STAY AWAY FROM ME || hyunlix ✔

◀ [ 40. Egy hónap ] ▶

Talán a "legtöbb baj" a világon félreértésből keletkezik - mert az emberek nem értik meg egymást.
— Széchenyi István

[ Felix szemszöge ]

Végül visszajött ő is, és lefeküdt mellém, de már úgy tettem, mint aki alszik. Hátulról átölelt, és az arcomra puszilt egy csendes "jó éjt" kíséretében, én pedig megvártam, míg el alszik. Szerencsére nem telhetett több, mint negyedórába, így lassan felkeltem mellőle, fogtam a cigim meg a gyújtóm, hogy kimenjek az erkélyre. Amúgy sem tudok aludni szerintem.
Már a harmadik szálat szívtam, ahogy merengtem a semmin, még azt sem vettem észre, hogy Hyunjin felkelt, és hátulról megölelt, és a vállamra tette a fejét.
– Miért nem alszol?
– Mert ébren vagyok – pöcköltem le a korlátról egy csikket.
– Mi a baj, baby? Tudom, hogy van valami.
– Csak nem tudok aludni, de te mehetsz.
– Gyere te is – ölelt jobban magához.
– Nem megyek, hagyjál már! – fordultam felé, miközben elengedett.
– Jól van – nézett rám kicsit kómásan, aztán megfordult, és visszament a szobába, de követtem.
– Ne haragudj – csuktam vissza az üvegajtót, és mentem is vissza mellé az ágyba, de mire észbe kaptam volna, máris maga alá gyűrt, és megcsókolt. Türelmetlen volt, mégis volt benne mérték, ami elválasztotta az erőszakostól. Tetszett, csak az nem, ahogy lefogta a kezem. Mivel próbáltam kihúzni a kezem, ő inkább összekulcsolta ujjainkat. Ezután apró csókokat kaptam a vállamra, és a nyakamra, ahol gyengéden börömbe mélyesztette fogait, én pedig nyekkentem egyet…  nem fájt, inkább csak azt hiszem, megtalálta a gyenge pontom. Viszont ő nem szokott ilyen lenni.
– Hyunjin?
– Nem haragszom – szállt le rólam, majd csak magához ölelt.
– Akkor jó… um, miért vagy ilyen meleg?
– Mert Felix-szexuális vagyok?
– Úgy értem a tested – pusziltam meg a homlokát, mert a kezemmel nem érezném a lázt.
– Mert lángol a szerelmem.
– Mert buzi vagy – sóhajtottam. – Mondtam, hogy megbaszlak, hol a lázmérő?
– Talán a fürdőben a szekrényben. De nem vagyok lázas.
– De az vagy.
– Inkább bújj ide, mert fázok.
– Mert lázas vagy! – keltem fel, és elmentem megkeresni a lázmérőt. Szerencsére hamar megtalálatm, és mikor visszamentem hozzá, konkrétan a szájába dugtam.
– Nem finom…
– Fogd be – takartam be nyakig, és megöleltem, mielőtt megint megkérne rá.
– Lixie megölcsizett, elolvad Jinie.
– Ne olvadj el, légyszi… mondtam, hogy beteg leszel!
– Sajnálom… ne foglalkozz velem, inkább próbálj aludni, szívem.
– Ezt meg sem hallottam – vettem ki a lázmérőt, mert csipogott. – 38.5, halott vagy!
– Azt mondtad, megbaszol, nem megölsz. 
– Nem baj. Hol találok gyógyszert?
– Itt a fiókban elvileg van nekem – intett fejével az éjjeliszekrény felé, én meg felkeltem, és megnéztem. Mázlira találtam lázcsillapítót, de lementem neki egy pohár vízért, hogy bevehesse, és egyúttal hoztam egy vizes textil darabot, hogy a homlokára tegyem.
– Köszönöm Baby, hogy gondoskodsz rólam.
– Ne köszönd, hülye.
– Aigoo… pihenned kellene.
– Neked is, úgyhogy mindegy már – törölgettem az arcát a nedves ruhaanyaggal, ő pedig egy ideig engem figyelt, aztán lehunyta a szemét.
– Felix? – szólított, én pedig csak vártam, hogy mondja. – Szeretsz?
– Miért kérdezel felesleges dolgokat? Tudod a választ.
– Csak hallani szeretném…
– Szeretlek – adtam egy rövid csókot ajkaira, mielőtt az ellenkezőjére gondolná.
Szeretem, túlságosan is.
– Én is szeretlek – nyitotta ki a szemét, majd kezével végig simított arcomon. Ezután pedig lehettem a szekrényre a textilt, és a vállára tettem a fejem, majd egyik karommal átöleltem.
– Ha rosszabbul vagy, kelts fel.
– Nem leszek, nyugi – puszilta meg a fejem, majd a hajammal kezdtett játszani. – Aludj jól, szívem.
– Te is próbálj, Jinie.

