STAY AWAY FROM ME || hyunlix ✔

◀ [ 46. Lezárni ] ▶

A múltat képtelenség teljesen lezárni. Legfeljebb elfogadni lehet.
– Matt Haig

[ Felix szemszöge ]

– Egyébként írtam, hogy nem muszáj jönnöd, csak ő higyje azt, hogy veled vagyok…
– Hülye vagy? Ölöm is meg, ha egy méternél közelebb megy hozzád!
– Aigoo, mintha nem tudnék vigyázni magamra!
– Tudtál, mikor megerőszakolt? Nem! – nézett rám mérgesen Changbin,akivel út közben futottam össze… mikor felhívtam Hyun jelenlétében, elmondta, hol vár meg, de én egyenesen Taemin felé indultam, erre nem a közelben volt?
– Bírom, mikor Minho mindent elmond mindenkinek.
– Nem kellett mondania, mind sejtettük, mi lesz a vége annak a kapcsolatnak, rajtad kívül. – Nos, jó tudni, hogy tudtak róla.
– Nem voltam együtt vele.
– Akkor is valamilyen szintem kötődtél hozzá, ő pedig beléd volt esve. Aztán elbaszta, és most azzal a másik fasszal vagy.
– Ne beszélj így róla.
– Mégis mi tetszik annyira benne? Azon kívül, hogy magas, meg helyes arca van? Vagy pont ez?
– Ez csak a ráadás… szeret, és törődik velem, mégha túlzásba is viszi.
– Mintha eddig mi leszartuk volna a fejed.
– Nem úgy értettem, rátok hogy is nézhetnek úgy…?
– Mondjuk jah. – Aigoo, éreztem, hogy neki nehéz lesz elfogadni Hyunjint, túlságosan aggódó típus. Egyébként nem hiszem, hogy ezt sokan kinézik belőle. – Mit akarsz amúgy attól a baromtól?
– Ez a barom mindent tud, talán azt is, hogy merre van Jisung. Minél előbb meg akarom találni. Apropó, nincs egy cigid?
– Nem adok, mert tudom, hogy nem cigizhetsz.
– Ahh, akkora mákotok van azzal, hogy mikor nem tudtam venni, akkor mindig kibírtam nélküle napokig.
– Akkor még ki tudod négy hétig.
– Három és fél! És próbálom.
– Ennyi. Hol lakik amúgy ez a buzi?
– Majd erre – fordultam be a sarkon balra, majd messziről a házra mutattam. Persze ahogy közeledtük felé, egyre jobban remegett a lábam, és mikor be kellett volna csengetnem, egyszerűen földbe gyökerezett a lábam.
– Lix? – fogta meg a vállam.
– Várj meg itt, jó? – kértem halkan.
– Ha baj van, sikíts. Kapsz 15 percet, úgyhogy igyekezz a faggatással, feltéve ha ezt akarod.
– Mi mást akarnék tőle – sóhajtottam, majd csak megkíséreltem kinyitni az ajtót. Ugyan ki más hagyná nyitva, ha nem Lee Taemin?
Lassú léptekkel indultam meg a folyosón, és felfedeztem egy konyhát, ahol nem láttam a keresett személyt, megszólalni pedig egyenesen féltem… de mitől félek? Binie kint vár, nem bánthat.
– T-Taemin? Itt vagy? – néztem be a következő szobába, ami látszólag a nappali volt. Aztán kisebb szívrohamot kaptam, mikor a vállamra tette valaki a kezét.
– Lixie? Mit keresel itt? – Most meglepett ez a nyugodt hangja. – Baj van?
– Nincs – fordultam felé, de azzal a lendülettel léptem egyet hátra, közben igyekeztem összeszedni magam. – Van pár perced?
– Persze, mondd csak.
– Uhm… tudod, Jisungról nem tudsz valamit? Tegnap éjjel eltűnt, és nem tudjuk ho-hol van, gondoltam tudsz valamit.
– Jisung? Nagy valószínűséggel Park Seonghwa lehetett, mostanában nem futottam az embereibe, pedig sűrűn látom őket. Valószínű emiatt akkor – felelte. – Nem ülsz le? Esetleg nem kérsz vizet?
– Nem, kint vár Changbin, úgyhogy nincs sok időm.
– Értem. Nég valami?
– Um… ismerős Kim Yujin neve? Vagy Kim Yeona?
– Kik ezek? Prostituáltak? Ehh.
– Az egyikük csak tudtommal.
– Szöul legnagyobb stricije Seonghwa, szóval nála biztosan van valami lista, hisz ugyebár fizeti őket.
