Enyém vagy~Jikook. 1.-2. Évad

11.

Jiminie megitta a teát, majd felhívta Rosèt...megmondom kicsit féltékeny lettem mikor ideért és agyon ölelgették egymást. Jimin azóta nem foglalkozik velem. Én csak a kanapén gubbasztok és telefonozok. Nagyon rosszul esik, hogy egy pillanat alatt így elfelejtett. De még az anyám is inkább velük van, minthogy beszélgessen velem. Ez kész, de komolyan.
- Kook fiam, miért vagy ott egyedül nem jössz fel?
- Nem.-mondtam mogorván és tovább bújtam a telefonomat.
- Hát jó.-válaszolt röviden és vissza ment a szobába.

Folyamatos nevetéseket hallottam az én kedvem pedig csak rosszabbodott.
Tudom, hogy anya nem szereti ha a házban cigizek, de most nincs kedvem kimenni a teraszra, így itt gyújtok rá.
Felvillant a telefonon, ami az jelezte, hogy üzenetem jött.

Eperseggű: Kookiem. Gyere fel. Hiányzol.
Én: Nem megyek. Jól meg vagytok nem akarom rontani a levegőt.
Eperseggű: Buta vagy😒
Én: Mondj újat.
Eperseggű: Rosè vagyok, nem Chimmy😊
Én:.....

- Jungkook ne legyél már ilyen, csak szórakozunk.
- Szórakozzatok a faszotokkal ne velem!
- Jeon JeongGuk! Szépen beszélj és meg mondtam neked, hogy a házba ne dohányozz!-jött ki anya a szobából teljesen idegesen.
- Szarok bele! Inkább elmegyek itthonról. Úgy is jól szórakoztok, nem?
- Ne meenj!-kiabált Chim és ő is kijött.
- Este ne várjatok.-mondtam végig Jimin szemébe nézve és kiléptem az ajtón.
Tárcsázni kezdtem Namjoon hyung számát. Remélem felveszi.

-- Igen Kook?
-- Be akarok baszni!
-- Jesszus! Mi van veled?
-- Majd mesélek, csak gyere kérlek a bárhoz.
-- Rendben.

Eleinte csak elcigizgettünk, beszélgettünk, az elmúlt pár évről. Aztán elkezdtünk inni. Minden félét. Már a nevüket sem tudtam, csak Namjoon kérte az italokat.
- Na mond mi baj van ami miatt csont részegre iszod magad?
- Jiminie ma beteg és én elhoztam magamhoz..aztán vissza utasított áthívta a legjobb barátnőjét utána meg figyelmen kívül hagyott, egy szempillantás alatt elfelejtette, hogy én is vagyok. De én ma vele szerettem volna lenni, úgy látszik ő nem szerette volna.-biggyesztettem le ajkaimat.
- Aish tesó. Nyugodj már meg.
- Igyekszem.-szorongattam a poharat a kezemben.
- Engedd el még eltöröd.
- Még inni akarook.

Egy húsz perc múlva mata részeg lettem. Namjoon hyung segített haza jönni amiért nagyon hálás vagyok neki.
- Vigyázz magadra.
- Te is.-mondtam és a lehető leghalkabban benyitottam a házba.
Kint vannak az étkezőben, szóval nagyon halknak kell lennem, nehogy anyám fejbe vágjon egy sodrófával.
Nehezen, de levettem a cipőm és a dzsekimet, majd óvatosan elindultam a lépcső felé.  De persze, hogy most kell kijönnie Jiminnek.
- Kooksie. Minden oké?
- Ahamm...-botlottam meg a semmiben.
- Te részeg vagy.-állapította meg.
- Dehogy is csak álmos vagyok.
- Azért nem tudsz megállni a lábadon, igaz?
- Fáradtság.
- Aham, nem veszem be.-jött közelebb és amint elém ért ajkaira tapadtam. Durván martam méz édes ajkait. Óvatosan az ölembe vettem és egyik kezemmel a korlátba kapaszkodva felvittem a szobámba.
Rádobtam az ágyra és fölé tornyosulva szívni kezdtem a nyakát, ott ahol csak értem.
- Kookie neh!
- Miért csinálod ezt eperseggű?
Ne utasíts vissza!
- De nem szeretném értsd mehg!-nyögött fel hangosan a mondat végén.
- Nem úgy tűnik mintha nem akarnád. Csak nem szeretsz. Mond ki! Gyűlölsz és van más helyettem!-kezdtem kiabálni.- Tuti, hogy van más. Ha szeretnél nem így viselkednél. Jimin én nagyon szeretlek értsd meg! Ne hagyj el.-lerogytam a földre és sírni kezdtem. Jimin oldalról megölelt és a hátamat simogatta, fejemre pedig adott egy nyugtató puszit.
- Annyira sajnálohm..
- Semmi baj Daddy. Aludj szerintem.
- Okéh.
Mikor befeküdtem az ágyba betakart, egy puszit nyomott a homlokomra és kiment a szobából. Ahogy letettem a fejem a párnára már álomba is merültem..
Anyától holnap mit fogok én kapni..már előre félek.