▶ Szept. 4, Hétfő, 06:30 ▶

– Lixie babaaa~, ébreeedj! Vagy kérsz olyan felélesztő puszit, mint Csipkerózsika? – beszélt hozzám Hyun reggeli hangján.
– A láz az agyadra is ment? – a fejemet a párnába akartam fúrni, de nem párna volt a fejem alatt, hanem a mellkasa… most kajak?
– Te jöttél rám, édes – kuncogott.
– Fogd be, innen ma nem kelek fel, úgyhogy szopacs.
– De hétfő van.
– Franc…ah leszarom.
– Végülis, ma úgyis orvoshoz megyünk, úgyhogy maradhatsz – ölelt meg.
– Ez esetben megyek venni hamis személyit és megyek Oroszországba kirándulni egy életre – akartam leszállni róla, de nem engedett.
– Úgyis követlek oda is.
– Mert hülye vagy.
– Csak szeretlek – puszilt a számra, de azzal a lendülettel megcsókoltam.
Nyálas dolog lehet ezt mondani, de egész nap tudnám csókolni… aztán úgy döntöttem, hogy inkább leszállok róla, és csak kimentem a szobából a fürdőbe. Tudtam, hogy utánam fog jönni, szóval nem zártam be magam után az ajtót. – Rossz vagy, tudsz róla?
– Későn esett le – nevettem, és hátat fordítva neki csak levettem a pólóm, ő pedig tenyerével illette az értelmesebbik felem…
– Te perverz, ne fogdoss – fordultam felé.
– Az enyém vagy, azt csinálok amit akarok – vigyorodott el.
– Ez hatalommal visszaélés – léptem közelebb a kabinhoz és mielőtt bementem volna, levettem az alsóm. A csapot is megengedtem,  és beállítottam a víz hőmérsékletet, de ő még mindig nem jött be…aztán láttam, hogy a wc-nél áll. Khm, szó szoros értelmében. A víz hangja ugyan tompította az ő hangját, de hallottam, és csak beharapva az ajkam, zuhanyoztam tovább. Eh, máskor inkább velem csinálta a zuhany alatt, de legalább tudom, hogy nem egy kanos fasz... Persze én szeretem ezzel a névvel illetni.
– A-amúgy jobban vagy? – kérdeztem, mikor beállt mellém. Eh, azt hiszem, ég az arcom, vagy mi…
– Igen, hála a babymnek – puszilta meg a homlokom. – Mondjuk a fejem fáj még egy kicsit, de szerintem el fog múlni.
– Gyógyszer csodákra képes.
– Meg te is.
– Ne csöpögj – fröcsköltem le, aztán megint magára hagytam, és kiszálltam.
– Ha így folytatod, ma ki fogsz kapni, Lixie.
– Szeretnéd – csavartam derekam köré a törölközőt, majd fogtam a szennyest, hogy út közben bevittem a mosókonyhába, és mentem felöltözni. Megigazítottam az ágyat, majd csak vissza dőltem belé, mert eléggé fáradt voltam. Nem aludtam sokat, mert próbáltam levinni a lázát, ami olyan hajnali kettő felé összejött.
Nem sokkal később megérkezett Hyun, és hallottam, hogy kinyissa a szekrényt – gondolom felöltözött –, aztán konkrétan ahogy hasaltam az ágyon, rám feküdt.
– Aaaah neeh!
– Aah de. Mondd el, mi volt a baj tegnap!
– Semmi, csak hyung felbaszott a faszságaival.
– Bizti?
– Uhu.
– Akkor oké, ha csak ennyi – nyomott egy puszit a fülem mögé, majd mellém feküdt. – Valamit még nem beszéltünk meg egyébként.
– Micsodát?
– Hát, hogy mennyire vállaljuk fel ezt, ami köztünk van.
– Nem izgat senki véleménye, de te nyílván népszerű lehetsz a kapitányságon, úgyhogy te döntesz.
– Én fel akarom vállalni, de… ehm.
– Megértem, nem lassú a felfogásom – néztem rá. – Neked egy fegyver az attraktivitásod, úgyhogy nem árt kihasználni, ha valakitől valamilyen infó kell.
– Pedig világgá tudnám kürtölni, hogy magkaptam a világ legédesebb és leghelyesebb fiúját
– Meg sem szólalok. – A pasim kibaszott szexi, magasabb, idősebb nálam és szeret is. Pont az ideálom…
– Nem kell, pontosan tudom, mire gondolsz – kuncogott.
– Na mire?
– Hogy a szöuli rendőrkapitányság leghelyesebb nyomozóját a párodnak tudhatod.
– Olyasmi – fordultam a plafon felé. – Azért… majd megfoghatom a kezed? – kérdeztem halkan, de hogy honnan jutott eszembe ilyesmi.
– Bármikor, de már mondtam egyszer – tette kezét az enyémre.
– Akkor azt hittem, hogy csak szórakozol.
– Amit eddig tettem, vagy mondtam, az mind komolyan is gondoltam – ült fel, és nyújtózott egyet. – Kérlek bízz bennem egy kicsit jobban.
– Nem mondtam, hogy nem bízok.
– Akkor jó. Gyere, menjünk Jin hyunghoz – mosolygott rám.
– Aigoo, jól van – keltem fel végül én is.
Még mindig nem akarok orvoshoz menni, de nem fog békén hagyni.

