Rosszkor

0.8

2020.07.14. kedd

Olívia:

Az egész nap olyan gyorsan eltelt, hogy észre se vettem, de már itthon is voltam. Az ebéd csodás volt Fülöppel. Sokat beszélgetünk és hülyéskedtünk. Mindig is érdekelt, hogy anno az a fiú milyen is, de aztán az útjaink elváltak egymástól. De most úgy érzem, hogy a sors így lett megírva nekünk. Azt hiszem tetszik nekem, ami igazán ritka dolog, mert én aztán ritkán esek bele valakibe, vagyis soha. Legalábbis eddig így volt. Az a kis nagyképű, egoista és utálható fiúból egy érett és szerethető férfi lett. Suliban nem igazán voltunk oda egymásért, igazából én utáltam, azért, mert nagyképű volt, ő meg ezt kihasználta és szekált vele. Érdekesen indult ez az egész, de mindketten változtunk és úgy néz ki jó irányba.

Miután Márkkal sikeresen megvacsoráztunk ő elment pihenni, mert holnap interjút fog készíteni pár magyar focistával. Nem igazán repes emiatt az örömtől, de megcsinálja had örüljön drága főnöke. Én pedig bekészítettem a rágcsát meg egy kis innivalót és bekapcsoltam a gépem, hogy készen álljak a Landoval való csatámra.

Mindennel  végeztem és kereken hét órakor megszólalt a discordom, hogy üzenetem jött. Lando írt, hogy ő már készen áll. Azonnal hívtam válaszgyanánt.

-Az úr készen áll a vereségre?- szóltam bele egyből miután felvette.

-És a hölgy készen áll rá?

-A győzelemre? Abszolút.

-Na majd meglátjuk mi lesz.

-Akkor kezdjük.

Az ötödig kör meccs után voltunk és eddig az összeset én nyertem.

-Biztos vagyok benne, hogy csalsz.- jelentette ki egy picit durcásan Lando.

-Ne durcizál már. Nem tehettek róla, hogy több taktikát ismerek, mint te. 

-Nem is durcizok. 

-Ja, persze. Én meg híres könyvíró vagyok.

-Honnét tudod, hogy a jövőben nem leszel az. Amúgy meg nem is mondtad, hogy írsz könyveket.

-Mert nem is írok. Ez egy hasonlat volt csak.- próbálta hazudni. Ugyan is írtam már pár könyvet, de eddig csak a banda tudja csak.

-Mondták már, hogy nehezen tudsz hazudni.

-Túl sokszor.- sóhajtok egyet.

-Na akkor elmondod miket írtál eddig?- úgy kérdezte, mint egy kis óvódás, aki  épp a csokijára vár.

-Két rövid történetet és egy rendes 300 oldalas könyvet. De nem hinném, hogy valami jók lennének.- sóhajtok még egy nagyot.

-Szerintem, amit te írsz az csak jó lehet.

-Persze. Ezt úgy mondod, mint aki az összes írásomat olvasta volna. Pedig teljesen biztos vagyok benne, hogy amikor megláttad a magyar szöveget és elkezdted olvasni azonnal ott hagytad.

-Jó lehet, hogy nem voltam valami kitartó azzal a nyelvel kapcsolatban, amit te az anyanyelvednek hívsz. Borzalmasan nehéz. Ti, hogy értitek meg egymást ott?

-Úgy, ahogy más országokban is, beszéddel.-kuncogtam egyet.

-Haha. Nagyon vicces.

-Minden nyelvnek meg van a maga nehézsége. Vannak olyan emberek, akik a saját anyanyelvüket se tudják használni. De, ha akarod szívesen tanítok neked magyarul.

-Kösz ezen még elgondolkodok. 

Ezek után még mentünk egy pár meccset, amiket mind én nyertem meg. Kicsit Lando besokallt a vereségektől, csak egy picit, vagyis nagyon. Elköszöntünk egymástól és mindenki ment pihenni.

