Enyém vagy~Jikook. 1.-2. Évad

10.

Jungkook szmg

Chimmel épp pihentünk a szobámban, mikor csörögni kezdett a telefonja.
Nyűgősen nyúlt a készülék felé és felvette a telefont, majd kihangosította.

-- Igen?
-- Jimin.. Miért bántottad Kai-t?
-- Ebből elegem van anya. Ő kezdte, rám mozdult, ribancozott, én csak megvédtem magam. Nehogy már neki higyj! A fiad vagyok basszus!
-- Tudom Jimin, tudom. De akkor sem szabadott volna.
-- És neki szabad engem lehordani mindennek és megpofozni?!
-- Nyugodj meg..beszélek vele.
-- Amúgy is minek van nálunk?
-- Itt fognak lakni.
-- És ezt te mikor beszélted meg velem? Nem megyek haza, ha ott fognak lakni. Nekem nem kell egy testvér, se pótapa. Világos?!-anyukája válaszát meg sem várva nyomta ki a telefont és mellkasomba bújt.

Hátát kezdtem simogatni, hogy megnyugodjon, de nem jártam sikerrel.
Kezem teljesen véletlenül fenekére csúszott, halkan felsóhajtott és jobban hozzám bújt.
- Naa ChimChim.
- Csináljunk valamit.-motyogta.
- Mit szeretnél?
- Át hívhatom Rosèt?-kérdezte, közben aranyosan rám nézett.
- Nekem nyolc.-ahjj vele szerettem volna lenni ma.
- Baj?
- Nem, dehogy is. Hívd át nyugodtan.-küldtem felé egy bíztató mosolyt.
- Köszönöm apuci. Szeretlek.
- Én is téged.-mondtam és adtam egy puszit szájára.
- Még.-mosolyodott el.
- Telhetetlen.-jegyeztem meg és egy csókba hívtam. Olyan édesek az ajkai akár a cseresznye. Annyira imádom. Egyre hevesebben csókoltam. Alig tudok megállni.
Jimin már próbálna elhúzódni, de nem engedem neki. Érezni akarom még az ajkait.
Csapkodni kezdte a vállamat, de nem törődtem vele.
Sikerült neki elhúzódni. Hajoltam volna vissza ajkaira, de eltolt magától.
- Most mi vahn?
- Szeretem, ha heves vagy, de ez durva volt.
- Ahj Chimmy. Tudom, hogy élvezted.-simítottam lábára egyre feljebb.- Nem is tudod tagadni.
- Koohk..ne.
- Így akarod fogadni Rosè-t? Álló fasszal?
- Addigra elmúlik.-vissza utasít? Auch.
Elvettem kezemet róla és felálltam az ágyról, majd ott hagytam a szobában.
A konyhába érve anyával találtam szembe magam.
- Fiam, már megint lógtál?
- Öhm..fontos volt. Bocsánat.
- Mi volt olyan fontos?
- Jimin beteg lett és az anyukája barátjának a fia bántotta, így elhoztam magamhoz.
- Tényleg? Fent van a szobában?-indult el fel a lépcsőn.
- Anya ne menj fel!
- Miért?
- Alszik.
- Hát jó, akkor majd később beszélek vele.
- Mit akarsz neki mondani?
- Nem lényeg, csak beszélgetni szeretnék vele.

Pittyegett a telefonom. Jimin üzent.

Eperseggű: Kookie gyere vissza~
Nem érzem jól magam.

Ekkor hallottam hatalmas, de még is aranyos tüsszentését.
- Aaa de aranyoos~-kezdtem mosolyogni és kezemet szívemhez raktam. Ismét üzenetem jött.

Eperseggű: Daddy!!!! Miért nem jössz?
Én: Mindjárt megyek picim. Viszek zsepit és forró teát.
Eperseggű: Köszönöm❤