STAY AWAY FROM ME || hyunlix ✔

◀ [ 29. Segítség ] ▶

A szerelemben adódnak félreértések, mondhatni, sehol sem olyan gyakoriak a félreértések, mint ezen a téren.
— Thomas Mann

▶ 11:37 ▶

[ Felix szemszöge ]

Azt hiszem, sajnalom egy kicsit Hyunt, mert konkrétan miután behozott, már mennie is kellett, mert sok dolga volt, mint vezető. Én meg csak konkrétan reggeltől nyomtattam és dokumentáltam az egyik sráccal, aki talán értelmesebbnek tűnt. Jonghoval, azt hiszem. Ezután leléptem a mosdóba, majd az irattárba is, vagy hova, hogy megkeresem a másik ügyet, amiről az anonim csávó beszélt. A vicc viszont az, hogy nem találtam meg, és nem akartam tovább időzni bent, ezért visszamentem az irodába. Az asztalomon pedig felfedeztem egy Fanta üdítőt, egy cetlivel, amit elolvastam.

"Ha baj van, ezt a számot hívd. *.^
Sajnálom, hogy nem néztem be, csak még mindig a papírmunka, meg a megbeszélések...
De tali ebédkor ^^

xoxo: Hyunjin <3"

És le volt írva a száma… na jó, ez kedves. Ma reggel még a folyosón össze futottunk – talán 15 perccel azután, hogy elment a dolgára –, és a kezembe nyomott egy szendvicset, amit a büfében vett, hisz tudta, hogy nem ettem semmit.

Igazából egy tíz percig csak vártam rá az irodába megjegyzem, az igazgatóhelyettes – nevét sem tudom – jött szólni, hogy menjünk ebédelni, majd haza, aztán a cetlit a zsebembe gyűrtem, az üveget pedig csak a kezembe vettem, és elindultam le, hátha ott lesz valahol az étteremnél, ha már hívott. Út közben pedig kit szúrtam ki a parkban? Persze, hogy őt valami csajjal dumált egy padon ülve. Tetszik ez a megbeszélés, mit ne mondjak… ennyit arról, hogy komolyan gondolná velem, ugye? Na mindegy, akkor irány Minho, ideje ránéznem Eunjira, hogy Han amit művelt eddig vele… jah, nem mintha az a fajta lenne, aki terrorban tartja a gyerekeket, de biztos elkényeztette már.
Miután út közben elszívtam egy cigit – mert annyi volt nálam –, elővettem a cetlit és beírtam a számát a mobilomba, és felhívtam, de szinte azonnal felvette.
–

Bokie? Hol vagy? – honnan tudja, hogy én hívtam? – Már negyed órája kereslek.
– Hát ezt most buktad, majd legközelebb.
– Mi? Miért?
– Találd ki, IQ bajnok. Ne keress ma tovább – nyomtam a piros gombra. Még kérdezi? Ahh, szuper, feladta az akkumulátor, most miért merült le? Na mindegy. Fasz kivan.

༺༻

– Kopogni a pokolból visszatérő apám fog, ugye? – kérdezett Minho hadarva, miután csak bármi előjel nélkül beléptem a dolgozószobába. Vicces, mert Jisungal az asztalon majdnem megették egymást, de mit sem törődve velük, tettem töltőre a telefonom.
– Itt sem vagyok, folytassátok.
– Várj, nem láttál semmit, ugye?!
– Changbinnal mi lett Hanie, ennyit róla? – kérdeztem az azóta is megszeppent fiútól.
– Én legalább értékelem, nem úgy mint ő, aki telibe letolja – válaszolt helyette az idősebb.
– Ti tudjátok, tőlem aztán azt csináltok, amit akartok. Eunji hol van?
– A szobájában játszik, ha akarsz, nézz rá.
– Majd mindjárt – vettem el egy cigit az asztalról, és az ablakhoz mentem. Nem akarok idegebetegen bemenni hozzá.
– Sungie, később folytatjuk – mondta neki Minho, nem sokkal később pedig hallottam, hogy kiment, ő pedig csatlakozott hozzám.  – Mesélj, mi a baj? Reggel jobb kedved volt ennél, nem?
– Fogjuk rá – vontam vállat.
– Hyunjinnál voltál?
– Jah.
– Mit csináltatok?
– Nem a te dolgod.
– De legalább volt már valamiii? Kérem a szaftos sztorikat!
– Hagyjál már azzal a faszkalappal! Egyszer azt mondja, komolyan gondolja, aztán később meg már valami nővel látom beszélgetni!
– Hé, lassabban… szóval csak együtt vagytok, vagy mi?
– Nem tudom, nem – fújtam ki egy nagy adag füstöt.
– Akkor miért vagy féltékeny?
– Nem vagyok féltékeny, csak ideges.
– Szerintem az vagy, mert szerettél volna a csaj helyében lenni, nem igaz? – nevetett. – Lix életében először féltékeny! Hurrá!
– Bolond vagy… miért kell hazudnia?
– Honnan tudod, hogy kavar vele? Lehet egy ismerőse. Gondolj bele, neked ott van Yuqi, mégsem vagytok együtt. Inkább beszélj vele, és kérdezd meg, ha nem kedvelne, be sem engedne a házába, vagy tévedek?
– Aish… jól van, majd holnap, addig csak ki sakkozza, mi a bajom – nyomtam el a hamutartóba a cigim. – Mentem Eunjihoz.
– Még mindig bűntudatod van?
– És lesz is talán életem végéig – tettem hozzá, és elindultam ki.
– A folyosó végén van a szobája, az enyém mellett kettővel. Azt választotta.
– Jó.
Végül kimentem, és becsuktam az ajtót, de valaki megfogta a kabátom.
– Felix…
– Nem mondom el Binnek – néztem a mókus fejűre. – Bár nem hiszem, hogy izgatja.
– Oké, csak… szerinted rosszul döntöttem? – figyelte a padlót.
– Nem tudom. Ha jól megvagytok hyunggal, akkor mit számít? Persze ne Minhot használd arra, hogy megszerezd Őt, mert ezzel Minhonak lesz kellemetlen.
– Eszembe sem jutott ilyen!
– Akkor jó. Menj vissza, de majd zárjátok be az ajtót, a telefonomat meg ha össze piszkoljátok, újat vesztek!
– Meglesz! – pillantott rám vöröslő arccal, és elengedett. Én pedig bólintottam és tovább mentem a lány szobájához.