2020.07.31. péntek

Az a két hét gyorsan eltelt. Főként munkával, de minden ebéd szünetemben Fülöppel voltam. Jól éreztük magunkat egymással. Úgy érzem magamat vele, mintha nem lenne semmi gondom, csak mi ketten lennénk abban az egy órában. Igaz mind a kettőnknek csak egy órája szabad, de azt hasznosan töltjük. Én dolgozom a szerkesztőségben, ő pedig az egyetemre jár be gyakorlatra. Mindkettőnk a nap további részében elfoglalt, így azt a kis időt mindig kettesben töltjük. Anna már lélekben összeadott minket, de mit is vártam tőle, mindig ezt csinálja. A fiúk meg már jöttek, a védelmező mondatokkal. Pedig igazából még én se tudom mi van köztünk. Végül is még nem is volt semmi köztünk. De örülnék neki, ha lenne köztünk valami? Vagy csak egy kellemes barátot láttok benne? Áhh, fogalmam sincs. Landoval is mindennap írtunk egymásnak. Azt hiszem találtunk egymásnak egy jó játszópajtást.

Ma van a Magyar Nagydíj első napja amikor már a pilóták vezethetnek is. Ma jött ki Viktor fotózni Márkkal és én is elkísértem őket. Landonak nem mondtam, hogy itt leszek ma. Ő úgy tudja, hogy majd a futamra jövők csak ki, amit most az egyszer az ötösfogatunk közösen fog élőben nézni, hála Márknak, vagyis Balázsnak a főnökének. És persze kinek kell meghálálnia neki ezt, persze, hogy nekem. Mindegy csak esünk túl azon a randin holnap és vége lesz ennek, remélem.

Viktorral az egyik lelátón pakoltunk ki. Ő bőszen fotózza az autókat, én pedig pár hírt olvasok át.

-Mosolyogj Oli.- szól hozzám Viktor és mire észbe kapok már el is készült rólam a kép. -Jó lett. Látod mindig mondtam, hogy te egy modellnek születtél. Rólad az összes kép csak jó. Bezzeg rólam.- forgatta meg szemét.

-Köszönöm, de nem hinném, hogy ez igaz. Amúgy meg amiket én csináltam rólad múltkor a Gellért hegyen egész jók lettek. Nem értem miről beszélsz?- kezdtem értetlenkedni, mert szerintem nem szoktak róla borzalmas képek készülni.

-Egyezünk meg abban, hogy én a kamera mögött szeretek lenni. Te pedig a kamera előtt. És meg se szólalj. Tudom, hogy élvezed amikor fotózlak vagy, ha videót csinálsz a fejeddel együtt.

-Mért mindig neked van igazad?- erre csak egy vállrándítást kapok válaszul. -Kösz. Amúgy, hogy állsz nő ügyekkel? Mert múltkor arra keltem, hogy a lábamat szorongatod és egy lány nevét ismételgeted. Lemaradtam valamiről?- csak elkezdte a tarkóját vakarni. -Szóval igen. Na mesélj csak nekem te jó madár.- mutattam rá fenyegetően.

-Randizgattam egy lánnyal és hát jól alakultak a dolgok. De aztán egy hete már nem ír vissza.

-Mi az, hogy jól alakultak a dolgok?- nézzek rá kérdőn.

-Hát tudod te azt.

-Nem, nem tudom miről beszélsz most. Talán a barátnőd lett?

-Nem, hanem lefeküdtünk.- fújta ki a bent maradt levegőjét. 

-Ó istenem te srác. Nehogy azt hidd nekem itt, hogy, azért nem ír vissza, mert szar voltál. Valószínűleg ő csak egy könnyű vérű nőcske aki ilyen kapcsolatokból él.

-Ilyenre nem is gondoltam. Persze, hogy nem velem van a gond.- húzza ki magát, amire csak egy szemforgatást kap tőlem. -Csak nem szeretem, ha valaki nem zárja le a dolgokat.

-Veled is csak többen vannak az egoisták.- sóhajtók egyet. Majd elkezdünk nevetni egyszerre.

-Szóval neked a lélátók a kedvenc helyeid a nagydíjakon.- hallok meg egy ismerős hangot, ami angolul szól hozzám. Ezzel megszakítva a röhögő görcsünket Viktorral.