Rosszkor

1.4

2025.02.17. hétfő

Lando:

Reggel úgy keltem fel, mint akit agyon ütöttek előző nap. Pár perc szenvedés után kikeltem az ágyból és elindultam le, hogy elkezdjem a napomat. Lefelé menet benéztem Olihoz, aki még az ágyban aludt. Lent a konyhában megreggeliztem és csináltam gyümölcs salátát a fent alvó lánynak reggeli gyanánt, mellé írtam neki egy kis levelet is. Ezek után átöltöztem és vártam Jonra, hogy együtt újra elkezdjük formába hozni a hájas seggemet. Meghallottam a csengőt és már mentem is kinyitni az ajtót.

-Jó reggelt Jon.

-Neked is. Veled mi történt? Általában ilyenkor még az ágyból kell tégedet kiszedni.- nézet rám úgy, mint aki szellemet látna.

-Nem tudtam aludni.- vontam meg a vállam.

-Azt veszem észre. Csak nem vendéged volt este?- kezdte el húzogatni a szemöldökét. 

-Volt és még mindig itt van. És nem úgy van, ahogy gondolod.- néztem rá szúrós tekintettel. Miért kell mindig erre gondolnia? Nem is szokott ilyen előfordulni, olyan sokszor. Vagyis egy éve még csináltam, de most már nem.

-Akkor, hogy?- nézet rám furcsán.

-Oli az. Már itt van szombat óta. Egy könyv kiadó miatt jött, mert kiakarják adni az egyik könyvét angolul.

-Na ez tök jó hír. De akkor te miért vagy ennyire lehangolt?- közben pedig már az edzőszobában is voltunk és épp a dolgokat pakoltuk össze.

-Mert előbb jött. És nem, azért nem örülök neki, mert előbb jött, hanem ami miatt előbb jött.- sóhajtottam egy nagyot és folytattam. -Oli, azért jött előbb, mert összetörte az a szemét a szívét.- fújtam ki a levegőt egy kicsit idegesen miután végeztünk a bemelegítéssel. 

-Mi történt vele?

-Megcsalta őt és nem egyszer, hanem lett egy másik barátnője és ezt csak később mondta el neki. 

-Sajnálom. De akkor ez azt jelenti, hogy a szíved választottja végre szabad. Vagyis végre elmondhatod neki mit érzel iránta.- nézett rám reménykedve.

-Ez nem ilyen egyszerű. Még, ha csak a szakítás lenne a baj, ami miatt szomorú lenne.- fújtam ki egy adag levegőt miközben elkezdtük az alkar erősítését.

-Mert még mi van?- kezdett kíváncsi lenni drága edzőm.

-Tegnap amikor haza jöttem a gyárból, ő fent volt a vendégszobában és a takaró alatt sírt. Az éjjeliszekrényen pedig volt egy terhességi teszt, amin volt egy pozitív jel és hogy hét hetes terhes lehet. Szóval egész éjszaka kattogott  az agyam.

-Hát akkor, ha összerakom az egészet akkor ő teljesen össze van törve és te nem tudott mit csinálj ezzel a helyzettel.

-Pontosan.- és egy bólintással erősítettem meg.- Bár nem hiszek az ilyen tesztekben, de mégis mit csináljak, ha igaza van annak a szerkentyűnek.- esett a fejem kétségbe esve a kezeim közé.

-Azt, hogy bármi is lesz te mellette leszel és talán neked sikerül majd felvidítanod őt.- mutat rám az egyik ujjával.- Mert még a hülye is látta köztettek anno azt a valamit, amit szerelemnek hívnak. Igaz az elején nem láttalak titeket olyan sokat együtt, de az alatt a kis idő alatt is észre vettem. Illetve akárhányszor szóba hoztad mindig csillogott a szemed a boldogságtól. Csak akkor még egyikőtök se tudta hova rakni, ezért menekültettek mindketten más karjaiba. Te a munkádba, ő meg annak a srácnak a karjaiba. Egyikőtök se szerette volna elrontani az akkor még képlékeny lábon álló barátságotokat. És szerelmet csak egy ember iránt tud az egész élete alatt érezni valaki. Míg szeretetet pedig több ember iránt is. Hidd el nekem, hogy Oli is úgy érez irántad, mint te. Csak ő még nem vette észre, mert mindig volt egy ember, aki iránt azt hitte szerelmet érez, pedig csak szeretetet érzet semmi mást. És tudod mi a kettő között a különbség.- erre én csak megrázom a fejem, mert épp a nyakerősítő gyakorlatokhoz készítem magamat.- Gondoltam. Az ember amikor szeret valakit, azért van, mert tiszteli és tudja, hogy az életében szüksége van rá. Ezekért tudja az ember barátait vagy a családját szeretni. A szerelemnél ugyan ezek megvannak, de abban van valami plusz, ami miatt nem tudnak egymás nélkül élni és bármi is történjék mindig visszatalálnak egymáshoz. Én ezt látom köztettek. És ezt szokta sok ember elfelejteni. Valószínűleg ez volt Olival is. Csak gondolj bele Oli egyből hozzád jött pedig mehetett volna valamelyik barátjához is. Mielőtt megszólalnál tudom, minél messzebb akart lenni most a fájdalomtól. De, ha jól emlékszem akkor a legjobb barátja Németországban lakik. Mehetett volna oda is de nem tette. Csak gondolkozz most el ezeken.- és a kis monológja után elkezdett összepakolni Jon, mert végeztünk a benti edzéssel.

-Kösz Jon mindent. Nem is tudom mi lenne velem nélküled?- mosolyogtam edzőmre.

-Azt hiszem a gép előtt ülnél és csak álmodoznál, ja meg zabálnál.- nevette el magát.

-Lehet igazad van ebben is.- vakartam meg a tarkómat.

Ezek után jobban felöltöztünk és elindultunk futni. Futás közben nem beszélgetünk. De a gondolataim folyamatosan kavarogtak. Mi van, ha tényleg mi Olival egymáshoz tartozunk csak nem vettük észre? Lehet mindketten megijedtünk az érzéseinktől és csak elmenekültünk előlük, ahelyett, hogy szembe néztünk volna vele. Vagy csak nekünk máshogy van megírva ez az egész. Lehet, hogy nekünk kellett ez az öt év arra, hogy észre vegyük mi van.