Rosszkor

0.16

2020.08.10. hétfő

Lando:

A hétvégén még valahogy megmaradtam a seggemen de nagyon nehezen ment. Főként a családommal próbáltam magam lekötni és haza utaztam Bristolba. Az egész hétvégét végig izgultam, nem is tudom pontosan miért izgultam, de a végén már kezdett zavarni. A családom sokszor furcsa pillantásokkal jutalmazott meg, de még se kérdeztek semmit, ami jobb is, mert nem is tudom mit mondhattam volna pontosan.

Délelőtt útra indultam és ahogy a repülő közeledett Magyarországhoz úgy lettem én is egyre jobban izgatott és kétségbeesett. Izgatott voltam, hogy mi lesz, ha elmondok mindent. Kétségbeesett voltam, mert mi lesz, ha ezzel veszítem el teljesen. Ne ismerem őt olyan régen, mégis olyan, mintha ezer éve ismerném. Megbízok benne, mert ennyire rövid idő alatt is képes volt bebizonyítani, hogy nem a hírnevem érdekli. Őt tényleg én érdeklem és nem a híres Lando Norrsi F1- es pilóta. Önmagam lehettek. Bármikor beszélek vele átlagos srácnak érzem magam. Hasonló az érdeklődési köre. Ő tényleg egy különleges ember, legalábbis nekem mindenképp az. Egy dologban reménykedtem, hogy ezzel nem rontok el semmit. 

Amint megérkeztem a hotel szobámba, amit még péntek este foglaltam le azonnal elkezdtem tervezni. Azt tudtam, hogy ma és holnap is annak a barátjának segít költözködni, akivel múltkor a lelátón volt. Azt hiszem említette is valamelyik chattelésünk alkalmával, hogy hova is megy pontosan. Oké akkor azt csak vissza kell keresni. Egy dolog pipa. Akkor már csak a meglepetés többi részletét kell kitalálnom. Az viszont már hosszabb és kínkeservesebb lesz.

Egész délután ezen kattogott az agyam. Ahogy közeledett a kitervelt időpont, úgy lett rajtam egyre jobban úrrá a félelem, hogy örökre elvesztem. De lehet, ha nem teszem ezt most meg akkor is elveszítem csak más formában. Ennek ellenére meg próbáltam valahogy eltenni magam takarékra, hogy kipihenhessem magamat.

2020.08.11. kedd

Reggel korán fent voltam már, nem igazán tudtam aludni. Folyamatosan a mi lesz ha kérdéseken kattogott az agyam. Nem akarom őt semmilyen formában elveszíteni, ahhoz már túl fontos lett az én életembe, amit még mindig nem tudom, hogy történt meg pontosan. De ez már nem is lényeg, a lényeg most, hogy ne szúrjak el semmit. A gondolataimat egy kis futással és edzéssel próbáltam elterelni. Nem igazán szeretek futni, de most éreztem, hogy erre szükségem van, hogy kitisztuljon a fejem.

Olyan délután egy fele indultam útnak. Egy két eltévedés után odaértem. Amint megláttam a nagy költöztető autót és az embereket körülötte azonnal lefagytam. Bepánikoltam, ahogy megláttam őt és itt már tudtam minden tervem szerte foszlott. Fejben még épp, hogy ment a meglepetésem, de úgy néz ki ez élőben végképp nem fog menni. A gondolat menetemből egy felém futó Olívia szakított ki. Remek még észre is vett, ennél szerencsétlenebb már nem is lehetnék. Amint ide ért hozzám a karjaimba borult, én pedig szorosan tartottam őt. Megint átjárt a kellemes bizsergés az érintésétől.

-Lando te mit keresel itt, nem úgy volt, hogy Angliába leszel végig?- emelte rám a kérdő tekintetét egy kis idő után.

-Meglepetés. Gondoltam nyaralok egyet, végül is ennyi munka mellett nekem is kijár egy kis szünet. És hát az évek alatt megtetszett ez a város, ezért úgy gondoltam, hogy jobban megismerem.- néztem le a karjaim között lévő lányra.