– Az a baj, hogy már nem él a nő, nem tudom rajta van-e.
– Egy régebbin biztosan.
– Majd utána nézek valahogy.
– Rendben, csak óvatosan vele. – Csoda, hogy nem kérdezösködik.
  – Tudom – pillantottam a padlóra, majd csak a zsebembe nyúltam, és kivettem a fémdobozt, majd odaadtam neki. – Ezt vissza akartam adni.
– Oh, mondtam, hogy maradhat.
– Csak vedd el – mondtam, mire sóhajtott, és elvette végre.
– Felix?
– Igen?
– Nem érek vele sokat, de… sajnálom, amit veled műveltem. Tényleg – szólt, mire ránéztem. – Nem voltam magamnál, nem gondoltam bele abba, hogy azzal elveszítelek.
– Sosem voltam a tiéd.
– Nem bocsátasz meg, ugye? Nem lepne meg, ha nem, de még mindig kedvellek, és hiányzol.
– Mást szeretek, sajnálom.
– Hyunjin, ugye? – simogatta meg tarkóját. – Persze, megértem. – Én viszont nem vágom, miért ilyen normális, megszállta a Szentlélek?
– Uhum…
– Egyébként van itt valami vele kapcsolatban… ha nem tévedek, ő is ott volt abban az árvaházban, ugye?
– Igen.
– Nos… nem szívesen mondom el, de ne magad hibáztasd, csak annyit kérek – sóhajtott. – Azért került oda, mert az apád megölte a szüleit. Tudom, mert tartozott neki Hyunjin apja, de nem fizetett neki, ezért inkább végzett vele, és az anyjával is, aki a férjét védte, így egyedül maradt. – Elsőre fel sem fogtam a mondatot, de mikor eljutott a tudatomig a tény, hogy Hyunjin a vadállat apám miatt lett árva, és szenvedett annyit velem azon a helyen. Egyszerűen lesokkolt, és csak a falnak dőltem, ami eleve közel volt szerencsére hozzám.
– Felix? Nem a te hibád, hanem apádé… csak azért mondtam el, hogy tudd, mielőtt más mondja el.
– Még halála után is elmondhatatlanul gyűlölöm – pislogtam sűrűn, mert nem akartam sírni.
– Tudom, de pont ezért szeresd duplán annyira! Remélem ő is szeret téged, ahogy én tettem.
– Köszönöm a segítséget – néztem rá. – M-mivel jövünk?
– Tudod… lenne itt valami – lépett közelebb hozzám, és már reflexból odébb akartam menni, tartva a távot, de csak megölelt.
– M-mi?
– Nem nagy dolog, de mindig is vágytam rá, de elbasztam mindent… csak egy csókot szeretnék tőled, semmi mást. Utána elengedlek. – Egyszerűen egy hang sem jött ki a torkomon, ő pedig vészesen közeledett arcom felé. Legszívesebben eltoltam volna, de azt mondta, elenged végre… tudja, hogy miután kilépek azon az ajtón, többet nem fog látni, így csak hagytam, hogy ajkait az enyémhez tapassza. Bűntudatom volt, hisz Hyunjinnal vagyok, de azzal nyugtattam magam, hogy nem ez dönti el, kit szeretek igazán, főleg hogy csak álltam ott, mint f#sz a lakodalmban. Egy kis idő múlva elvált tőlem, és el is engedett.
– Bár nem így alakultak volna a dolgok.
– Mennem kell… kösz az infót – indultam el ki, de megfogta a kezem, mire visszafordultam.
– Felix, tényleg vigyázz magadra.
– Meglesz – bólintottam, és végre csak egyszerűen ki sétálhattam az ajtón, magam mögött hagyva Taemint, és minden vele kapcsolatos emlékem, legyen az jó, vagy akár rossz.
Binnek igaza volt, kötődtem hozzá, anélkül, hogy nekem feltűnt volna… vártam, mikor hív, vagy csak azon gondolkodtam, hogy "ma vajon mi vár az ajtóm előtt"?. Idegesített, de ő is ugyanúgy vigyázott rám annak ellenére, hogy mindig ellöktem magamtól… túlságosan vak voltam ahhoz, hogy lássam, de azt hiszem nem bántam meg, hogy ez lett a vége, különben most nem lehetnék azzal, akivel akarok lenni.

21 03 21
1030 words