Enyém vagy~Jikook. 1.-2. Évad

56.

- Baby vedd fel az új ruháid!-kiabáltam ki a konyhából, miután megnyugodtam. Bevallom nem kis idő kellett hozzá, hiszen mindig is attól tartottam, hogy Jinyoung újra felbukkan, és megkaparintja magának az én Jiminiemet.
De valahol legbelül tudom, hogy nem fog neki összejönni, mivel Jimin sosem hagyna el..főleg nem egy ilyen szarkupacért amilyen Jinyoung is.
- Jimin? Kicsim hol vagy?-nem válaszolt, így kimentem a nappaliba, de kisebb szívrohamot kaptam, mikor megláttam, hogy Jimin egy fülhallgatóval a fülében ül az ablakpárkányon.
Kezeivel rá segítve előrébb csúszott, én pedig egyből oda rohantam hozzá és behúztam őt az ablakból. Kivettem a füléből a fülhallgatót és szinte egyből kérdőre vontam.
- Még is mi az istent csinálsz?
- Kookie...
- Kérdeztem valamit Jimin! Még is hogy gondolhattad ezt? A szívbajt hoztad rám!
- Én csak nem akarom, hogy Jinyoung bántson engem.-sírta el magát.
- És akkor az a megoldás, hogy engem is itthagysz? Nem fogom mégegyszer átélni azt a pillanatot érted? Megígérted, hogy többet nem teszed és hogy velem maradsz.. ennyire..rossz lenne mellettem?-halkultam el a mondatom végére.
- Jungkookie ilyent ne mondj! Egyáltalán nem rossz melletted! Szerinted még veled lennék, ha rossz lenne? Nyílván nem. És szerinted miért vagyok itt? Azért mert jó veled!
- Nem akarlak többet meglátni az ablakban ülve!
- Oké..sajnálom Kook..-kezeim közé fogtam arcát és egy hosszú csókot hintettem ajkaira.
Elváltam tőle, de ő mohón kapott ajkaim után.
Elkezdett tolni a szoba felé ami nagyon meglepett, nem szokott ennyire heves lenni. Gyorsan változik a hangulata annyi szent.
Pillanatok alatt vissza szereztem az irányítást, és Jimint az ölembe véve ültem le a kanapéra. Mintha valami gondolatszkennelő lenne vagy mit tudom én, de egyből mozgatni kezdte a csípőjét, ezzel ingerelve engem.
Csörgött a telefonom, muszáj lenne felvennem, mivel anya hív.
- Chimmyh...hadd vegyem fehl.
- Vedd csakh..-mondta, de nem állt le a mozgásban, csak lassított a tempóján.

— Sziah anya!
— Szia Kookie, zavarlak?
— Dehogy csak futottam egy kicsit a parkban.
— Az úgy érdekes fiam, mert én itt vagyok a parkban.-kuncogott fel. — Na tudom, hogy nem a futástól lihegsz, szóval gyors leszek.
— Okéh..
— Itt vagyok a csajokkal ugye..és itt volt az egyik haverod Jinyoung.
— Ő nem a haverohm!
— Jeon! Hallgass végig! És azt mondta, hogy nagyon csúnyán megrugdostad, igaz ez?
— Jézusom dehogy is! Egy bottal nem nyúlnék hozzá! Az viszont igaz, hogy majdnem elvágtam a torkát..szóval ha azt is mondta az viszont igaz.
— Beteg vagy fiam, erről majd beszélünk. Valamikor este fele várható vagyok.
— De az mindjárt itth ahm...itt van..
— Addigra végezzetek a dolgotokkal. És ha mégegyszer belenyögsz a telefonba mikor én hívlak elpicsázlak!-a háttérből hallottam anyám barátnőinek a nevetését. Letettem a hívást és inkább Jiminievel foglalkoztam. Nem egyszer harapta meg a nyakam amiért nem rá figyeltem....