STAY AWAY FROM ME || hyunlix ✔

◀ [ 44. Rajz ] ▶

A hazugság megöli a szerelmet. De csak az őszinteség öli meg igazán.
– Ernest Hemingway

[ Felix szemszöge ]

– Uhm… szóval, talán már az elején el kellett volna mondanom igazából.
– Csak mondd, ahogy jön – fogta meg a kezem.
Először nem igen tudtam, hol kellene elkezdenem, de úgy döntöttem, hogy csak azt mondom el, ami nem rám vonatkozik. Pontosabban, hogy Minho valójában egy gazdag maffia-fejes fia, bár az apja már tizenöt éve meghalt, de a lényeg az volt, hogy hyungra maradt minden és muszáj volt folytatnia azt, ami rá maradt. Én pedig bevallottam, hogy benne voltam abba, hogy drogot árultam, és szállítottam cserébe, hogy velük lehettem egy ideig. Aztán elmondtam neki, hogy miattam Minhoék is bajba kerültek, hisz Seonghwa engem ki akar nyírni, emiatt nem hívhatott hyung rendőrt, hogy megtalálja Jisungot. Ennyi információ pedig bőven elég volt, a többiről nem is baj, ha nem tud.
– Ennyi? – kérdezett végül.
– Uhum – Ugyanolyan szinte az arckifejezése, mint mielőtt elkezdtem volna.
– Értem, szóval segítsek megtalálni Jisungot?
– Kérlek – sütöttem le a szemem. – Lehet, hogy sokszor veszekszem vele, de olyan, mintha a bátyám lenne…
– Rendben, segítek – mondta, mire ránéztem. Mosolygott. Meg sem hatotta, hogy a maffiával van dolga?
– Köszönöm.
– Természetes – puszilt a homlokomra. – Mikor indulunk?
– Neked nem kell visszamenni?
– Szólok Jungkooknak, hogy nem tudok visszamenni, és kész. Nem igen érdekel a többi.
– Aha.
– Még valami, amit nem mondtál el, és nem ártana tudnom? – Most, hogy kérdezi…
– Umm, van egy gyerekem.
– Mi? Te nem lehetsz terhes! Hol a teszt? Ultrahang? – pislogott rám nagyokat, én meg csak homlokon csaptam magam.
– Olyan hülye vagy néha! Eunjiról beszélek!
– Oh… tudtam, hogy a lányod! Várj, most kajak?
– Csak a napokban tudtam meg én is. Nem tudom még azt sem, hogy ki az anyja, de még nem tudom, mit csináljak vele, arvaházba nem akarom adni, ígyis Jisung és Yuqi vigyázott rá – túrtam a hajamba. – U-ugye nem baj?
– Aigoo, miért lenne baj? Igaz, hogy csak tizanhat lehettél, mikor megszületett, de már ott leszel tizenkilenc, tudsz rá vigyázni. Nem?
– Nem tudom, de igyekszem.
– Különben nagyon szép kislány, hasonlít rád – vigyorodott el. – És… lehet korai lenne ezt mondanom, de majd ha helyre jönnek a dolgok, akkor Eunjival költözhettek ide. Neked sem kell aggódnod többet az anyagiak miatt. Mit szólsz?
– Mi? Tényleg?
– Igen, miért? El tervezel hagyni a jövőben? – nevetett.
– Én nem, de miért köteleznéd el magad ilyen fiatalon egy ilyenre?
– Már ki szórakoztam magam, ráadásul csak rád vártam, tehát – simított végig arcomon. – Ráadásul… tudom, hogy nem lehet közös gyerekünk ugyebár, de így máris meg van oldva.
– Igaz – mosolyodtam el. – Köszönöm.
– Ne köszönd – piszilt a számra. – Ha mégis akarod, tudod hogy szólíts.
– O-oppa? Ez olyan lányos!
– Talán nem tűnt fel, de vannak ilyen vonásaid, már csak kinézetre – kuncogott. – Egyébként nem lányos annyira.
– Aigoo… jól van, oppa. Mikor menjünk?
– Este célszerű keresgélni Jisung után, de nem ártana menni, hogy elmondja, hogy tűnt el… eh, utálom félbe hagyni, amit elkezdtem – mászott vissza rám.
– Nehogy teherbe essek – vigyorodtam el.
– Nem mintha bánnám, a gyerekünk igazi bombázó lenne. Kihasználnám, hogy van puskám és alibim.
– Elbasznám a génjeit.
– Pabo – nyúlt be kezével a pólóm alá.
– Ehm… egyébként fáj még a tegnapi.
– Mondhattad volna, szívem, nem haragszom meg. Gyere akkor, menjünk.
– Oké.

