STAY AWAY FROM ME || hyunlix ✔

◀ [ 39. Az igazság ] ▶

Ha valami túl szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen, arról előbb-utóbb valóban kiderül, hogy valami nincs vele rendjén.
— Mira Grant

▶ Szept. 3, Vasárnap, 06:30 ▶

[ Felix szemszöge ]

Fogalmam sem volt, mit álmodtam már, csak azt tudtam, hogy mikor felébredtem, folyt rólam a víz, mikor felültem. Persze a fejem szét akart robbanni, dehát a másnaposság már csak ilyen.
– Mi a baj? – tette vállamra a kezét Hyunjin, mire ránéztem.
– Csak valami faszságot álmodtam – feleltem, közben pedig beugrott egy nem szép emlékkép a szemem elé, és inkább visszadőltem az ágyba.
– Értem. Rendben vagy azért?
– Aha – sóhajtottam, ő pedig átkarolt.
Hé… a ruhái? Az enyémek?
– Mi az?
– Um… mi?
– Igen. Megbántad?
– Nem. Hogy bántam volna meg? – mosolyodtam el.
Igazából… egy kicsit. Tudom, hogy mostmár nehezebben fogom viselni, ha egyszer távolabb kerülünk egymástól. Akár egy kétélű penge. De a másik oldalról kicsit sem bánom, hisz ahogy megígérte, vigyázott rám. Senki sem volt még velem ilyen gyengéd, mint ő a tegnap…
– Nos, örülök, ha nem bántad meg, mert remélem lesz még ilyen éjszakánk – kacsintott rám.
– Nem vagy vele egyedül – pimaszkodtam, hisz elégszer "játszottam" már a szűz tinédzsert már.
– Akkor jó – puszilta meg az orrom.
– Hova dobáltad a ruháim?
– Hova máshova, ha nem a padlóra? – kuncogott. – Rosszul vagy, Baby?
– Aha – ültem fel, majd felvettem az alsómat a földről, a kicsit szellős ingemmel együtt és csak igyekeztem bejutni a mosdóba, ami mázlimra szabad volt.
Hyunjin is utánam jött, és a szememből hátra fogta a hajam, mielőtt azt is lerókázom…nem ártana egy hajvágás. Oh, a francba, már megint!
– Te mióta hánysz véreset? – kérdezett, miután lehúztam a vécét.
– Csak pár napja.
– Az hány alkalom?
– Um… négy, azt hiszem, de ne foglalkozz vele~
– Hogyne foglalkoznék vele? Lehet, hogy veszélyes! Holnap megyünk Jinhez, és semmi vita – segített felkelni, és elmenni a kagylóig, hisz szédültem.
– Aigoo… jól van – sóhajtottam.
Ezután összeszedtem magam, addig meg mondta, hogy hoz ruhát nekem is, és zuhanyozzunk le. Eh, ha ebből zuhanyzás lesz, az valami csoda lenne, elég sunyi fejjel nézett rám…

