STAY AWAY FROM ME || hyunlix ✔

◀ [ 7. Alku ] ▶

Ne alkudozzunk a sorssal, amikor kedvező alkalmat kínál nekünk.
— Paulo Coelho

[ Hyunjin szemszöge ]

– Ha problémátok van, ne a kisebbel kezdjetek ki.
– Az a rohadt törpe, mi van, beszereztél magadnak egy testőrt? – szólt az egyikük.
– Te mit keresel itt? – kérdezett meglepetten Yongbok, miközben épp magamhoz húztam óvatosan a karjától (nem láttam hirtelen, melyiket fogom meg),  majd mögém.
– Ismered ezeket az alakokat, vagy nem?
– Dehogy ismerem!
– Akkor ennyi. Hagyjátok békén, ha ép csontokkal akartok ma hazajutni – jelentettem ki.
– Három az egy ellen, kicsit gondolkodhatnál! – mondta amelyiket megütöttem.
– Ch. Kérsz repetát?
Tipikus tévhitek, hogy egy nem nyerhet három ellen. Pedig istenem, én hányszor keveredtem ilyenekben, és mindig én maradtam talpon. Bár ki tudja, talán csak mázlim volt. De ahogy látom ezek ha megfújnák a szondát, valószínű kiakadna az is, szóval.
– Állj már le barom, semmi közöd hozzá! – szólalt meg a harmadik. – Húzz vissza a kurva anyádba inkább!
Egy pillanatra megállt bennem az ütő, és már majdnem ellepte az agyam a vörös füst, de mire megmozdultam volna, Yongbok leelőzött, és lekevert egyet a csávónak… pedig egy magas velem, az a jobb egyenes pedig nem lehetett gyenge, mert hátra lépett kettőt… mi van…

– Te meg ne vele foglalkozz, ne ha velem van bajod! Balfasz!
– Fel~ Yongbok, elég – húztam vissza, és azzal a lendülettel elindultam ki a sikátorból. Szerencsére pedig nem jöttek utánunk, de továbbra is kaptuk a megjegyzéseket.
–

Engedj el!
– Mindjárt el foglak – értünk ki onnan, így meg is tettem. – Látod?
– Uhm.
– Jól vagy? – kérdeztem. – Lejött a sebtapaszod, és vérzel is – mutattam az arcára.
– Megvagyok, de nem kellett volna beleavatkoznod!
– Pedig úgy hallottam, rá szorulsz – indultam el egy irányba, ő pedig már jött is utánam, hogy mellém szegődjön, valószínűleg a vita folytatása miatt.
– Hé, én nem szorulok senkinek a segítségére!
– Értem én, az enyémből nem kérsz.
– Senkiéből sem.
– Hát jó. És fájó csuklóval hogy akartál verekedésbe bonyolódni?
– Félkézzel is megy.
– Az evés? Az nekem is.
– Barom! – mérgelődött, én pedig csak nevettem rajta. – Ne nevess!
– Az alacsony alkatodhoz tökéletesen illik a törpe neve. Tudod, "Morgó".
– Te is kérsz egy jobb egyenest?!
– Nekem nem tudsz adni – pillantottam rá, majd kinyújtottam felé a nyelvem.
Azért nem gondoltam volna, hogy tényleg meg akar ütni, de már reflexből elkaptam a kezét, magam elehúztam, és kigáncsoltam a lábát. Persze nem esett el, mert tartottam.
– Nem akarod, hogy hozzád érjek, mégis kényszerítesz rá. Kis hamis – hajoltam ma már azt hiszem másodjára az arcába.
– Engedj el! – ficánkolt addig, amíg ki nem csúszott a karjaim közül és seggre sem esett. Estére eltűnik a kőszívű Felix? – Mit csinálsz, idióta?!
– Te akartad – nyújtottam kuncogva felé a karom.
De nem fogta meg – nem is vártam mást –, csak nézett rám.
Honnan ennyire ismerős ez a tekintet?
Mire előkerestem volna az emlékeim közül, ő felkelt a földről, és tovább indult, így követtem.
– … Yongbok? – majdnem megint a másik nevét mondtam. – Köszönöm az előbbit.
– Micsodát?
– Azt hittem, helyben halálra verem az embert, de megelőztél – mondtam halkabban. – Megszokhattam volna mondjuk.
– Előfordul. Elég egy szó, hogy felbassza az ember agyát – ásított az ingje ujjába, amit vagy lejebb húzott, vagy nagyobb rá egyel a ruha.
– Igaz. Te merre mész? – álltam meg a kereszteződésnél.
– Arra – intett fejével.
– Elkísérlek.
– Ne.
– Miért ne? Úgysem tudom, hol laksz – mondtam.
– Nem is kell, szóval – vont vállat, majd mindenféle köszönés nélkül elindult útjára.
Persze nem is én lettem volna, ha nem megyek utána.

