STAY AWAY FROM ME || hyunlix ✔

◀ [ 21. Kérlek ] ▶

Semmi sem olyan nehéz, mint együtt élni egy titokkal, amelyet nem lehet elmondani.
— Edward Snowden

[ Felix szemszöge ]

Fáj a fejem… igen, erre ébredtem fel, majd a hasamra fordulva nyomtam a fejem a párnába… aztán rájöttem arra, hogy ez nem lehet az enyém, mert jóval kényelmesebb. Aztán leesett, hogy nem is az én ágyamban vagyok, ami fura, és konkrétan megfordultam és felültem, hogy hol az Istenben vagyok, hisz ismerős érzés jutott eszembe erről.
Hányszor ébredtem ilyen fejfájással, idegen helyen.
– Lassan, Bokie – hallottam egy ismerős hangot, mire összerezzentem, hisz nem láttam semmit. Egyedül a lehúzott redőny résein világított be a fény, és emiatt láttam ülni valaki az ággyal szembeni fotelben. – Minden rendben? Ah, várj egy picit – kelt fel onnan, én meg csak összehúztam magam az ágyban, még a takarót is magamra húztam. Az illető felhúzta a redőnyt, és megláttam ki az, és azt hiszem egy hatalmas szikla esett le a szívemről, hogy nem egy vadidegennel vagyok egy helyen. – Most jobb?
– Hol vagyunk?
– Nálam. És mielőtt kérdezed, nem én fürdettelek meg, se nem öltöztettelek át, hanem te magad tetted meg – nevetett és leült az ágy szélére. – Hogy aludtál? – kérdezett, de én még mindig azon gondolkodtam, hogy hogy kötöttem ki a szöszinél. Nézzük csak, asszem bementünk a bárba, ott voltak a srácok is, aztán… most itt vagyok? – Bokieee mondj valamit!
– Kapd be.
– Most szeretnéd?
– Idióta!
– Ah, tegnap pedig aranyosabb voltál ittasan. Fáj, hogy ilyen vagy velem józanul.
– Milyen voltam?
– Nem tudom. – Felmászott mellém, és magához húzott, amit csak nagy szemekkel "néztem" végig, majd a fejét a vállamnak döntötte.
– Mi-mit csinálsz?
– Azt, amit tegnap este. Azt mondtad, hogy rég nem öleltek már meg, szóval, ha vágysz rá, bármikor benne vagyok.
– Arra várhatsz…
– Akkor majd szó nélkül kapod, nem kell kérned rá – kuncogott.
– Megverlek! – Még mindig nevetett. – Mi vicces?
– Azt mondod, nem akarod, mégsem löksz el magadtól. – Aish, ez az ember mit tesz velem?! És én miért nem ellenkezek?
Talán egy kicsit jó érzés, de…
– Akkor sem szabadna, és kész, úgyhogy engedj el!
– Csak még egy kicsit. Sokáig voltam fent, fáradt vagyok – motyogta, én meg már egyre nehezebben kaptam levegőt.
– Aludj akkor.
– Majd később. Kérdezhetek valamit?
– Tedd meg – nyeltem egyet.
– Miért vagy ilyen velem? Mármint ilyen tartózkodó és hideg, pedig nem akarok rosszat neked. Tegnap megígértem, de nem hiszem, hogy emlékszel. Azt mondtam, vigyázok rád, és ezt ne felejtsd el – nézett rám. – Úgyhogy válaszolj.
Miért kellene elmondanom neki? Végül is nem tud vele mit kezdeni.
– Mert egy idő után úgyis cserben hagysz, és ugyanott vagyok… jobb egyedül.
– Akkor csak igazam volt a múltkor, és félsz az emberi kapcsolatoktól. Megígérem, hogy melletted maradok, ha te is, csak gondold meg. Nem erőltetek semmit, de örülnék, ha adnál egy esélyt. – Teljes sokkot kaptam, mikor az arcomhoz hajolt, de mielőtt bármit is tehetett volna, eltoltam magamtól, amin ismét csak nevetett. – A homlokodra akartam egy puszit, ne aggódj már annyit!
– T-te csak ne puszilgass össze-vissza!
– Tudod mit jelent a homlok-puszi?
– Hogy perverz vagy!
– Inkább védelmet és hűséget jelent – mosolygott. – Az este pedig megengedted, és örültél is neki.
– De ne… kérlek – Mikor is ejtettem ki utoljára ezt a szót?
– Rendben, akkor többet nem teszem – engedett el végre. – No, mit szeretnél enni? Egyébként fáj még a fejed?
– Mindegy… aha, eléggé. – Ezért vagyok ennyire idióta, mert a fejem fáj. Pontosan!
– Gyógyszert tudok adni, de a kávét nem iszod, pedig jó lenne.
– Múltkor azt rókáztam ki szerintem.
– Akkor eszel valamit előtte, és akkor talán nem fogod. Ööö, mit szólsz aaa, minden perverzségemen kívül kérdezem, tojáshoz? – Ezzel bevallotta, hogy az! Ah mindegy.
– Oké.
– Akkor megyek és készítem is, addig öltözz fel nyugodtan – kelt ki az ágyból, én meg bólintottam. – Vagyis adok inkább ruhát, mert párszor a szád mellé emelted az üveget tegnap.
– Nem is én lettem volna szerintem. De amúgy nem lesz nagy rám?
– De, ami rajtad van, az is az, de keresek valami kisebbet, hátha itt hagyott az öcsém valamit.
– Kajak, mondtad, hogy van testvéred.
– Igen. Csak nem vérszerinti – sétált gondolom a gardróbhoz és kutatni kezdett benne, végül kivett pár ruhát és letette az ágyra. – Tessék.
– Kösz – dörzsöltem meg a szememet. Ő meg kiment, addig pedig felszenvedtem magamra a ruhákat… mintha kukából öltöznék, de legalább a farmer jó rám, az a piros pulóver viszont lógott rajtam. Ennyire csak nem vagyok vékony és alacsony a 170 centimmel... eh na mindegy, feltűrtem az ujját, szóval csak jó lesz.
Még egy darabig ültem az ágy szélén, aztán valahogy rávettem magam, hogy felkeljek és legalább meg igazítsam az ágyat, a ruhákat, amikben aludtam meg össze hajtogattam. Hát, mit mondjak, ez a szoba körülbelül akkora, mint a lakásom fele, azaz jó nagy. Van egy nagy ablak, az ággyal szemben két fotel, mögötte pedig egy tévé, ami mellett van a gardróbszekrény is… szar lehet egyedül lakni egy ekkora házban. Mondjuk pénzes a szöszke, megteheti, és nem hiszem, hogy nem tetszene neki. Végül abba maradtam, hogy elsősorban megkerestem a fürdőszobát, majd miután kihánytam megint a fél lelkem, és rendbe szedtem magam, lementem megkeresni Hyunt. De csak mentem inkább az illat után, úgyhogy hamar meglett a helyiség.
– Szia Bokie, megvagy még? – nevetett majd felém fordult. – Már megint olyan színben vagy, amit a fal is meg irigyelne. Csücs le – mutatott az asztalra.
– Szót se – ültem le, mert szédültem, mint a szar.
– Jól van. Tessék, előbb igyál vizet, egyél, aztán kávé és gyógyszer. Hátha segít a sorrend változtatás – tette elém őket, majd leült velem szembe. – Jó étvágyat!
– Neked is – mondtam halkan, és ittam pár kortyot a vízből.
Reggelinek valami tojás, egy tányérba volt felvágva gondolom alma, mellette volt azt hiszem mandarin, és szőlő. Ezek mellé meg valamilyen lekvár és kenyér.
– Remélem szereted az eperlekvárt.
– Nem ettem még – álltam neki a reggelinek.
– Akkor, ha azzal végeztél, megkóstolod – szólt.
Ezután megettem a tojást, és bevettem a gyógyszert, majd ittam a kávéból. Ettem egy kicsit a gyümölcsökből is, mert addig nem hagyott békén.
– Jobban érzed magad? – kérdezte, és elvette előlem a tányért.
– Aha.
– Akkor jó – mosolygott, majd a kagylóhoz fordult, elmossa. – Egyébként… ha legközelebb részegen szedlek össze valahol, már mellettem fogsz felébredni, azt megígérhetem.
– M-mi? – kaptam felé a fejem. – Mintha azt mondtad volna, hogy nem akarsz bántani…
– Olyat nem teszek, amit te nem akarsz – fordult félig hátra és rám kacsintott, majd előre fordult.
– Ne is! – oké, félek tőle, ez a perverz meg fog egyszer erőszakolni… de mit aggódom, úgysem fog, mert nem szoktam részegen járkálni odakint.

