Enyém vagy~Jikook. 1.-2. Évad

78./2. Évad

Jimin szemszöge

Arra ébredtem, hogy Kookie közelebb bújt hozzám és a fejét a nyakamba fúrta. Jó szorosan ölelt magához ahhoz képest, hogy alszik.
- Koo...KooKoo..engedj légy szíves. Be fogok pisilni Kook. Engedj!-nagy nehezen elengedett és a hátára fordulva pihent tovább.
- Mennyi az idő?-szólalt meg rekedtes hangon, amitől még ennyi idő után is képes vagyok elolvadni.
- Lassan kilenc óra. Nem mész suliba?
- Ma nem..túlságosan stresszes vagyok és fáradt. Ma csak pihenni akarok.
- Rendben. Nekem viszont van pár dolgom bent a városban, szóval lassan elkészülök és megyek is.
- Oké Kicsim..vigyázz magadra. Én alszom még.
- Szeretlek Kookie.
- Én is téged.-az egyik munkatársam felhívott, fogalmam sincs, hogy miért hívogat. Elmondtam neki, hogy ezen a telefonszámomon ne hívjon..azt sem tudom hogyan van meg neki.
— Igen?-szóltam bele a telefonba. Egy ideig csend honolt a vonal másik végén, ami kezdte felhúzni az idegeimet.— Nézd, nem tudom mit szeretnél, de elmondtam, hogy ezen a telefonszámomon ne keress...légy szíves..ne hívj ezen többet.
— Jimin nincs meg a munkás számod. Másrészt be kéne jönnöd..a tegnapi szülők..téged keresnek.
— Nem tudok most bemenni, szabadnapom van, és a központban is sok hivatalos dolgot kell elintéznem. Máskor nem jó a szülőknek? Úgyis holnap után van fogadóórám.
— Azt mondták, hogy akkor inkább azon a napon keresnek, vagy elvinnék neked személyesen amit akarnak.
— Mármint? Ugye nem akarnak semmi ajándékot adni? Tudod, hogy ezt nem fogahatom el...nagyon köszönöm nekik, bármi is legyen az, de nem fogadhatom el...
— Igazából csak virágcsokor van, meg vissza hozták a fülhallgatóidat amit elhagytál a játékok között. A kisfiúk elrakta. Otthon találták meg.
— A fogadóórán átadhatják, vagy adják le a portán és ha van időm bemegyek érte. Kérj elnézést a nevemben, tényleg sok dolgom van ma. De majd beszélhetünk ha úgy gondolják. Csak akkor mindenképp jöjjenek el a fogadóórámra. Add meg az időpontját. Szia!-zártam le gyorsan a beszélgetést és inkább vissza feküdtem az ágyba.
- Kookiee...elfáradtam..
- Pihenj velem.
- De annyi dolgom van Goo..
- Holnap is van nap Kincsem.. péntek lesz és te pénteken nem dolgozol.
- Mi lenne velem nélküled.. ez teljesen kiment a fejemből.
- Csináljunk ma valamit..most van elég időnk egymásra.
- Tetszik az ötlet. Mi a terved?
- Elmehetnénk oda, ahol régen is sokat voltunk..tudod, a parkba. Nagyon régen voltunk ott, kábé három éve.
- Rendben. És fagyizhatnánk is.
- Hideg van ahhoz Jiminie..beteg leszel ha ilyenkor fagyizol.
- Akkor forrócsokizzunk. Nekem mindegy.-bújtam hozzá és puha arcát simogattam. Örülök, hogy még mellettem van. Nem tudnám már mással elképzelni az életem és nem is akarom. Ami a családunkat illeti...sajnos Kookie anyukája két éve elhunyt, ami nagyon megviselte Jungkookot. Elütötték szegényt egy autóval, a tárgyaláson Jungkookie pedig idegösszeomlást kapott. Szerintem az volt a kapcsolatunk legnehezebb időszaka. Kook akkoriban sokat ivott, folyton sírt, volt, hogy dühkitörései voltak. De sosem hibáztattam...tudtam, hogy nagyon meg van törve. Mikor is pedig lecsengett az egész ügy és Kooknak is kitisztult a feje, bocsánatot kért tőlem a viselkedése miatt.
Természetesen sosem haragudtam rá, ezt neki is elmondtam.
- Figyelsz, baba?
- Hum? Bocsánat, elgondolkoztam valamin. De mit is mondtál?
- Roséval összefutottam tegnap este ide fele jövet. Mondta, hogy valamikor átjönne, ha nem bánod.
- Nyugodtan jöjjön. Régen láttam már.-mióta elkezdtünk tovább tanulni Kookkal, azóta eltávolodtunk egymással Roséval, plusz neki sem volt sok ideje, hiszen született babája akire teljes odaadással figyel.
- Vajon jól van a kisbabája? Mark még vele lehet?
- Szerintem igen. Mark tudja milyen apa nélkül felnőni, így soha sem hagyná hátra a gyerekét.
- Oh, értem. Remélem azért jól megvannak.
- Biztosan.-mondta lehunyt szemekkel. Most ismét feltérképeztem az arcát..egyszerűen nem változott semmit. Míg én rengeteget változtam arcra és alakra is, illetve személyiségileg és stílusra is, addig ő maradt ugyan az a laza srác aki régen is volt. Csak annyiban más, hogy az egyetem miatt folyamatosan ingben van, ami baromira jól áll neki.
- Édes, nem öltöztél át este?
- Nem volt erőm semmihez, úgy zuhantam be az ágyba..
- Meddig voltál fenn?-sóhajtottam, majd elkezdtem lefejteni róla az ingjét.
- Hajnal háromig.
- Irány fürdeni Kook!
- Ezzel most azt mondod, hogy büdös vagyok?
- Nem is vagy virágillatú, szóval majd ha lezuhanyoztál akor tárgyalhatunk.
- Úgy is fürdenénk este mindenképp.-vágott perverz fejet, de felemeltem a párnámat fenyegetésképp.
- Ne alkudozz Jeon, irány fürdeni, vagy lefújlak valami illatosítószerrel!
- Bezzeg amikor hozzám kell bújni nem vagyok büdös, mi?
- Ne csináld már! Csak menj! Addig csinálok kávét. Felhúzod az idegeim.
- Szeretlek ám.
- Blablabla.-figuráztam ki, mint egy óvodás...látszik hol dolgozom.
- Naaa, tényleg szeretlek. A seggedet is szeretem, Eperseggűm.-hívott a régi becenevemen, majd idejött, hogy ajkaimra puszilhasson.
- Rafinált vagy Jeon, rafinált. Vidd a szennyesbe a koszos ingedet. Még a sütit is belekented..tényleg malacka vagy..-duruzsoltam lemenve a konyhába, hogy végre csinálhassak egy finom kávét és reggelit magunknak.

Remélem nem lett unalmas, kérhetnék pár véleményt?🤨