STAY AWAY FROM ME || hyunlix ✔

◀ [ 2. Üldöző és üldözött ] ▶

Nem vagy itt... csak a tested.
A test pedig képtelen szívből csókolni, kevés hozzá.
— Ara Rauch

[ Felix szemszöge ]

Nem kellett sokat várni, hisz szinte berúgták az ajtót, és elkezdték szitává lőni a helyiséget, De látták, hogy a semmit lövik, így leálltak.
– Hogy jutottál be? – kérdezte hyung. – Húzz el innen, de azonnal!
– Keresek egy kis szürke egeret. Nem láttad a közelben? – kérdezte gúnyosan, én pedig egy törött üvegdarabból, amit a földön találtam, figyeltem őt.
– Ha tudnám, sem mondanám meg.
– Rendben, ahogy akarod. Akkor mondd meg neki, hogy ha sokáig szaglászik a területemen, meg fogom ölni.
– Azt felejtheted is el, barom! Ha csak ennyit akartál, akkor menj el.
– Ezer más dolgom van, úgyhogy már itt sem vagyok – nevetett, és hallottuk a távolodó lépteket. Annyi talpnyalója van, hogy lehetetlen…
– Essen ki a nyaka annak az elmebeteg faszfejnek – káromkodott egy sort hyung, és felkelt. Én pedig csak ültem továbbra is a padlón, az üvegdarabot meg letettem és a hajamba túrtam.
– Mikor fog leszállni rólam?
– Majd ha fejbe lövöm azt a nagy egoista fejét, akkor – nyújtotta felém a kezét, amit megfogtam, és hagytam, hogy felhúzzon.
Mióta Ő meghalt, ez az elmebeteg rám van szállva. Ez az egyetlen dolog, amiért gyászolom azt az állatot.
– Szerintem haza megyek – jelentettem ki.
– Maradj itt, veszélyes kimenned – jelentette ki. – Egyúttal segítesz takarítani.
– Kihagyom – sóhajtottam fel. – Jó takarítást.
– Felix! – szólt utánam, de én csak ki sétáltam a nyitva hagyott ajtón.
Nem, nem aggódtam, se nem féltem, hisz nincs miért. Mi bajom eshet azon kívül, hogy meghalok? Az a legkevesebb, sosem féltem ilyen dolgoktól, hisz csak megszabadulok a problémáimtól.

