Rosszkor

0.9

2020.07.31 péntek

Lando:

Most itt vagyok Magyarországon és csak reménykedek, hogy a hétvégén sikerül Olíviával találkoznom újra. Nem tudom mi van velem, de valami nagyon megfogott abba a lányban. Az elmúlt két hétben folyamatosan tartottuk a kapcsolatot egymással. Amikor Austinban elváltunk legszívesebben megcsókoltam volna, de nem tettem, mert nem voltam elég bátor. Mi ütött belém, én Lando Norris még soha nem akartam megcsókolni egy lányt. Lehet, hogy érzek iránta valamit? Ha még így is van, vajon ő is érez valamit irántam? Jézusom milyen gondolataim vannak. Inkább koncentráljak most a szabadedzésekre. 

Miután sikeresen kiűztem minden furcsa gondolatot elkezdtem bemelegíteni, mert lassan kezdődik az első szabadedzésem és most csak arra kell koncentrálnom, hogy minél jobban teljesítsek. 

A sikeres szabadedzésem után gondoltam elmegyek egyet sétálni, hogy kiszellőztessem a fejem és tiszta gondolatokkal folytassam a második szabadedzést is. Miközben sétáltam elértem a leláttok felé. Egyáltalán nem figyeltem merre megyek. Nem tudom, hogy tudatosan jöttem erre felé vagy csak úgy vitt a lábam valamerre. De a lelátóról egy ismerős hang csapta meg a fülem, igaz nem értettem miről beszélhet valakivel, mert nem angolul kommunikáltak.  Közelebb sétáltam és láttam, ahogy egyszerre kapnak röhögő görcsöt egy fiúval. Kicsit zavart, hogy nem tudom ki az a fiú és, hogy milyen kapcsolatban áll a lánnyal, de jobban esett önfeledt nevetését hallgatni. Gondoltam odamegyek hozzájuk köszöni már, ha itt van, hisz ezt vártam a futam mellett a legjobban, hogy találkozunk újra.

-Szóval neked a lélátók a kedvenc helyeid a nagydíjakon.- mondtam mikor oda értem és ezzel megszakítva a nevetésüket. 

-Nagyon úgy néz ki.- szólalt meg egy kis idő után Olívia. Gondolom kellet neki pár másodperc, hogy felfogja, hogy tényleg itt vagyok. -Tudod egész kényelmesek a székek és még a kilátás is szép.

-Végül is szép kilátás lehet akkor amikor épp vezetek. Nem minden nap lehet látni egy ekkorra tehetséget.- húztam ki magam és próbáltam visszafojtani a nevetésemet.

-Elég lesz Norris. Tudjuk, hogy nagy képű vagy anélkül is, hogy ezt hangoztatnád.- forgatta meg a szemét mosolyogva. -Egyébként pedig ő itt Viktor a másik jó madár, akit hat éve boldogítok az agymenéseimmel Márk mellett.- nézett a fiúra, aki ezek szerint az egyik barátja. Ő csak kettőnk között kapkodta a fejét és minden tudóan nézett. Egy nagy kő esett le rólam, hogy a lánynak nem a párja ez a fiú, mert akkor nem tudom mit csináltam volna. Basszus már megint itt járnak a gondolataim. -Viktor ő pedig itt a drága Lando Norris, akitől múltkor Anna sikító görcsöt kapott.

-Nagyon örülök a találkozásnak. Viktor Mácsai.- nyújtotta felém a jobb kezét, amit elfogadtam és kezet ráztam vele. 

-Lando Norris. Szintén örülök.

-Na most, hogy ez is megtörtént.- csapta össze kezeit a lány. -Mi járatban erre felé Lando?- nézet rám kíváncsian Olívia.

-Csak ki akartam szellőztetni a fejem, ezért sétáltam egyet, amikor meghallottam a csodás minden betöltő nevetéseteket. Egyébként min nevetettek ennyire, hogy szinte még a garázsokban is hallani lehet titeket?

-Semmin.-vágta rá egyből Olívia.

-Áh, csak Oli megint félre értett valamit.- bökte oldalba a lányt.

-Nem is igaz.- húzta fel egyből az orrát erre a lány. 

-Persze én meg a pápa vagyok.- cukkolta tovább a lányt.

-De még lehetsz.- válaszolta rá a lány. Én pedig csak mosolyogva figyeltem a két barátot, akik úgy szekálták egymást, mint a testvérek. Úgy néz ki tényleg igaz, amit Olívia mondott, hogy ők tényleg olyanok egymásnak, mint a testvérek.

-Jó mindegy.- forgatta meg a szemét a fiú. -Inkább visszamegyek és csinálom a munkámat. Lando örültem a találkozásnak.- és mondott még valamit Olíviának, de azt már nem értettem csak a lány reakcióját láttam, ami egy oldalba vágás és egy csúnya néz is volt. Valószínűleg az anyanyelvükön cukkolta a lányt még egy kicsit. Ezek után vissza is ment és egy fényképezőgépet vett magához.

-Szóval, ha nem is te, de akkor a barátod szaftos képeket készít rólunk?- utaltam ezzel az első találkozásunkra.

-Nem. Megnyugodhatsz.- itt színpadiasan letöröltem a nem létező izzadság cseppeket a homlokomról. Olívia erre csak felnevetett, engem pedig melegség árasztott el. -Csak egy projektmunkájához kellenek autós képek és gondolta akkor kihasználja a lehetőséget és eljön Márkkal.

-És a hölgy, hogy-hogy elkísérte a dolgozó férfiakat? Főleg úgy, hogy nem is szólt az itt tartózkodó barátjának?- húztam fel játékosan az egyik szemöldökömet.

-Mert holnap nem fog tudni kijönni a hölgy és, azért nem szólt, mert meglepetésnek szánta.

-Hát tényleg sikerült a meglepetésed. Mi miatt nem tudsz holnap kijönni, ha szabad kérdeznem.

-Holnap lesz egy vacsora amire muszáj elmennem- forgatta meg a szemeit. -Tudod meséltem, hogy Márk főnöke valamiért cserébe szervezte le, hogy én is menni tudjak vele. Hát ez volt a feltétele, hogy vacsora vele.- láttam Olívián, hogy nem szívesen megy el erre a randi szerűségre. De bennem akkor is elindult valami féltékenységszerű.

-Ennyire elragadó egy személyiség lenne, ha így áradozol róla?- cukkoltam a lányt. Erre ő csak vállba vágott miközben leültünk két székre. -Au. Vigyázz nekem ma még vezetnem kell és nem mehetek hadi rokkantan vissza, még a végén kinyírnak.

-Ennyire nem lehetsz puhány, hogy ez fájt.- mondta a nevetését visszafojtva. 

-Nem vagyok puhány. Én egy erős ember vagyok.- húztam ki magam.

-Persze.

Ezek után még beszélgetünk egy picit, majd én visszaindultam a garázsba, mert lassan kezdődik a második szabadedzés. Valami furcsa sok energiával értem vissza. Mindenki furcsán nézett rám, hogy ebbe a bolondba meg mi ütött nézéssel, de én nem törődtem vele. Az Olíviával való beszélgetés valami eszméletlen sok pozitív energiával töltött fel.