STAY AWAY FROM ME || hyunlix ✔

◀ [ 41. Apa ] ▶

A boldogság annál édesebb, minél több bánat és aggodalom árán jutunk hozzá.
– Carlo Goldoni

[ Felix szemszöge ]

– …szerintem te jobbat érdemelsz, nem egy olyat, mint én.
– Ez vicces… nekem is már megfordult a fejemben, hogy te is jobbat érdemelsz nálam, de… mondtam már, hogy nem érdekel, milyen vagy, akkor is szeretni foglak, hisz nem tudom elképzelni már a életem nélküled. Vagy te nem akarod ezt az egészet?
– Félreérted… tudod, hogy szeretlek.
– Akkor olyan butus vagy – mosolyodott el, és csak állam alatt nyúlt, hogy rá nézzek a járda helyett. – Emlékszel, mit ígértem? Még mindig aktuális, és az is marad – erre nem mondtam semmit, csak bólintottam. – Most pedig menjünk szerintem vásárolni, hogy készítsek valamit enni.
– Miért?
– Mert nem ehetsz akármit, Lixie – puszilta meg a homlokom, majd megfogta a kezem.
– Uhum, utána mehetek hyunghoz?
– Persze, addig sem leszel egyedül. Úgy jó, ha majd munka után megyek érted?
– Aha… köszi.
– Természetes, Baby.
Végül elmentünk a közeli üzletbe, és vett hozzávalókat az ételhez, amik készíteni akart, és miután ezzel is megvolt – megjegyzem, nem tudtam, hogy ilyen jól főz, jobb mint amit az étteremben szoktunk enni –, elvitt hyunghoz, és vissza is ment a kapitányságra.
Én pedig azt se tudtam, mit mondjak Minhonak, szóval csak a kezébe nyomtam a papírokat, amiket a doki írt. Ő pedig miután elolvasta, elég csúnyán nézett rám…
– Megverlek! Bár gyanítottam, hogy lesz valami ilyesmi.
– Jah, hát nem tehetek róla – sóhajtottam, és eltettem a papírt.
– Tudom, részben az én hibám.
– Nem rád céloztam, hülye.
– Ahelyett, hogy rád hagyom, erőltetnem kellett volna a dolgokat.
– Nem baj, túlélem… Jisung~
– Nem gyújtasz rá, mert megerőszakollak! – szólt közbe Minho. Honnan a faszból tudta, mit akarok?!
– De… aish, elvonási tüneteim vannak!
– Nem izgat, ilyenkor meg ne próbáld – tette csípőre a kezét, Jisung meg csak a háttérben szakadt a nevetéstől. – Apropó, neked is van egy hírem, de ne akadj ki – ment az íróasztalához, és kivett valami lapokat a fiókból.
– Ez rosszul hangzik.
– Majd eldöntöd – nevetett, majd a kezembe nyomta. Végig futottam, hogy mi lehet rajta, de nem mintha elsőre eljutott volna az agyamig, amit olvastam.
Legalább harmadjára futottam végig, mire leesett a dolog.
– E-ez neked vicces? Tudtam, hogy szar a humorod, de ennyire? – álltam fel, és a kezébe nyomtam az iratokat.
– Mégha annak szántam volna… régóta gyanítottam, de nem csak nekem tűnt fel a hasonlóság~
– Nekem nincs gyerekem! Eunji főleg nem lehet.
– Pedig mind tudjuk, hogy a 16-17 éves Felix fűvel-fával csinálta – jegyezte meg halkan Han, mire rá néztem. – Úgy értem, voltál már valami lányokkal is, szóval simán előfordul!
– De akkor sem lehet…
– Most mi van? Gyönyörű kislány, és le sem tagadhatnád, hogy a tiéd – nevetett hyung. – Még mindig keresem amúgy, ki lehet az anyja, de ezt már csak te tudhatod biztosra.
– Azt hiszed, emlékszem ilyenekre? – túrtam idegesen a hajamba.
Még mindig nem hiszem el, hogy van egy három éves gyerekem, és nem is tudtam róla… ennek örülnöm kellene vagy mi? Ha tudtam volna róla, azt mondom oké, de ezt hogy mondjam el neki? Ráadásul nem akarom még mindig be dugni egy árvaházba, de nincs hova vinnem. A francba, és Hyunjin nem tudhatja meg! Ah, az ki van zárva!
A gondolatmenetemet az szakította félbe, hogy kinyílt az ajtó, és 0,001 másodperc múlva Eunji már a lábamat ölelte át sírva… ugye nem hallotta?!
– Felix bácsi! Tényleg te vagy az apukám? – nézett fel rám nagy szemekkel, én pedig Minhora néztem.
– Nem mondtam neki semmit, ez a te dolgod! – emelte fel védekezően a kezét, én meg csak leguggoltam, és megöleltem, mert nem tudtam jobbat.
– Ne sírj…
– Nem sírok, hanem örülök! – mosolygott rám. – Felix bácsi kedves volt velem, mindig eljött a tea délutánra, és olvasott nekem mesét! Szeretem appát! – Aish, azt sem tudom, mit mondjak…
– Én is szeretlek, Eunjinie – pusziltam meg a homlokát, majd letöröltem a könnyeit. – De itt kell maradnod még egy darabig Jisunggal és Minhoval, rendben?
– Rendben! Egyébként valamit nem mondtam még el neked.
– Micsodát?
– Azt mondta egyszer egy néni, hogy van egy másik nevem. Lee Zoe! – Igen, ez rajta van a papíron, és tudtam, hogy csak félig koreai, de… most az a kérdés, hogy ki ez a "néni". De ezt ráérek egyelőre kideríteni.