༺༻

Bárki mond bármit, én a kis lakásomat szeretem a legjobban a világon. Egy ezeréves panelben lakok, a felettem lévő szomszédok olyan csendben veszekednek mindig, annyira kedvesek. Nem szoktam sosem a seprűvel szétbaszni a plafont miattuk. Plusz a szomszéd szobában mindig síri csend van szintúgy, csak ha rájön naponta egyszer, egy kicsit maximum hangerőre engedi a rákos operáját az öreg faszi. A másik szomszédban pedig sosem vesznek fel pornókat, esküszöm. Csak nézi őket a házaspár, mert jobb az, mint csinálni. Boldog vagyok, amiért nincs áram, legalább nem kell fizetnem a villanyt is, tv-t meg néz a faszom. Egyébként nem szűkös az egész, csak a wc van egybe a fürdővel, a szoba meg a konyhával. Sajnálom, hogy két naponta találok haza, akkor is csak a cuccaimért… meg a francokat, utálom az egészet ahogy van. Éppen csak hazajöttem azzal a reménnyel, hogy nem operára alszok el, de tévedtem. Csak megettem a tegnapról megmaradt kajám – instant leveseken élek általában —, elmentem fogat mosni, zuhanyozni, és miután átöltöztem, elindítottam egy mosást. Jah, erre is van egy kis helyiség, amiben épp beférek, szóval kurva jó minden. Főleg, hogy csak itt van áramellátás…
Töltöttem magamnak pár szál cigit, aztán bedőltem a kényelmetlen ágyba. Kiáll belőle egy rugó, igaz a lábamnál hála az istennek, mert a fejem alatt mondjuk kényelmetlen lenne. Szóval rágyújtottam és vártam, hogy végezzen a mosógép, és miután kiteregettem a szoba közepén lévő szárítóra őket, bezártam a lakást, és magam mögött hagytam a panellal együtt. Odakint megcsapott hirtelen a hideg, de már mondhatni hozzá szoktam, hogy napokig vagyok kint. Képes vagyok egész éjjel az utcákat járni. Persze most csak az egyik maffia által fenntartott bárig megyek, ahol szerintem iszok egyet és alszok szokásomhoz híven, vagy ami előbb összejön.
A bárba beérve rögtön éreztem a tömény alkohol és cigaretta illatát, de mit sem törődve vele, odamentem a pulthoz.
– Szia Felix! Szokásos? – kérdezett mosolyogva a pultos lány.
– Igen – vágtam rá, és leültem.
Nem sokkal utána pedig megkaptam a sojum. Most nem akarok ütősebbet, mert holnap mennem kell dolgozni. Még csak ugyan nyolc óra, de reggelig csak kimegy belőlem.
– Milyen az új melód?
– Holnap kezdek, de már tudom, hogy szar lesz – feleltem, és meghúztam az üveget.
– Mindenesetre sok sikert!
– Kösz.
Yuqit csak másfél éve ismerem, mióta visszajöttem ide. Az egyetlen normális ember a környéken, persze ő nem maffia tag. Mármint az, de nem vesz részt semmiben, fogalmam sincs, miért. Annyit tudok róla, hogy árván nőtt fel, hozzám hasonlóan. Mondjuk csak az egyik szülőmet ismertem, de sosem tartottam annak.
Szóval megittam a sojumat, és letelepedtem a pultra, pontosabban rá támaszkodtam és a karomra döntöttem a fejem. Így szoktam elaludni, és ez nem sokkal később meg is történt… volna, ha nem érzek meg a lábamon egy kezet.
– Lixie, ne aludj – suttogta a fülembe.
– Elkéstél – fordítottam felé a fejem.
– Naa, ne haragudj, elnéztem az időt!
– Holnap dolgozni megyek – kontráztam tovább.
– Megvár – simított feljebb a nadrágomon. – Ne legyen felesleges, hogy eljöttem idáig.
– Akkor vegyél rá, semmi kedvem nincs másra, alváson kívül.
– Ehhez kelleni fog egy szoba, Lixie – harapta be alsó ajkát.
– Jól van, akkor engesztelj ki – álltam fel, majd elindultam a lépcső felé, ami a pult mellett volt.
Neki pedig mondanom sem kellett, mert jött is utánam. Taemint a legtöbben talán egy bőrdzsekit viselő, motorral járkáló egyénnek képzelhetik, de az igazság, hogy ő inkább taxival, vagy a saját kocsijával szaladgál. És nem bőrdzsekit visel, csak egy fekete pulóvert. Általában csak sötét színekben látni végül is, nagyon ritkán pedig fehérben.
– Remélem sikerül kielégítenem a vágyaidat – kuncogott, és kezemtől fogva be is húzott egy szobába, majd kulcsra zárta az ajtót. Nem habozott szinte azonnal belökni az ágyba, és megcsókolni, amit csak egy nyögéssel jeleztem, hogy nem tetszik, ha ilyen heves. Persze nem törődött ezzel, mert bele erőszakolta a nyelvét a számba, de legalább bosszúból rá haraptam.
– Lixie!
– Ezt hagyd abba.
– De meg akarlak csókolni…
– Ha csak ennyit akarsz, akkor arra az ajtó.
– Igazságtalan – sóhajtott, majd a nyakamat vette célba, amit egy helyen erősen megszívott.
– Finomabban, ha ennek nyoma marad, véged! – fenyegettem. Nem válaszolt rá, csak kérésem, vagy inkább parancsom miatt gyengédebben csinálta.
Mit mondjak… sikerült az a kiengesztelés, bár az embert még mindig utálom. Csak arra jó, hogy néha napján egyszer össze feküdjön velem, és ne kelljen folyton partnert keresnem magamnak. Igaz, hogy nekem ingyenesek, de akkor is, fasznak van kedve hozzá.
A második menet után sikeresen bealudtam, bár már csak az egyik igénybe vehetett fél órát, ha nem többet. Legközelebb pedig szokásos időben, ami fél hét, megébredtem és elkezdtem megkeresni a ruháim.
