STAY AWAY FROM ME || hyunlix ✔

◀ [ 16. Törékeny ] ▶

Semmi sem olyan nehéz, mint együtt élni egy titokkal, amelyet nem lehet elmondani.
— Edward Snowden

[ Felix szemszöge ]

– Akkor jó éjt – integetett mosolyogva, én meg csak bólintottam, és felmentem a szobámba. A tulaj konkrétan úgyis leszarja, ha bent dohányzik valaki, sőt, ő maga is szokott, úgyhogy marha nagy szerencsém van ezzel. Elfordítottam a kulcsot a zárban, és bementem…  ott meg kaptam egy kisebb infarktust a fotelben ülő Minhotól.
– Hogy kerülsz ide?!
– Busszal jöttem! – nevetett.
– Húzz haza.
– Már itthon vagy, kiscsillagom.
– De vicces kedvedben vagy. Mit akarsz?
– Csak meg akartam kérdezni, hogy nem-e láttad Jisungot? Changbin meglett, de most ő nincs meg…
– Nem tudom, pedig legutóbb nem mondtam neki semmi rosszat, sőt a hambimat is lenyúlta. – Jézus, kajak hambit mondtam?!
– Nem miattad, hanem Binievel kapott most össze… már megint. Aigoo, mit csináljak veletek?
– Mi az hogy veletek, engem hagyj ki – indultam a konyha felé,  majd ott elnyomtam a cigit a pulton lévő hamutálcában, és egy pohárba engedtem magamnak vizet. – Még valami?
– Semmi, ha látod, akkor szólj. Nem zavarlak tovább… vagyis de! Ki az a magas, szőke hajú srác, akivel jöttél? Tök helyes, csak nem kavartok? – kérdezett, ami miatt természetesen félre nyeltem… a poharat pedig csak majdnem tettem a pult mellé.
– Hülye vagy!
– Ohó, de betalálhattam, biztos bejön neked, mi~, oh, basszus, ne haragudj! – lépkedett közelebb. – Még ki sem heverted a múltkorit.
– Nagyjából de… tudod.
– Persze. Csak nem jellemző rád, hogy hagyod, hogy hazakísérjenek. Még nekünk sem.
– Nem vagyok homo, mint te – akartam terelni a témát.
– Akkor kiket szeretsz?
– Mondtam már, hogy biszex vagyok.
– Szóval a magas, hosszú hajú srácokhoz vonzódsz? Yay, sweet couple~
– Édes a faszom is, hagyd békén a magánéletem – kortyoltam a vízbe. – Nem is ismerem, de nem is akarok többet tudni róla, mint a neve. Bőven elég, ígyis dumál egész nap, a faszkivan vele! – Ah, igazából örülök, hogy legalább beszél valaki velem.
– Hm, panaszkodsz róla, ezek szerint érdekel. Sok sikert haver, majd küldj meghívót az esküvőre!
– Minho! Menj már haza.
– Jaj, jó, még a végén ki löksz az ablakon!
– Ahol bejöttél, ott távozhatsz is.
– Az ajtó szimpibb, a tűz létrán majdnem leestem.
– Tört volna el a nyakad.
– Szépen a hyungoddal, mert különben forró éjszakád lesz vele, amint alkalom nyílik rá – nevetett ismét.
– Barom, menj már, elég meleg a hangulat ígyis!
Egy "oké, megyek már" után pedig tényleg kiment az ajtón, én pedig ismét egyedül maradtam a négy fal közt… nem mintha nem szoktam volna meg, de hirtelen olyan csend van. Miért zavar ez ennyire? Ah, mindegy, inkább alszok egy nagyot, legalábbis megpróbálok.
De még szép, hogy nem megy az alvás, sem az egy helyben maradás. A gyógyszer elfogyott, úgyhogy marad a tipikus 'b" tervem, és megyek inni… úgyhogy fogtam Minho hyung szeretet csomagját, amit itt hagyott nekem, pontosabban vagy hat doboz cigit (persze csak egyet tettem el belőle), és már otthon sem voltam. Mára úgy elegem volt mindenből, az biztos. Hyunjin se irritált még ennyire! Idegesít, hogy ilyen könnyen átlát rajtam, és ezt nem engedhetem meg magamnak. Nem fogom leengedni a védelmemet, amit az évek alatt húztam fel… nem, még szép, hogy nem fogja megtörni!
– Szia Lix, rég láttalak! – mosolygott rám Yuqi, és már öntött is nekem egy pohárba az alkoholból.
– Dolgom volt – bólintottam köszönés képpen, és beleittam az alkoholba, persze a másik kezemben ott volt a már majdnem elszívott cigaretta. 
– Persze, biztos nem könnyű… mi történt az arcoddal? – kérdezett aggódva.
– Semmi, múlthéten volt egy kisebb balesetem – vontam vállat. – Errefelé van valami újdonság?
