STAY AWAY FROM ME || hyunlix ✔

◀ [ 35. Tűz ] ▶

Ha szeretsz valakit, akkor el kell engedned, mert ha visszajön, akkor a tiéd.
— Két pasi - meg egy kicsi c. film.

[ Felix szemszöge ]

– Még… meggondolom – mondtam halkan, és csak néztem őt.
Létezik, hogy valakinek ilyen helyes arca legyen?
Totál levett a lábamról, mint a jó múltkor az eladó csajt a plázában. Nem gondoltam volna, hogy valaha fogok tudni szeretni valakit is. Ráadásul ennyire…
– Remélem igen lesz – mosolyodott el, én pedig csak viszonozva a gesztust, kezdtem el szórakozni a hajával. Még mindig nem szerzett hajgumit magának, hehe. – Elvagy?
– Tökéletesen – nevettem. – El bírsz még amúgy?
– Miért ne bírnálak, könnyű vagy – simított végig oldalamon. – Hogy lehetsz ennyire… – ajkaiba harapott, majd a keze a combomra került, én pedig levegőt is elfelejtettem venni.
– M-mi?
– Mondjuk úgy, hogy tetőtől talpig az ideálom – Azt hiszem, melegem van. ezt pedig fokozta azzal, hogy ajkait az enyémhez érintette, majd a fenekem alá nyúlt.
– Hyun – nem telt többre halk beszédnél, az is majdnem nyögésnek jött ki.  – Ne itt…
– Van kulcsom a teremhez.
– De… ne.
– Ah jó, ne haragudj.
– Nem haragszom – pusziltam kicsit félve az ajkára, mint bocsánatkérés, de… pillanatokon belül átvette a vezetést, majd engedélykérően megnyalta alsó ajkam, hogy elmélyítse a csókunkat. Remegtem, azt hittem, leáll a szívem, mert annyira vert. Fogalmam sincs, mennyi ideig tarthatott az az első nyelves csók, de azt tudom, hogy egyre csak hevesebb lett, a keze pedig az ingem alatt volt. Ezúttal eléggé irritált.
Mikor elvált tőlem, a nyakamhoz hajolt, és erősen megszívta egy helyen, amiért már felnyögtem. Az izgalom, amibe hozott, eltűnt, és inkább féltem. Eddig mindig gyengéd volt velem, de most?
  – Hyunjin – próbáltam eltolni magamtól. – Hagyd abba…
  Tudom, hogy már nagyon akarja velem azt csinálni, tudom, hogy azt mondtam, kibírom, de úgy tűnik mégsem. Nem tetszik.
Azonnal észbe kapott és kivette a kezét a ruhám alól, majd a szemembe nézett.
– Aish, nem akartam, én csak~
– S-semmi baj… én sajnálom.
– Nem akartam ilyen lenni veled, tudom, hogy nem vagy rá felkészülve. Bocsánat! – ölelt gyengéden magához, és a vállamnak döntötte a fejét. Nem mondtam semmit, csak vissza öleltem, és próbáltam megnyugodni.
– Lassan mennem kellene.
– Hova? Elvigyelek? – nézett rám.
– Nem kell, menj haza, és pihenj.
– Még dolgom van, találtam egy olyan ügyet, aminek köze lehet ahhoz az árvaházhoz.
– Mi áll benne?
– A St. Mary's kórház tűzvésze, 2015 július eleje… érdekel, vagy sürgős?
– Csak Minhohoz akartam beugrani, de akkor előbb ez – feleltem.
– Oké – igazította meg a szemembe lógó tincset, aztán leszálltam róla, és leültem a székre.
Az akta arról szólt, hogy egy ismeretlen elkövető felgyújtotta a kórházat. A negyedik, ötödik és hatodik emelet égett, a nyolcadikról pedig leugrott egy névtelen hatéves kisfiú, aki elvileg egy árvaházból szökött meg. Azt hiszem, ez kellett az anonim csávónak, úgyhogy adhatom róla a jelentést.
– Az igazgató mutatta ezt, és még hozzá tette, hogy nem sok ideje volt hátra szegénynek a betegsége miatt, dehát az árvaházat eleve nem élte túl mindenki. Mennyien is maradtunk a csoportban?
– Kevesen… de legalább találtunk valami összefüggést.
– Igen. Az igazgató azt is felajánlotta, hogy segít, mert sok mindent nem írtak bele akkoriban a jelentésbe, mert azt hitték, nem fontosak.
– Nem bízok benne.
– Először én se tettem, de idővel rájöttem, hogy nagyon is megbízható, nem hiába ő az igazgató, akit mindenki tisztel – nézett rám. – Majd te is tapasztalod, ha beszélsz vele legközelebb, de jelenleg a főfelügyelőt akarják lebuktatni kisebb-nagyobb sikerrel – sóhajtott.
– De azért őt teszi vezetővé.
– Nem JK sunbaenim volt, Seonghwa erősködött, de gondolj bele… a kezünkre játszik ezzel.
– De most ő is ott lesz a közös lakáson, nem? Kérlek, vigyázz vele.
– Ne aggódj miattam – mosolyodott el, majd megfogva a kezem, az arcához emelte, és ajkait az ujjaimhoz érintette.
– E-ez is jelent valamit? – kérdeztem halkan.
– Kötődést.
– Értem…
Mi van, Lee Felix, ennyiből zavarba jössz?! Idióta vagyok!
– Menj mostmár, ne a sötétbe sétálj.
– Rendben – bólintottam. Ezután kikísért az épület elé, majd egy búcsú csók után elindultam, később pedig fogtam egy taxit.
Minhonál sem időztem sokat, csak kíváncsi voltam Eunjira, meg úgyis megígértem neki, hogy amikor ráérek, olvasok neki…