-És gondolom véletlenül pont erre jártál?- váltotta tekintetét játékosra. 

-Pontosan.- mosolyogtam rá.

-Na inkább töröld le azt az önelégült mosolyt az arcodról.- pöckölte meg a mellkasom.

-Nem tudom milyen önelégült mosolyról beszélsz?- húztam az agyát.

-Ja persze.- horkantott fel és kihúzódott a karjaim közül. Amint elhúzódott bennem elindult a hiányérzet, órákig tartottam volna még a karjaim között a törékeny testét. Jól esett a közelsége. -Na akkor, ha már "véletlenül" erre jártál.- mutatott idéző jeleket a kezével a véletlenül szónál. -Igazán segíthetnél is, de legalább a többieknek köszönhetnél.

-Repülök is anya.- néztem rá még egyszer, majd elindultam a teherautó felé.

-Azért megvárhatnál.- jött utánam Olívia tetetett durcassággal.

-Na ne legyél durcás.- karoltam át a vállait és közelebb húztam magamhoz. Újra átjárt a közelsége miatt érzet kellemes bizsergés. Jó érzés volt közel lenni ahhoz a lányhoz, akibe beleestem. 

Közelebb értünk a két pakoló fiú felé. Köszöntünk egymásnak, majd beszálltam nekik segíteni. Úgy döntöttem inkább  később beszélek Olíviával majd, ha csak kettesben leszünk. Így is nehéz lesz neki kiönteni az érzéseim, nem kell, hogy mindenki előtt történjen ez meg. Amúgy is még rosszabb lenne, ha mindenki előtt utasítana vissza. Még, ha ez meg is történik akkor is nehéz lesz ezt elviselnem, nemhogy még emberek között.

Négy óra felé végeztünk és Viktor a segítségemért cserébe meghívott, hogy maradjak velük vacsorázni. Nem kellett sokáig győzködniük, így rendeltünk pizzát és az újonnan bepakolt lakásban vártuk a vacsorát. Miközben a fiúk faggattak engem mindenről, Olívia addig megcsinált pár apró feladatott a konyhába, mint a társaság egyetlen női tagja. Mikor megjött az étel neki álltunk enni. 

Az óra 17:18-at mutatott és mi épp a vacsoránk közepénél tartottunk mikor megszólalt a csengő. Viktor felengedte azt, aki csöngetett, majd az ajtóhoz ment, hogy kinyithassa. A többiek halál nyugodtan beszélgettek tovább, én pedig azt se tudtam mi történik. Egy perccel később az ajtón egy szőke hajú fiú lépett be és kezet fogott a házigazdával. Mikor beljebb ért furán nézett végig a társaságunkon, majd miután felébredt a meglepettségből azonnal kezet fogott Márkkal. Viktor is követte, akin látszott, hogy nem igazán szimpatizál az illetővel. Ez után Olíviához ment és megcsókolta. Erre a látványra a szívem egy kis borsszemé szűkült össze, a torkomban szorítást éreztem, azt hittem, hogy ott azonnal rosszul leszek. Rossz volt látni azt, hogy a lány, akit szeretek az épp mást csókol meg. Egyszerre fájt és lettem féltékeny. Bárcsak én lennék az a szerencsés, akinek csókot ad.

-Egyébként Lando ő itt a barátom Fülöp.- szólalt meg Olívia miután elvált a barátjától. -Fülöp ő itt Lando az egyik barátom.- mutatott be angolul a lány. Rossz érzés volt mikor azt mondta, hogy az egyik barátom, de megpróbáltam magam erősnek tartani.

-Lando Norris.- álltam fel és felé nyújtottam a jobbomat.

-Fülöp Gaál. Liv barátja.- fogatta el a kezem és erősen megszorította azt, majd szigorúan a szemembe nézett. Azt hiszem ezzel akarta jelezni, hogy kicsoda ő pontosan. Ami sikerült is. Egyre jobban megy el a késztetésem arra, hogy szerelmet valljak Olíviának.