STAY AWAY FROM ME || hyunlix ✔

◀ [ 45. Elhallgatni ] ▶

Az elhallgatás éppen olyan bénító, mint az őszinteség.
– Jodi Lynn Picoult

▶ Szept.7, Szerda, 15:47 ▶

[ Hyunjin szemszöge ]

Ahogy megígértem, segítettem tegnap este nyomokat keresni Jisung után, de nem sokra jutottunk. Helyette ma bejöttem dolgozni, de Seonghwa elárasztott papírmunkával. Nagyon örültem, mit ne mondjak… mindjárt éhen halok, hiányzik Lixie, és fáradt is vagyok… de még mindig van 10 percem, de lehet nem érdekel, és haza megyek a francba.
– Hyunjin-ssi! Hyunjin-ssi, kérem jöjjön egy percre! – hívott a portához azt hiszem az egyik új takarító-lány. Eh, csak nem szabadulok ma.
– Miben segíthetek? – sétáltam közelebb, és ekkor vettem észre egy 20-25 év körüli, szőke hajú nőt, és mielőtt a lány bármit mondhatott volna, megelőzte.
– Kim Yeona vagyok, és egy bizonyos Lee Felixet keresek! Jézus, már végig jártam egész Szöult, és nem találtam sehol, mostmár segítséget kell kérnem! Nem ismerős véletlenül?
–Hwang Hyunjin nyomozó vagyok – biccentettem, próbálva elrejteni a meglepettségem. – És először azt mondja el, miért keresi az illetőt kérem.
– Ezt egyedül neki vagyok hajlandó elmondani, nem tartozik másra – tette keresztbe karjait. – Ismeri, vagy sem?
– Ah… jöjjön velem – illetlenség, de előre mentem, és meg sem álltam a kocsiig, aztán megvártam, amíg beszáll mellém.
– Elvisz hozzá? Vagy el akar rabolni?
– Az előbbi – sóhajtottam.
Egy 20 perc kocsikazás után hazaértem – a létező összes piros lámpát kifogtam, ami volt –, és leültettem Yeonat a nappaliban, majd felmentem a szobába, hogy megkeresem Lixiet, de csak az alvó Eunji volt ott. A kislány elkapott valamit az oviba, tegnap este lázas is volt, ma pedig nem volt, aki tudott volna rá vigyázni, ezért ide hoztuk. De látom jobban van, és édesen alszik, a tévében pedig halk hangerőn ment valamilyen mese. A következő tippem az volt, hogy a mosdóban lesz, és igazam lett. Azt hiszem megint rosszul van…
– Jól vagy, szívem?
– Élek, virulok – szólt ki, majd megvártam, míg kijön. – Csak kurvára el tudnék szívni két doboz cigit egymás után. Szétmegy a fejem, azt hittem itt halok meg!
– Sajnálom szívem, de ha te elszívsz egyet, abból hat lesz – vontam ölelésbe, amit azért engedett. – Oh apropó, valami Kim Yeona keres. Ismered?
– Tudja a fasz, ki lehet! Itt van, vagy mi?
– Jah, a kapitányságra jött, és valószínű megfojtja a takarítót, ha nem hozom magammal. Beszélsz vele, vagy mondjam, hogy nem vagy itt?
– Ha már itt van – sóhajtott, majd elengedtem, és lementünk. A nő pedig végig mérte, majd elkezdte a szent beszédét.
– Kim Yeona vagyok. Te vagy Lee Felix?
– Jah, ismerlek?
– Nem. Egyébként magunkra hagyna? Csak rá vonatkozik.
– Ha zavar a jelenléte, akkor ahol bejöttél, mehetsz is ki – aigoo, olyan morcos, de nem csodálom.
– Kér egy teát? – kérdeztem.
– Nem.
– Akkor szólj, ha végeztetek – tettem Lixie vállára a kezem, majd kimentem a konyhába, és főztem magamnak kávét. Persze eközben mindent hallottam.
– Nos, ez lehet sokkoló lesz, el se hiszem, hogy megtaláltalak – kezdte. – Ismerős Kim Yujin neve?
– Fogalmam sincs, ki az.
– A nővére vagyok. A lényeg, hogy a húgom másfél évvel ezelőtt hunyt el. Van egy lánya, Lee Eunji, és őt is keresem égen-földön.
– E-ehhez mi közöm lenne? – kérdezte Lix, de valószínűleg őt jobban meglepték az elhangzottak, mint engem.
– Ő a lányod.
– Nincs lányom. Még valami?
– Yujin öngyilkos lett, de én ezt nem hiszem el. Segíts megkeresni legalább Eunjit, alig lehet 3-4 éves, és fogalmam sincs, hol az az ember!
– Kicsoda?
– Aki futtata Yujint. Elvette tőle a lányát, és vele fenyegette.
– Szomorú.
– A te lányod is!
– Mondtam, hogy nincs. Azt sem tudom, ki az a Yujin!
– Tényleg nem tudod felfogni, amiket mondok?!
– Képzeld, nem, úgyhogy arra az ajtó! – Eh, ideje vissza menni… bár lehet popcorn kellene, mert eléggé drámába illő ez a jelenet, de maradok az első opciónál.
– Rendben, elmegyek. De egy pillanatra se hidd, hogy megszabadultál tőlem! – viharzott ki a lakásból.
– A francba már! – dobta le magát a kanapéra, én pedig már mellette is voltam.
– Igazat mondott, vagy kitalálta?
– Valószínű igaz, de nem tudhatja, hogy nálam van Eunji.
– Félted?
– Még szép… de legalább tudom, hogy mi történt – túrt idegesen a hajába. Nem tudtam rá mit mondani, ezért inkább megfogtam a kezét. – Azt hiszem lesz egy kis dolgom.
– Mi?
– Elmegyek Taeminhez. Úgyis van vele egy kis elintézni valóm – állt fel, majd a fogashoz ment, ahol a kabátja lógott, és ki vett egy fémdobozt, amit még nem láttam nála. – Ezt visszaadom neki. Ő meg tudja találni Hant, és valamit biztosan tud Yujinról.
– Egyedül nem mehetsz! – vágtam rá, és odamentem hozzá.
– Maradj Eunjival. Ha tovább tart, mind egy óra, utánam jöhetsz, vagy szólj Minhonak.
– Nem.
– De nem lesz bajom – nézett végre rám. – Ne aggódj.
– De aggódom!
– Hyunie – ölelt meg, én meg sóhajtottam.
– Aish… nincs senki, aki el tudna kísérni?
– Hát Minho biztos nem, valószínű kinyírná, mielőtt bármit mondhatna. Yeosang azt se tudom, hol van… talán Changbin?
– Ő megveri helyettem is, ha hozzád nyúl, úgyhogy menj vele szerintem.
– Akkor felhívom. Igazából nem szívesen fordulok Taeminhez, de kell az infó. És… le akarom zárni a kettőnk ügyét.
– Értelek, szívem, csak vigyázz magadra – pusziltam homlokára, ő pedig elengedett.
– Meg lesz.
Elmondta, hogy hova megy azért, hogy tudjam, és miután beszélt Changbinnal, útnak indult, én pedig felmentem megnézni Eunjit.
– Appa?
– Hyun bácsi – kuncogtam. – Apu elment, de majd jön vissza. Nem vagy éhes?
– Még nem.
– Rendben. Aput láttad enni ma?
– Igen – dörzsölte meg a szemét. Legalább tudom, hogy Lixie betartja, amiket kell.

21 03.21
900 words