[ Felix szemszöge ]

A faszom kivan, de tényleg! Mióta meghalt az az állat, csak a baj van! Rajtam akarják behajtani a tartozásait, ami több millió won! Nincs mit tennem, mint részletben kifizetnem, de mindig aznap találnak meg, mikor egy fillérem sincs. Ah… ha a szőkeség nem jön, talán halálra vertek volna. Azt hiszem sokkal jövök már neki, a francba már… és ez csak a második napom volt? Szokatlanul hosszúra sikeredett. De végre haza tudtam érni, és most a francnak van ereje elmenni a bárig, úgyhogy marad az altató. Máskülönben itthon biztos nem tudnék aludni, szóval csak elvégeztem az esti rutin-sorozatomat, plusz kezdtem valamit a sérüléseimmel, végül egy pohár vízzel bevettem a gyógyszert, és lefeküdtem aludni… de megcsörrent a telefonom. Már megint az a magánszám biztos, amelyik hívott a délelőtt, most már biztos elküldöm melegebb éghajlatra!
– Már mondtam, hogy~
– Segítek, hogy végezz mindenkivel – vágott a szavamba, de így is kellett egy kis idő, hogy felfogjam.
– Mégis kikkel? – kérdeztem nyugodtabb hangnemben.
– Mint például azzal, aki rád vadászik. És azokkal, akik még hűségesek maradtak Őhozzá. Gondolj csak bele, végzel velük, és minden a tiéd lesz! Nem kell többé bujkálnod előlük, és~
– Biztosan nem ingyen csinálod, mi? – vágtam ezúttal én a torzított hangú szavába.
– Információkat kérek cserébe. Mivel a rendőrségnek dolgozol, sok mindenhez van hozzáférésed, nemde?
– És ha elkapnak?
– Arra fogod, hogy kíváncsi vagy. De bízom benne, hogy nem buksz le – nevetett.
– Mi a garancia rá, hogy igazat mondasz? És honnan veszed, hogy belemegyek egy ilyen kockázatos munkába? – Megint nevetett.
– Ismerlek ám, Lee Felix. Tudok minden egyes piszkos titkodról. Hol laksz, kivel találkozol, és mikor. Tudom, kik a barátaid, a munkatársaid… ugye nem akarod, hogy valaki a közeledben, aki fontos neked, megsérüljön?
– Bizonyíts. – Ha Minhoék közelébe megy, kicsinálom a csávót…
– Nézz ki az ablakon, a sarkon állok.
– Mint valami prostituált, mi? – mentem hitetlenkedve az ablakhoz, és csak egy kicsit elhúztam a sötétkék sötétítőt, hogy kinézzek. Keresni kezdtem a pasast, és valóban láttam egy fekete ruhába öltözött alakot a sötétben… úgy tűnik, sakkban tart… nem kellett volna felvennem, de ha igazat mond, és segít, akkor nincs ellenemre.
– Ez elég bizonyíték?
– Jól van… mi kell? – forgattam szemet.
– Először is, áll az alku? – most biztos vigyorog a csávó.
– Áll az alku – mondtam határozottan.
– Remek. Akkor tudnod kell valamit. Mint minden más, nem megy minden egyik napról a másikra, így én sem árulok el mindent azonnal. Először is azt kell tenned, amit mondok – magyarázta. Utálom ezt a torzított hangot, mint valami démon…
– Akkor ki vele – sürgettem.
– Elsőnek 2015 július eleje. Annyi segítséget kapsz, hogy az az eset hasonlít a tegnap történtekhez egy dologban. A feladatod átnézni, és megjegyezni, és legközelebb elmondani, mit áll a jelentésben. Oh, holnap is ilyenkor hívlak, úgyhogy vedd fel!
– Ennyi? – sóhajtottam. – Ajánlom, hogy ne hazudj.
– Szavamat adtam, nem változtatok. Viszlát később, Yongbok! – Ezzel meg is szakította a hívást. Akkor Ámen, most pedig ideje aludni…

21 01 10
1200 words