༺༻

– Appaa! – Nem, nem hoz rám szívrohamot Eunji… ő? Soha. – Nézd, rajzoltam neked valamit az oviban! – ült a lábamra, ahogy a kanapén ültem, és a kezembe adta a lapot.
– N-nekem? – vettem szemügyre. Ugyan csak egy kis firka volt színes ceruzával, és valami pálcika emberke, aki valószínűleg én lehettem.
– Igen, ez te vagy! – mutatta vigyorogva.
Ilyenkor meg kell dicsérnem, ugye?
– Köszönöm, nagyon ügyes vagy, Eunjinie – simogattam meg a fejét.
– Ahw, ez cuki – nézte meg Hyun is.
– Szia hosszú hajú bácsi!
– Szia – mosolygott rá.
– Mostmár be fonhatom a hajad? Yuqi néni megtanította, hogy kell!
– Ha szeretnéd – kuncogott, és hátat fordított nekünk.
– Ezazz! – Nyilván nem lett valami tökéletes az a fonat, ezért segítettem kicsit a lánynak, aztán vissza gumiztam, és meghúztam a haját.
– Au! De Lixie! – fordult vissza.
– Nem én voltam.
– Ne fogd rám, appa!
– Tudom, hogy nem te voltál. Lixie ezért kikapsz még ma – mondta, amin Eunji nevetett, én meg szimpatikusnak találtam a falat, mint ránézni a fiúra.
– Itt vagyok, bocsi – érkezett meg Minho is.
– Eunji-ah, mennél egy kicsit játszani? Később játszhatunk, oké?
– Persze! – ugrott le az ölemből a kis törpém, majd kiment a szobából. Eh, még mindig nem hiszem el, hogy van egy gyerekem, de próbálom "megszokni".
– Még a kis popija is a tiéd!
– Bolond vagy, ne nézd már! Pedo!
– Nem is! Pedofil végképp nem vagyok.
– Jól van, majd elhiszem, ha ráérek. Na hyung, mi történt Jisunggal?
– Tegnap este szó nélkül elment… mármint khm, egy ágytorna után, és mikor felhívtam, azt mondta, egyedül akar lenni. Kérdeztem, hogy mi a baja, és inkább beszéljük meg, de nem akarta elmondani. Aztán írt egy sms-t, hogy követi valaki egy, ezért mondtam neki, hogy jöjjön vissza, de… csak annyit halloattam, hogy leejti a telefont. Azóta is keresem, kerestetem, de semmi. Nem tudom már, mit csináljak – sóhajtott, majd az ablakhoz ment, és kinézett rajta. – A telefont megtaláltam, darabokban a kukában, de ha nála maradt volna, már rég meglenne ő is… szörnyen aggódom érte, nem akarom, hogy baja essen, ráadásul miattam, kérlek segítsetek! – fordult felénk.
– Hyung, nyugi. Ne magad hibáztasd – mondtam.
– Én pedig segítek megkeresni, Hwang Hyunjin nyomozó a szolgalatára!
– Köszönöm! – Tényleg nem láttam még ennyire maga alatt. Ahh.
– Ne köszönd, pabo – sétáltam (kisebb kínok között) oda hozzá, és a vállára tettem a kezem, mert már azt hittem, elbőgte magát, mikor visszafordult. Persze azzal a lendülettel ölelt meg, és kezdett el szipogni. – Ne sírj már, nem vagy ötéves.
– Hányszor bőgtél már a vállamon!
– Egyszer, de arra sem emlékszem, mert be voltam baszva! – forgattam szemet, aztán megvártam, míg összeszedi magát. Kicsit aggódom, talán Jisung mégsem azért van vele együtt, mert hű de szereti, hanem vagy Changbint akarja elfelejteni, vagy féltékennyé tenni… a lehető legalkalmatlanabb emberrel teszi ezt meg, hyung már ígyis szét van esve. Pont az, aki eddig összetartott minket.
Han Jisung, ha megbántod, megverlek az 1000%.

21 03 21
1000 words