▶ 21:23 ▶

Nem akartam, ráadásul kedvem sem volt elvállalni egy munkát, dehát már megkaptam minden információt vele kapcsolatban, így visszautasítani sem tudtam. Nőket még mindig utálok gyilkolni, főleg a saját lakásukban, az éjszaka közepén, dehát van választásom? Még a lóvét is előre megkaptam, de igazán lehetett volna több is ennél.
– Te vagy az, Taewoo? – A francba, kajak ébren van?! Az előbb nyírtam ki a férjét.
– Nem egészen – lépkedtem közelebb hozzá, majd ki biztosítottam a fegyverem. Felkapcsolta az éjjeli lámpát, ezzel csak megkönnyítve a dolgom, hisz azonnal golyót repítettem a két szeme közé. Talán az egyik leggyorsabb halál, én pedig sietni akarok.
– Golyó a fejbe? Kegyetlen – hallottam magam mögül egy ismerős hangot, és megfordultam de mielőtt rá emelhettem volna a fegyverem, egy pillanat alatt kicsavarta a kezemből, és a falnak nyomott. – Nyugi, nem akarok balhét, Yongbok. Vagy Felix? Mindegy. Azt hiszem, sejtem, ki vagy, beszélgetni jöttem.
– Nem tudom, ki a fasz vagy, úgyhogy engedj el.
– Min Yoongi vagyok. Egy ex-bérgyilkos.
– Vicces vagy, mikor kell nevetni? – próbáltam kiszabadulni, de hogy a faszba ilyen erős… ez az alak volt bérgyilkos?! Hisz rendőrségnél van!
– Nem viccelek. Nehéz lehet kettős életet élni, vajon Hyunnak elmondtad már?
– Semmi közöd hozzá. Mondd, mit akarsz!
– Először is, hogy kinek dolgozol. Ha tudsz rá válaszolni, akkor rendben, de ha nem, akkor kicsit nagyobb bajban vagy.
– A bérgyilkosok nincsenek emberhez kötve, ezt tudhatnád, ha igazat mondtál.
– Nincsenek, de valaki biztosan van, aki tud róluk.
– Csak a bérlő – nevettem erőltetetten.
– Ez így gáz, egyedül nem tudok segíteni. Jobb, ha eltüntetjük ezeket, mielőtt engem is belekevernek – engedett el. – Fogd a nőt – nyomott a kezembe egy gumikesztyűt. – Remélem nem vérezte össze a lepedőt, de ha igen, akkor hozd abba csavarva. A lakás mögött van kuka, ott tali – indult ki. Mi van? Most kajak segít nekem? Ah, nem izgat, inkább csináltam, amit mondott, és fogva a csajt, kimentem oda, ahol már ő is ott volt a csávóval…
– Hatalmas mákod van amúgy, mert a csávót egy hete keressük csalással az őrségről – vette el a fegyverét, közben én betettem a nőt a kukába. – A sztori a következő: a férj megőrült, miután kiderült, hogy a nő megcsalta, így végzett vele, majd önmagával is. Vége – vett ki két golyót a töltényből, majd nekem adta.
– Elvileg a nő exe kért meg erre, de vele nem kellett volna végeznem. Csak a szemtanúk – forgattam szemet. – A bérlő is lehetne okosabb.
– Igen, de ilyenkor te vagy a legnagyobb balfasz, mert ha megtudja, valaki mással fog megöletni.
– Nehéz lesz.
– Én le tudtalak fegyverezni – nevetett.
– Jah, sok ex-maffia van a kapitányságon?
– Veled együtt négy, de innen csak ketten aktívak.
– Kitalálom, én és Park Seonghwa.
– Tájékozott vagy, ez tetszik – vigyorodott el. – Mennyi vagy, 18? Mióta csinálod ezt? 4-5 éve?
– Olyasmi, de még mindig nem tudom, mit akarsz.
– Ezt én is szeretném tudni – hallottam egy másik hangot is, és reflexből meg is fordultam, de az a Yoongi lefogta a kezem, mielőtt kinyírom.
– Szívem, mit keresel itt ilyenkor? – kérdezte Yoongi, aztán leesett, hogy az igazgató van itt… a francba!
– Hát, azt mondtad, hogy várjalak meg a parknál, erre te itt vagy.
– Akkor remélem, nem láttál semmit. Nem csak ő kerül bajba, de én is.
– Aha, ezt később megbeszéljük. Gyertek, te is, Felix – sóhajtott. – Ne aggódj, nem tartóztatlak le.
– Nem bízok bennetek – jelentettem ki.
– Hé, segítettem! – szólt Yoongi.
– Én meg itt vagyok egy ideje, még sem szóltam senkinek. Még engem is bele vennének az ügybe, úgyhogy húzzunk innen – indult el én pedig kénytelen voltam követni Jungkookot.
A kapitányságra mentünk, azon belül pedig az irodájába, ahol lehúzta a redőnyt, és csak az asztali lámpát kapcsolta fel. Az a Yoongi pedig csak ott maradt az ajtónak dőlve, míg én leültem a székre, az igazgató meg velem szembe az íróasztal másik oldalára.