▶ 11:36 ▶

– Meddig tart ez a kezelés?
– Egy hónapig…
– Rendben, ha utána jobban leszel. Az egészséged fontosabb – bólintott az igazgató. – Most jól vagy?
– Aha.
– Hyunjin?
– Azt mondta, kiváltja a gyógyszereket, és hogy várjam meg – forgattam szemet.
– Ez kedves, elég jól össze barátkoztatok, ugye?
– Olyasmi.
– Nem akarod elmondani neki? – mosolyodott el, de mintha szomorú lett volna, vagy nem tudom.
– Nem szeretek előtte titkolózni, de még nem tudom, hogy mondjam el neki – sóhajtottam.
– Excuse me, milyen titok? – hallottam meg Hyunjint, és rendes megijedtem, mióta hallgatózhat?
Végül csak segítségkérően néztem az igazgatóra.
– Oh… akkor majd én segítek, Felix – kuncogott. – Azt szeretné elmondani, hogy úgy érzi, nem illetek össze.
Na igen, tökéletes hazugság, de ezt hogy magyarázzam ki?!
– Uhm… Lixie elmondta? – hallottam, hogy becsukta az ajtót, majd közelebb jött, és megállt mellettem, bár én a széken ültem.
– Burkoltam panaszolta a dolgokat, de rájöttem, hogy rólad beszél.
Nem is szoktam panaszkodni, Jungkook te fasz, megbaszlak.
– Aha… később megbeszéljük – tette a kezét a vállamra, én meg levegőt is elfelejtettem venni. – Elhoztam a dilibogyód. Jungkook sunbaenim, hogy állnak a szabadnapjaim?
– Maradjon hat fül közt, de akkor mész haza, amikor akarsz, csak mindig gyere be időben, jó? De ha van valami, akkor dobj egy üzit, vagy hívj, és megbeszéljük.
– Te vagy a legjobb, sunbae! – nevetett a szőke. – Lixie, megyünk? Ebéd idő lassan.
– Ahaa…
– Sziasztok! – intett Jungkook, én meg felkeltem a székről és idegességemben előre mentem, de konkrétan meg sem álltam a liftig, még Hyunjint is ki akartam zárni belőle, de gyorsan utolért. Viszont serencsére nem ketten voltunk a liftben, így nem mondott semmit. Aztán kimentünk az épületből, és tipikusan elővettem a cigim meg a gyújtóm, de kivette a kezemből.
– Jin azt mondta, ne dohányozz.
– Csak egyet…
– Nem. Csak egy hónap, menni fog.
– Nekem, akinek napi másfél doboz meg se kottyan?
– Sajnálom, de azt szeretném, hogy meggyógyulj.
– Tudom – sóhajtottam.
– Lixie~
– Ne mondj semmit.
– De miért mondta ezt az igazgató? Miért nem illünk össze?
– Később beszéljük meg, jó…?
Ki kell találnom valami hazugságoz megint…
– De most akarom hallani.
– Hát… szerintem te jobbat érdemelsz, nem egy olyat, mint én.

21 03 14
1500 words