Rosszkor

2.12

2025.07.02. szerda

Lando:

-Jó reggelt.- suttogta a fülembe valaki, majd ez a valaki megpuszilta az arcom.

-Hmmm.- dünnyögtem miközben jobban belefordultam a párnába.

-Ideje felkelni, ha időben oda akarunk érni.- ölelt át a hang tulajdonosa.

-Nem akarok.- fordulok a hátamra és magamhoz ölelem a lányt. -Maradjunk egy picit még az ágyban.- csókolom meg.

-Jó, de ne aludj vissza.

-Nem fogok.- ásítok, mire Oli kuncog egyet. -Izgulsz?

-Elképesztően. Reggel már korán kidobott az ágy, mert alig bírtam aludni az izgatottságtól.

-Nem kell izgulnod, jó lesz az egész.- teszem kezemet  az arcára, amire ő azonnal rá teszi az övét.

-Tudom, de akkor is bennem van. Te nem izgultál az első királykategóriás futamod előtt? Mármint tudom, hogy már volt két könyvbemutatóm is oda haza, de az olyan volt, mint neked egy kisebb kategóriás verseny. Ez pedig olyan, mintha a nagy kategóriás bemutatkozásom lenne. Végül is az, mert ha ez befut akkor, akár nemzetközi sikere is lehet.- kezd el hadarni a végén.

-Nyugalom. Egyébként dehogynem izgultam. Attól féltem, hogy már az elején elrontok valamit és kiesek, ezzel pedig azonnal bekategorizálnak rossz pilótának. De nézd meg nem estem ki és még mindig ott versenyezhettek, illetve most még vezettem is a bajnokságot.- fogtam meg azt a kezét, ami eddig az enyémen pihent, majd megszorítottam és csókot nyomtam rá. -Különben is ez itt az erősséget szimbolizálja.- húzom végig mutatóujjamat a jobb alkarján lévő kardvirág motívumon. -Nem hiába hívják a gladiátorok virágának is. Ahogy ez itt a reményt.- majd ujjam átvándorol a mellette lévő nefelejcsre. -És ez itt az újjászületést. -végül pedig a két virágot körül ölelő rozmaringszálra simítom ujjamat, majd mindegyikre adok egy puszit. -Ezek mind a te erős személyiségedet építik.- simítom kezemet újra arcára. -Erős vagy, mert egyedül is képes voltál megküzdeni a veszteséggel járó érzelmekkel. Reménnyel teli vagy, mert akkor kapaszkodtál a reménybe és most pedig ennek a reményérzetnek köszönhetően ki is kerültél onnan. Végül pedig újjászülettél és még szívósabb lettél, de legfőképp az életed menete született újjá.

-Igazad van. Fel kell szívnom magam. Imádom, hogy ennyire nyugtató tudsz lenni. Köszönöm.- nyom egy apró puszit a számra, de én ezzel nem érem be, ezért visszahúzom őt magamhoz és birtokba veszem ajkait. -De van, amit még nem mondtam el a tetoválással kapcsolatban.- szakad el tőlem, mire kíváncsian tekintek rá. -Mindegyik növénynek van egy második jelentése is amellett, hogy mindegyik jeleneti az emlékezést is. A kardvirág a csodálatot is jelenti, ez számomra rád értetendő. Csodállak, azért amit minden egyes versenyhétvégén végbeviszel. A rozmaring a tisztaság szimbóluma is, mert veled tiszta lappal kezdtem mindent az életemben. A nefelejcs pedig még az igaz szerelmet szimbolizálja, mert irántad tiszta és igaz szerelmet érzek.- mire befejezi a lélegzetem is elállt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fontos vagyok már neki, hogy a tetoválása második jelentése velem kapcsolatos. Elképesztően boldoggá tesz a tudat, hogy ilyen fontos vagyok neki.

-Szeretlek. Nem is tudom mit mondjak erre. Nekem is nagyon fontos vagy.- találom meg végül a hangomat.

-Szeretlek.- suttogja ajkaimra, majd ő kezdeményez egy csókot.- De lassan tényleg ideje lenne innen kikelni, mert elkések a saját könyvem bemutatójáról.- áll fel mellőlem az ágyból.

-Azt nem történhet meg, szóval menjünk készülődni.- indultam meg a fürdőbe.

-Mindent elraktál?- kérdeztem már a kocsi csomagtartója mellett állva. 

-Igen.- lépet mellém Oli, aki az előbb zárta be a bejárati ajtót. 

-Jó csak már Londonból nem szeretnék visszajönni ide valamiért.- csukom le a csomagtartó ajtaját. Most indulunk a bemutatóra, ahonnan egyből Silverstoneba megyünk, hisz holnap nekem már média napom lesz. -Ne izgulj.- teszem kezemet a lány combjára, ami idegesen rugózik, már az autóban ülve.

-Én nyugodt vagyok.- vágja rá egyből.

-Persze.- mosolyodom el, majd kihajtok a házhoz tartozó udvarról. 

Mikor odaértünk Olívia már el is tűnt a szervezők között, én pedig kerestem egy helyet, ahonnan majd nézhetem a lány beszédét. Egy londoni könyvtárba szervezte le a kiadó, ami nagyon hangulatos. Már most sokan voltak itt, pedig mi még direkt előbb jöttünk, hogy Oli rendesen fel tudjon készülni. Volt egy pár újságíró, de a legtöbben leendő, vagy már mostani olvasok lehettek.  Büszke vagyok már most, hogy a lány a könyvével megjelenés után 3 nappal már ennyi embert megfogott vele.

Meglepődve figyeltem ahogy a barátaink egyszerre tódulnak be az ajtón, majd elindulnak felém. Mondtuk nekik mikor lesz és azt is, hogy nem igazán éri meg eljönni, mert egy beszéd és pár bájcsevejen kívül nem lesz semmi.

-Sziasztok. Hát ti meg?- fordultam hozzájuk.

-Azt hittétek, hogy majd kihagyjuk Oli nagy berobbanásának kezdetét? Ugyan már. Egyértelmű volt, hogy mi is jövünk. Egyébként is jöttem behajtani a tartozásodat. -üdvözölt a szokásos pörgésével Viktor. 

-Mi pedig, ha már úgy is itt lesz a következő nagydíj, akkor már kaptunk a lehetőségen és eljöttünk megnézni.- folytatta Carlos az ő oldaluk elmagyarázásával.

-Nagyon örülök, hogy itt vagytok és biztos vagyok benne, hogy Oli is örülni fog neki. De tényleg nem kellett volna. Nem lesz semmi izgalmas.- üdvözölök mindenkit.

-Ja és Anna és Bálint üzeni, hogy sajnálják, hogy nem jöttek, de már Anna nem utazhat repülőgépen és nem akartak kocsival jönni ekkora távra.

-Nincs semmi baj vele. Megértem és Oli is megfogja. De inkább gyertek és foglaljatok helyet, mert mindjárt kezdődik.- nézek rá az órámra és visszaülök eddigi helyemre.

Rá öt percre, mire mindenki elhelyezkedett elkezdődött. Most már én is izgultam. Tudom, hogy Olívia könyvének a sikere nem ezen az egy eseményen fog múlni. De ez mégis írói karrierjének egy hatalmas lépés, már csak az is, hogy idáig eljutott.