– Szóval, Felix, várom a mesét. Honnan jöttél, és miért? Ha mindent elmondasz, eldöntöm, hogy letartóztassalak-e, vagy sem. – A francba, kurva nagy bajban vagyok! – Bár már tudom a nagyját. Három évvel jöttél vissza Sydneyből, és pontosan azelőtt mentél el egy hónappal, hogy Ő meghalt. Nem érdekes? – Azt hittem, hogy a szemem kiesik a helyéről… honnan tudja? Nem, nincs honnan tudnia.
– Nem tudom, kiről beszélsz.
– De, szerintem pontosan tudod – mosolygott. – Jeon Junghyunról, az édesapádról.
Egy pillanat alatt felment a vérnyomásom, már csak a név miatt is kirázott a hideg, és elkapott a rosszullét.
– Mi, azt ne mondd, hogy… – szólalt meg az ajtónál álló.
– De. Én vagyok a nagybátyád, Felix.
– Nem, ki van zárva! Nem!
– Gondolkozz, Junghyun a bátyám volt, te pedig a fia~
– Az az elmebajos nem az apám! – néztem rá, miközben felkeltem a székről. A kezem remegett, így csak a felsőm alját szorongattam, és próbáltam nem elbőgni magam. – Miatta kellett hét kibaszott évet élnem abba az őrült árvaházban, és a legrosszabb csak utána jött. Örülök, hogy meghalt… hé, mit mosolyogsz?!
– Tudom, hogy rossz volt, és sajnálom, hogy nem tudtam rólad – állt fel, majd mellém sétált, és magához ölelt. – Nem csak téged bántott… én tudom, hidd el.
El akartam lökni magamtól, de egyszerűen mozdulni sem tudtam. Ha igazat mond… ami logikus…,akkor tudhatja, talán tényleg igaz lehet. Teljesen összezavarodtam most.
– T-téged is… úgy?
– Be drogozott, és megerőszakolt? Nem egyszer, de neked biztos ezerszer rosszabb lehetett, én alig pár hónapot voltam nála, te pedig hét évet, ugye?
– Uhum.
– Mostmár rendben vagy, ugye?
– Mondhatni…
– Akkor jó. Most hol van Hyunjin? Nem ott laksz velük?
– De… csak azt mondtam, hogy megyek valahova.
– Rendben, akkor most menj haza, és holnap beszélünk, rendben? Ne aggódj, most az egyszer kihúzlak a bajból, de ha több ilyen lesz, mint ma, már én sem fogok tudni segíteni. Ígérd meg itt, és most, hogy nem vállalsz több bérgyilkosságot.
– Re-rendben – mondtam halkan. – Megígérem.
– Oki. Ha pénz kell, akkor nekem szólj, ne így szerezz magadnak – engedett el.
– Igyekszem.
Végül azért megkaptam Yoongi számát is, ha mégis lenne valami, és nem érem el Jungkook, majd lementem, és elindultam vissza. Viszont félúton összefutottam Hyunjinnal, akinek egy szatyor volt a kezében.
– Szia Baby, vissza is értél?
– Ahha, de TE MIÉRT JÁRKÁLSZ ÉJJEL EGY SZÁL PÓLÓBAN?! – akadtam ki, hisz egy farmer, papucs és póló volt rajta, én meg ígyis megfagyok pulcsiban!
– Jah… csak az üzletbe voltam, mert éhes vagyok – nevetett. – Ne aggódj, nem fázok.
– Megbaszlak, ha beteg leszel.
– Te mindig alul vagy, szóval ez fordítva lesz.
– Kanos fasz – dörzsöltem meg a szemem, aztán csak megfogtam a kezét és elkezdtem húzni a lakás irányában.
– Te hoztad fel a dolgot.
– Nem baj.
Végül vissza rángattam konkrétan a lakásig, és belökdöstem az ajtón.
– Lixie~
– Zabálj, aztán gyere aludni.
– Nem eszel velem?
– Nem szeretek este enni, utána éjszaka megyek ki rókázni, vagy a reggel.
– Akkor kimegyek veled.
– Kihagyom – memtem fel a lépcsőn, majd először a szobánkba memtem ruháért, majd a fürdőszobába zuhanyozni. Miután kicsit elgondolkodtam, egy 15 percet biztos végig áztattam magam a vízben. De legalább nem kell már jéghidegben tusolnom.
Kiszálltam a kabinból, megtörölköztem, és miután felvettem a ruháim, bementem a szobába, ahol Hyun már az ágyon ült.
– Megelőztelek, bibibi!
– Ezazz, akkor mehetsz a dolgodra.
– Megyek is – kelt fel, majd miután az arcomra nyomott egy puszit, gondolom ő is ment a fürdőszobába. Lefeküdtem az ágyba, és agyaltam tovább, hogy most akkor mi a faszt kezdjek magammal… Hyun mit gondolna rólam, ha teljesen ismerné a hátterem?
Valószínű elkerülne egy kilóméterről, és én ezt nem akarom. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, és gond mentes ez a kapcsolat, erre… nem is tudom, miért mondogattam azt, hogy nem akarok. Utálok előtte titkolózni, hazudni sem akartam neki. De remélem egyszer legalább segíteni fog, és kihúz a bajból ez a sok hazugság.

21 03 11
1560 words