Enyém vagy~Jikook. 1.-2. Évad

34.

Addig nyaggattak a kiabálással amíg rájuk nem ordítottam. Mark szinte elolvadt, majdnem lecsúszott a kanapéról.
- Jungkook...nem adod kölcsön?
- Hülye vagy? Jiminie az enyém.
- Rosè te szingli vagy?
- Igen.
- Rosè az enyém!-kiáltott fel egyszerre a többi vadbarom.
- Nem! Rosè az enyém!-mondtam, mire mindenki felnevetett.
- Buzi vagy, hogy lehetne a tiéd?.
- Igen? Hát akkor bazdmeg! Te szerinted mi vagy? Folyamatosan faszra éhezel bassza meg! És engem buzizol le?-indultam meg Jinyoung felé. Mindig kihúzza a gyufát.
- Mit erősködsz?-állt fel ő is a kanapéról.
- Ne mond nekem azt, hogy buzi vagyok bazdmeg! A kurva életbe is ennyire hülyének nézel? Süt rólad, hogy meleg vagy! Arról meg ne is beszéljünk, hogy miket szoktál csinálni Jacksonnal! Le köpnélek bassza meg, de a köpetem többet ér mint te!-hátrébb löktem, mire el borult az agya és kezet emelt rám. Amilyen gyorsan csak tudtam be vertem neki egyet amitől felszakadt a szája.
- Rohadj meg ott ahol vagy, nem akarlak többet látni, világos?!
Kérdeztem valamit!!-kiáltottam rá.
- Jimin nyugodj meg kicsim.-jött oda Kook és meg fogta a vállamat.
- Nem nyugszom meg! Ne húzza ki folyamatosan a gyufát, mert egyszer agyon verem!
- Bocs tesó.-nyújtotta kézfogásra mocskos kezét.
- Hagyj békén.-csaptam el kezét.
- Basszus bocsánatot kértem, nem elég?
- Azzal eleget tennél ha el mennél innen. Megmondtam, hogy nem akarlak többet látni. Engem ne próbálj megszégyeníteni. Te pont ne. Ugyan olyan vagy mint a többi. Nem kell nekem egy ilyen haver.
- Ok..-azzal ki sétált az ajtón.
Hajamba túrtam és idegességemben üvöltöttem egyet. Nem bírom már.
- Jiminie...
- Hagyj. Kérlek...-leguggoltam és hajamba túrtam. Kezdek kételkedni abban, hogy mentálisan rendben vagyok-e.
Pár perc után felálltam és Kookhoz mentem. Szorosan megöleltem. Mindenki síri csendben volt, Kookie nyugtatgatott.
- Jungkook...
- Igen?
- Én..nem vagyok rendben.
- Hogy érted?
- Itt.-mutattam a fejemre.
- Ne aggódj emiatt. Rendben vagy. Csak sokáig tartogattad magadban a dühödet.
- Mi teljesen megértünk téged Maci.-mondta Rosè.
- Biztos?
- Ha nekem mondtak volna ilyent úgy tökön rúgtam volna az egyént, hogy lesni se lett volna ideje.-mondta teljesej komolyan, de Mark vezetésével mindannyian felnevettünk.
Csörgött a telefonom. Anyu hívott. Csak akkor hív ha baj van.

-- Anya! Baj van?
-- A baba..-mondta zokogva.
-- Azonnal ott vagyok. Hol vagy? Kórházban? Otthon?
-- Kórházban.
-- Istenem...sietek. Mindjárt ott vagyok. Addig próbálj meg megnyugodni.
-- Rendben.-el köszöntünk és letettük. Azonnal futottam a cipőmért és a dzsekimért.

- Kicsim?! Baj van?
- Igen! El kell mennem a kórházba. Most azonnal!
- Kocsival vagyok.-állt fel Mark.- Elviszlek.
- Menjünk veled?
- Nem... Nem kell. Maradj csak Mark. El megyek egyedül.-azzal el kezdtem futni a kórházig. Bő húsz perc után oda értem. Nagy nehezen megtudtam hol van anya.

A hírtől teljesen össze omlottam...ez nem lehet igaz.. Egy óra múlva anya azt mondta, hogy menjek vissza Kookhoz pihenni, róla gondoskodnak itt. Vonakodva, de elindultam.

Mikor vissza értem ők még ott ültek a nappaliban. Utamat a konyha felé vettem és ki vettem egy üveg whiskyt.

- Jimin!
- Ne! Hagyjatok. Kérlek.. Egyedül akarok lenni.
- Chimmy..kérlek. Mond el mi baj van.
- Meghalt!
- Ki?
- A baba.. Meghalt a tesóm..-térdre rogytam és sírni kezdtem.
Ennyi szar csak velem történhet meg ilyen rövid idő alatt...nem tudom elhinni..

- Minden rendben lesz Jimin...ne sírj..-csuklott el Kook hangja és szorosan megölelt.- Itt vagyok melletted...itt leszek végig kicsim.