– Szép reggelt, Lixie – üdvözölt rekedtes hanggal Taemin, mikor már a cipőmet vettem fel.
– Mentem. – Álltam fel az ágy széléről.
– Hol a búcsú puszim?
– Ugye nem hiszed azt, hogy egy-két csók azt jelenti, hogy járunk? Mert kurvára nem. Ne gondolj a kapcsolatunkba többet, mint ami.
– Tudom, hogy csak szexre kellek neked, de legalább úgy tehetnél.
– Szeretnéd – indultam az ajtó felé.
– Jól van… majd hívj – hagyta ennyiben, én pedig válaszra sem méltatva, kinyitottam az ajtót, és lementem. Egy negyedóra alatt hazaértem, és egy tusolás után már indultam is utamra az új munkahelyem felé. De persze megvolt az az öt perc késésem, mire odaértem a kapitányság elé, de mielőtt bementem volna, megcsörrent a mobilom… ah, hány százalékon lehet, legutóbb Minhonál töltöttem fel két napja. Nem mintha sokat használnám.
– Igen? – fogadtam a hívást, hisz nem tudtam ki az.
– Felix, merre vagy? Oh, bocsi, Hongjoong vagyok!
– A kapitányság előtt vagyok… – biztos lemaradtam valamiről.
– Gyere a két utcával lévő kis bolthoz, tudod hol van? Valami zöldségeket árulnak előtte…
– Ahha, persze – indultam el.
– Nah, az azzal szembeni sikátorban vagyunk, találtunk egy levágott kart, aminek a többi részét kellene megtalálni, valamint hátha szerencsénk lesz a gyilkost is elkapni.
– Jól hangzik – motyogtam. – Öt perc, és ott vagyok.
– Igyekezz, mert csak négyen vagyunk így is – kérte.
– Sietek – sóhajtottam, és letettem, hogy haladhassak tovább.
Egy pár perc múlva oda értem, és láttam, hogy valóban négyen vannak, de mínusz a vezető (csak onnan gondoltam, hogy ők a csapattársaim, hogy ugyanolyan egyenruhában voltak, mint én).
Ráadásul nem kis cirkusz fogadott. Valami szöszi meg egy fekete hajú férfi egyed épp verekedett az utcán, valaki pedig próbálta szétszedni őket. Legalább három percig csak néztem a falnak dőlve onnan úgy két méterre, de meguntam a kora reggeli kiabálást.
– Hé, elég lesz! – szóltam közbe, de nem nagyon vettek észre. Utána akkor úgy voltam vele, hogy az egyik mögé állok és legalább azt lefogom, de a szöszitől kaptam egy kicsit sem visszafogottat, mikor is elhajolt tőle az, akit fogtam… na persze rögtön leállt mindkettő!
– Kinyírlak te idióta seggfej, hogy tépjem le a karod és dugjam fel a seggedbe! – mondtam szinte kiabálva, miközben kezemet a fájó ponthoz kaptam, és hátra léptem.
– Jól vagy? – makogta.
– Úgy nézek ki?!
– Bocsánat, nem akartalak megütni…
– Már kibaszottul késő! Hülye fasz, utálom az embereket! – néztem fel rá.
Jóval magasabb nálam, majdnem vállig érő szőke haja volt. Aggódva nézett rám, és már nem is azt az idegbeteg parasztot láttam, mint két perccel ezelőtt. Már most elkönyveltem, hogy ő márpedig abba a csoportba tartozik, amelyiket utálom. A gazdag selyem-fiúk közé, akik el vannak kényeztetve gyerekkoruktól kezdve, és azt hiszik, körülöttük forog a világ. Na ennek a srácnak pont ilyen a kinézete.
– Ti mit csináltok, hah? – érkezett meg a vezető. – Folyton csak veszekedtek valamin, nézzetek már körül! Hol vagyunk?
– Az utcán – vágták rá egyszerre.
– Akkor?!
– Bocsánat…
– Később megbeszéljük. Felix, Jól vagy? – fordult felém.
– Életben, egy pár évig még – forgattam szemet.
– Remélem több lesz párnál! – Felnevetett. – San, Woo menjetek arra, Felix te pedig Hyunnal arra, oké? Én itt maradok és nézelődni – mutogatott.
Erre rávágtunk valamennyien – mintha sokan lennénk – egy "igen"-t, és útnak indultunk. Dejó hogy a szöszivel maradtam! Nyugodtan kinyírhatom és a kukában hagyhatom legalább… ha kérdezik, akkor azt mondom, hogy azt mondta, el kellett mennie sürgősen nyaralni Afrikába.
– Most ugye nem kukákat kell átkutatnunk? – kérdezett halkan, hogy alig értettem.
– Fasz tudja, de ha még egyszer hozzám szólsz ma, olyat kapsz mint még soha senkitől – jelentettem ki.
– Mondtam, hogy sajnálom.
– Jobb lett, miután kimondtad? – álltam meg, ő pedig előttem egy kicsivel, és felém fordult.
– Nem, de…
– Akkor legalább csendet adományozz, ha jóvá akarod tenni!
Tovább indultam, de meg is torpantam, mikor megláttam egy feketébe öltözött embert, maga előtt egy tizenéves, vagy annál is fiatalabb lánnyal, de egy hangot sem hallottam tőle… ráadásul a pasas egy fegyvert fogott a feje mellé.
– Engedje el a lányt! – kapta elő a fegyverét a srác, és rá célzott, de én abban a minutumban fogtam is le a kezét.
– Barom, így megölöd a lányt, ne fogj rá fegyvert!
– Hogy akarod máshogy sakkban tartani?
– Bárhogy, csak nem így! – vágtam rá.
Csakhogy amíg ezen fennakadtam, amaz fogta a lányt és beszállt egy kocsiba. Egymásra néztünk, és szinte egyszerre siettünk a legközelebbi rendőr kocsihoz. Hyun beült a volán mögé, én pedig mellé, és követtük a fehér audit, mielőtt eltűnne a szemünk elől.

21 01 03
1700 words