༺༻

– Azt mondtad, nem vállalsz munkát!
– Szóval dögöljek éhen?
– Hányszor mondtam, hogy ha kell valami, akkor csak szólj! – kiabált szinte a telefonba. – Makacs vagy!
– Ez van – nyomtam rá a piros gombra, aztán ki is kapcsoltam a telefont, hogy ne zavarjon. Legalább zsebre tudtam vágni a kezem, mielőtt megfagy. A piros pulóver volt rajtam, de rá vettem egy fekete kabátot, még a cipzárt is összehúztam rajta. Telihold van így nem csodálkozom ezen... Ah, rossz kést hoztam el, ez is csak én lehetek. Ma mi a fasz van velem?!  A szöszi felfordítja az életem! Jézus... Nem merek többet a közelébe menni, valamiért úgy érzem, nem jutok elég levegőhöz, és rosszul leszek. Vagy beteg vagyok? Ah mindegy! Hol van már az a paraszt drogos faszi, akit ki kell nyírnom? Remélem az az ott a sikátor végén, mert ott kell találkoznom elvileg vele. Vagyis akinek kellett volna vele.
– Hol a por? – kérdezte azonnal, de csak hozzá sétáltam és egyszerűen a falnak löktem, és belé döftem a kést. Fel akart ordítani, de befogtam a száját egy ronggyal, ami a zsebemben volt. Erőtlenül vergődött ide-oda, de valószínűleg csak rossz helyen találtam el, így kihúztam a kést, és újra leszúrtam. Később elengedett – próbált ellökni magától, csak nem ment neki –, én pedig kihúztam a szúró tárgyat belőle… ah tiszta vér lettem!
– Appa…? – Mikor meghallottam ezt a szót, megállt bennem az ütő… mit keres itt egy gyerek?!

21 01 18
1300 words