– Értem, jobbulást… hm, semmi új nem történt mostanában.
– Szia Yuqi-ssi, adj egy whiskyt kérlek – ült le mellém valaki, akinek a hangja ismerős volt, úgyhogy rá sem kellett néznem, mert tudtam, ki az.
– Minho keres, nem ártana hazamenned.
– Mondja az, akinek holnap munka.
– Tessék, Jisung-ssi – szolgálta ki mosolyogva a lány, majd a többi vendégéhez fordult.
– Köszönöm.
– Nem terveztem leinni magam – vontam vállat.
– Ezzel egyedül vagy – húzta meg az üveget.
– Jah. Merre voltál?
– Itt is, ott is.
– Akkor mi a baj?
– Semmi közöd hozzá. De érdekes, hogy az akarja tudni, akit általában semmi sem érdekel.
– Mert nem vagyok egy világi faszkalap – ittam meg a sojum, úgyhogy töltöttem még a pulton hagyott üvegből magamnak. – Szóval csak ki vele.
Nem válaszolt még mindig, csak ivott megint. Én pedig még mindig utálok veszíteni, úgyhogy nem hagytam ennyiben. Ráadásul neki is sokkal jövök, úgyhogy talán ez a legkevesebb, hogy leiszom magam vele, hátha közben kinyögi a panaszát. Yuqi igaz, hogy figyelmeztetett, nem kellene, de azt mondtam neki, hogy max másnapos leszek, mi bajom lesz azonkívül, hogy rövidül az életem az alkoholtól? Semmi, ez pont jó így, úgyhogy csak kaptam én is ugyanazt, mint a mellettem ülő, aki kicsit mintha rosszallóan, vagy gyanakvóan nézett volna rám. Mondjuk nem izgatott, én csak vártam, hogy mi lesz ennek a vége… már harmadjára kapaszkodtam a pultba, mielőtt lecsúszok a székről valamerre, de ezt is a bal kezem bánta csak, ami jobban fáj, miután az a rákos bilincs "megkínozta".
– A kurva életbe!
– Mi van a kezeddel?
– Meghúztam vagy mi az isten, a múltkor.
– Szívás.
Kap olyat, hogy lefordul helyettem is a székről! Mondjuk Jisungot ismerve csak részegen ilyen köcsög, máskor nem merne velem így beszélni szerintem.
– Szeretek valakit, már nagyon régóta, de ő mást szeret – szólalt meg a semmiből, mire rá néztem. – De te úgysem érted meg, mert nem érzel ilyen "felesleges" dolgokat. Nem is tudom, miért mondtam el, csak hülyét csinálok magamból.
– Hülye vagy – sóhajtottam, és bele ittam a poharamba, amiben már csak pár csepp, ha volt. – Hogyne érteném. És tudom, hogy Changbinról beszélsz, de nem hiszem, hogy utálna, vagy ilyesmi.
– Nem utál, csak nem engem szeret – szipogott, és kontaktusba került ismét a whiskys üveggel, aminek háromnegyede szintúgy elfogyott már. – De te… miről nem tudok?
– Aha, vágom. Sok mindenről nem tudsz, de nem is kell.
– Csak zavar, hogy van egy olyan barátom, akit nem ismerhetek úgy, mint a tenyeremet. Mint ahogy Yeo és Minho, vagy Binie. Téged nem érdekel, de van, akinek kibaszottul tud fájni, hogy nem bízol benne! – folytak le a könnyei az arcán, én pedig inkább a kiürült poharamat kezdtem bámulni.
– Attól még bízok bennetek, csak nem árulok el olyan dolgokat, amik nem rátok tartoznak…
És nekem az életem 99%-a tele van ilyenekkel – fordítottam le a poharam. – Mondjuk, hogy én vagyok ennek a közepén, te pedig be akarsz jönni. De egy ilyen törékeny dolgon nem tudsz lyukat vagy rést ütni, mert az egész összetörik. Nem én, hanem az üveg körülöttem, ami huszonöt centiméter vastag – fordítottam vissza. – Ez egy strapabíró fal, ami sokat megélt már. Érted? – néztem rá, ő pedig letörölte a könnyeit.
– Mondjuk… de pont ezért akartam többet tudni rólad, olyan mintha be lennél zárva egy olyan ajtó mögé, amihez nincs kulcs.
– Hát jó, amiért most ennyire kíváncsi vagy, elmondok egy témával kapcsolatos dolgot magamról, de ha továbbítod, rád küldöm Minhot, úgyis buzi mint te.
– Bolond vagy – nevetett. – Na ki a szaftos témákkal!
– Nem részletezem.
Na igen, innen elvágták a fonalat, és már fogalmam sincs, mit mondtam el ott, és akkor Jisungnak…

21 01 13
1200 words