzéseit.- mosolyodott el Carlos.

-Igen.- mosolyodott el Olívia is és megszorította a kezemet.

-Na de hagylak is titeket fiatalok.- állt fel eddigi helyéről a spanyol és elindult az ajtó felé, de hirtelen megtorpant. -Annyit azért majd kérhetek, hogyha legközelebb történik veletek valami, akkor azt előbb elmondjátok nekem, mint most?

-Persze. Hidd el ezt mi se így terveztük.- válaszolom miközben kikísérem egyik legjobb barátomat.

-Vigyázz rá! Ne most cseszd el, hogy már együtt vagytok.- ütögette meg a vállamat.

-Nem akarom. Még mindig nem hiszem el, hogy már a barátnőmnek hívhatom és hamarosan tényleg együtt fogunk lakni.

-Sok boldogságot nektek haver.- és ezután végleg távozott barátom.

Visszalépkedve a hálószobába már egy pizsamába öltözött Olival találtam szembe magam. Épp a laptopján nézett valamit az ágyon ülve. Lefeküdtem mellé az én oldalamra az ágyon.

-Mi jót nézel? Csak nem megint valami lego lesz az a lakásba?- húzottam hozzá közelebb és átöletem őt a hasánál.

-Nem ez most nem az, de ha akarod akkor majd nézhetünk még valamit a lakásba. De ez most egy email a kiadótól.- kezdte el az arcomat cirógatni.

-És mit írtak?- simultam bele teljesen az érintésébe.

-Sikeresen véget ért a fordítás időszaka és amikor visszaértem Angliába neki állhatunk a marketinges dolgoknak. Ha minden jól megy akkor 2 hónap múlva kiadjuk.- tette le a laptopját az agyról. 

-Büszke vagyok rád.- nyomtam puszit a hasára, majd lejjebb húztam magamhoz és szorosan magamhoz öleltem.

2025. 05.25. vasárnap

Elképesztően sokan kerestek fel vagy engem, vagy a sajtósomat azzal, hogy adnék-e nekik interjút. Mindegyiket udvariasan visszautasítottam arra hivatkozva, hogy a mai nap csak a versenyről szól és nem a magánéletemmel kapcsolatos dolgokról. De úgy éreztem a verseny utáni interjúkon nem fogom tudni megúszni ezeket a kérdéseket. És milyen jól éreztem. Amint véget ért a dobogón való ünneplés azonnal mehettem interjúzni.  De még, ha ezer kérdést is fognak felrakni a tegnapiról és a mairól is egyáltalán nem fogom megbánni, mert minden egyes percét megérte ez a hétvége, hogy végre valaki személyesen is itt volt és a szerelmemként támogatott.

-Büszke vagyok rád. Ügyes voltál. Elképesztő volt a rajtod.- ugrott a nyakamba Oli miután kiszenvedtem magam az autóból. 

-Köszönöm, hogy itt voltál és, hogy támogattál. Sokat jelent. Szeretlek.- tartottam meg a lányt a karjaimban.

-Szeretlek.- nyomot csókot a sisakomra. 

Ez a kép pörgött le előttem mielőtt riporterek hadához értem volna. Egyáltalán nem volt kedvem nekik még az átlagos kérdésekre is válaszolni. Csak vissza akartam térni a nyugodt hotel szobámba, hogy ott Olival ünnepeljem meg az első helyemet. De ez is a munkámhoz tartozik, ezért muszáj lesz ezen is túlesnem. 

-Szia Lando.- üdvözölt a riporter, akihez odaléptem a kis körben először.

-Helló.

-Először is gratulálok az első helyedhez. Elképesztő rajtod volt. A harmadik helyről azonnal feljöttél a másodikra, majd egy szerencsés kerékcserés stratégia miatt az első lehettél ma. Milyen érzés Monacóban futamot nyerni?- kezdte el a szokásos kérdések hadát.

-Jó érzés. Teljesen más, mintha egy másik pályán nyernél. Meg van a maga atmoszférája és fénye. Általában sokszor az a futam végeredménye is, mint az időmérőnek is. Nem a legegyszerűbb itt előzni. De elképesztően jól esik, hogy a harmadik helyről lettem első egy olyan pályán, ahol ez nem szokványos.- válaszoltam.

-Ezzel a helyezéssel átvetted a bajnokság vezetését. Milyen érzések vannak ezzel kapcsolatban benned?

-Még nagyon messze van a szezon vége, ezért próbálom magam emiatt nem túl hamar elbízni. De azért jó érzés tudni, hogy idén harcba lehettek a bajnoki címért.- azt hiszem ezekre a kérdésekre ma még nagyon sokat kell ugyan azt a választ megadnom.

-Milyen volt ezt az örömöt megosztani valakivel?- na bele a közepébe, de legalább két kérdést még kibírt előtte.

-Mindig plusz löketett ad, ha valaki elkísér a családom, vagy a barátaim közül. A jó eredmény elérése után mindig jó látni a büszkeséget rajtuk, amit én a teljesítményemmel váltok ki belőlük.- kerülöm ki azt, amire pontosan várja a válaszomat.

-Igaz, hogy Olívia Kocsis, aki ezen a hétvégén elkísért már nem csak egy jó barát?- gondoltam, hogy nem fogja csak úgy lógni hagyni az egészet.

-Igaz. Kár lenne hazudni, hisz a tegnap és a ma kikerült képek ellene szólnának. Egy ideje már egy párt alkotunk Olival. A háttérben nincs semmi megcsalásos történet. Oli év elején szakított volt párjával közös alapon. Tavasszal pedig egymásra találtunk. De ezen felül nem szeretnék róla többet mondani.- előzök meg több kérdést és pletyka áradatot ezzel a válasszal. De ahogy a riportere nézek, aki elégedetten tekint, rájövök, hogy ez neki pont elég volt. Csak remélem és lesz olyan kedves, hogy nem forgatja ki a szavaimat.

-Persze megértem. Akkor térjünk vissza a mai versenyedre...- és itt vette kezdetét a nap végéig tartó fárasztó interjúzások hada.