[ Hyunjin szemszöge ]

– Tényleg ezer köszönet, hogy időt szánsz az idiótaságaimra, noona – ültem le a pad egyik végébe.
– Ugyan már, szívesen vagyok szerelem guru! De tudnék valakit, aki még nálam is jobb.
– Az igazgató lánya? Nem akarom zavarni ilyenekkel – nevettem fel zavartan. Kim Jennie már régóta itt dolgozik, és annó az igazgató csapatában volt.
– Szerintem örülne neki, nagy BL rajongó! – nevetett fel. – Nah, ki vele, mi a kérdés?
– Eh… szóval mit tennél, ha valaki, akihez közeledni próbálsz, elutasít a múltjában történt sérelmei miatt?
– Megmutatnám neki, hgy az emberek nem egyformák, és van, aki nem árt neki, vagy kihasználja.
– És, ha megy ezek után csak barátságot akar, holott te sem vagy teljesen közömbös neki?
– Nézzük csak… Minél több időt töltenék vele, hogy érezze, komolyan gondolom – vigyorodott el. – Ki a szerencsés egyébként? Nem mondom tovább! – tette szívére a kezét.
– Um, láttad az új fiút?
– Aki harmadik hete van itt? Szuper helyes, de olyan hűvös megjelenése van! Most kajak minden jó pasi meleg? – Az utóbbi kérdésen felnevettem.
– Dehát férjnél vagy, nem?
– Ah, de… meguntam, újat akarok – biggyesztette le az ajkát. – Csak 34 vagyok! Előttem az élet.
– Igazad van – nevettem, majd az órámra néztem. – Ah basszus, mennem kell! Mégegy köszi!
– Sok sikert! – vigyorgott, majd intett egyet.
Vissza intettem, és visszamentem az irodába, de már üresebb volt, mint a lelkem. Benéztem a mosdóba is, de sehol sem találtam Felixet… aztán megcsörrent a telefonom, Felix nevével… igen, elkértem Hong hyungtól a számát.
– Bokie? Hol vagy? Már negyed órája kereslek.
– Hát ezt most buktad, majd legközelebb.
– Mi? Miért?
– Találd ki, IQ bajnok. Ne keress ma tovább – erre letette. Hát ez csodás, mit csináltam rosszat? Talán nem szereti az üdítőt? Nem, múltkor is megitta… eh, akkor csak nem megelőzött, és látott a környéken Jennie noonaval? Ah, remélem nem értettem félre, mert felkötöm magam! Majd később felhívom, vagy nem tudom, de tisztázni akarom vele minél előbb.
Végül elmentem inkább a büfébe, és vettem egy kávét, majd visszamentem az irodába… nem találjátok ki, hogy ki fogadott odabent.
– Szia Hyunjin-ah, ugye nem zavarok? Kellene egy gép, az enyém lefagyott a melegben! – nevetett az igazgató.
– Annyeong, nem zavar – feleltem, s leültem a helyemre. Ő pedig leült Lixie gépéhez.
– Mesélj valamit, mielőtt elalszok.
– Miért nem pihen?
– Ne tegezz, nincs hozzá agykapacitásom. Mondjuk már akartam mondani, csak mindig kiment a fejemből.
– Rendben – nevettem, s a kávéba kortyoltam. – Nincs sok mesélni valóm. Segíthetek valamiben?
– Csak egy régebbi ügyet keresek, valószínűleg nincs benne a gépben, ezért bele akartam írni. Csak leellenőrzöm… uhm, mikor mehetek végre haza aludni – motyogta az orra alatt. – Mindegy. Milyen az új srác? Nem furcsa?
– Egy kicsit az, de nem hiszem, hogy veszélyes lenne bárkire – feleltem.
– Most hol van? Gondolom haza ment ő is, te is mehetsz egyébként.
– Még dolgom van…
– Saját kutatás?
– Olyasmi.
– Tudok segíteni? Vagy nagyon személyes?
– Igazából nem az, csak keresek valamit, és valakit. Valakiket… bonyolult – sóhajtottam.
– Ha kifejted, talán egyszerűbb lesz – nézett rám. Hihetetlen, hogy harminc akárhány évesen is fiatalosan néz ki az igazgató… mondjuk a zsenik közé tartozik, és ezt biztosíthatja az, hogy három rangot ugrott, és úgy került oda, ahol most van. Talán segíthetne igazából, egyedül nehéz lenne…
Amellett maradtam, hogy elmondtam neki az elejétől a végéig a dolgokat, és azt mondta, hogy segít, valamint hogy pont olyan ügyet keresi, aminek talán köze lehet hozzá.

21 02 15
1290 words