Enyém vagy~Jikook. 1.-2. Évad

83./2. Évad

Jungkook reggel korán elindult az egyetemre, s hagyott nekem egy üzenetet, miszerint ne tervezzek semmi programot a délutánra, ő majd csinál nekem jó programot. Yoongi hyung pedig elvitt autóval a munkahelyemre, utána pedig ő haza ment, hogy megbeszélje a történteket a menyasszonyával.
Az óvodában minden ment a megszokott módon, nem történt semmi baj, az alvásidő is rendben ment, nem pisilt be senki, szóval összesítve a munkaidőm is tökéletes volt. Jó érzés volt végre egy jó napot zárni magam mögött.
Viszont munka után szabályosan levert a víz, mivel nem jön az a járat amivel haza szoktam menni, hiszen valahol útépítés van.
Fel kell hívnom Kookot....

— Igen Szívem?
— Kookie, késni fogok..gyalog kell haza mennem, nem jön busz..
— Jól van, semmi baj, de ha szeretnéd hívok neked egy taxit.
— Nem kell, köszönöm Édes, nem árt a mozgás. Lassacskán haza érek, készítesz nekem kávét és ebédet?-nyüszörögtem fáradtan a telefonba.
— Persze Kincsem. Ha haza értél azt hiszem még meg is etetlek, a hangodból ítélve félálomban leszel mire belépsz az ajtón.
— Nem vagyok baba Kook..
— Tudom Kicsim. De ha az alvás szélén vagy, hogy akarsz enni?
— Jó, akkor etess majd meg.
— Oké, oké, lerakom Édes, csinálom az ebéded.
— Köszönöm.-mosolyodtam el, habár ő ezt nem látja. Miután letettük a telefont, szinte futólépésben indultam meg a hazaúton, hiszen rettentően éhes és szomjas voltam. Na meg már le akarom tenni valahova a seggemet pihenni.
Elszoktam ettől a sok sétától. Kooknak is ha van ideje, mindenhova autóval visz, vagy másik esetben buszozok, így érthető, miképp rendesen elfáradok két utca lesétálása alatt.  El van kényeztetve a fenekem, de nem tudok ellene semmit sem tenni. Egyrészt, mert élvezem, másrészt, mert hiába mondanám Kookienak, hogy ne csinálja, menne a feje után és mindent megtenne azért, hogy a tenyerén hordozhasson. Ha nem tenné, ugyan úgy mellette maradnék, mert nem a pénzéért és az értékeiért vagyok vele. Csupán csak szeretem őt, viszont az én szerelmem egy bolond nyúl, aki szeret elkényeztetni engem, ha akarom, ha nem.

- Haza értem!
- Konyhában vagyok!-hallottam Kookie hangját, aztán a kedvenc közös zenénket is, ami a rádióból szólt.- Nagyon fáradt vagy Kicsim?
- Eléggé.-bújtam hozzá, ezzel is tudatva, hogy szükségem van most a szeretgetésére. Derekamat és hátamat simogatta, de természetesen felkéreckedtem magamat az ölébe...

+++

Az ebédelésem és kávézgatásom után elmentem fogat mosni, majd megkértem Kookiet, hogy fürödjön velem, hiszen úgyis megígértem neki múltkor.
- Mit terveztél délutánra?-kérdeztem, miközben nekidőltem mellkasának, ő pedig a hasamat simogatta.
- Sok mindent. Szeretném, ha lenne elég időnk egymásra.
- Ugyanez. Már nagyon hiányzott, hogy ketten legyünk. Elegem van a sok munkából...annyira elfáradok mindig. Neked hogy megy az egyetem?
- Továbbra is kitűnő vagyok. Viszont...már nem érzek akkora lelkesedést iránta. Nem tudom..meguntam az iskolát... mivel csak rendészetis végzettségem van, máshogy nem tudnék dolgozni.. jólfizető állást akarok, de ha nem ezt a szakmát választom, elfelejthetem a jó fizetést. Max egy boltban tudnék dolgozni árufeltöltőként, ott meg lófasz pénzt keresnék.
- Az oviban éppen keresnek egy dajkát...és mivel szereted a gyerekeket..jó helyed lenne ott szerintem. De ez csak egy opció, ezen kívül annyi más jó hely van, hogy az hihetetlen. Nem tesz jót a fejnek ha a gyerekek visítozása vesz körül.
- Hogy bírod ki? Annyi kis puhafogú között.
- Nem tudom. Talán a gyerekek iránti rajongásom miatt bírom ki. Nagyon szeretem a kis lurkókat. Van egy kislány aki kifejezetten csak engem bír. Mindig engem hív játszani és már az oppájának hív. Nagyon kis aranyos.
- Ezt jó hallani. Megnyugvás, hogy nem terror kölykök között vagy órákhosszát.-kuncogott fel és fejem búbjára adott egy puszit.
- Ha terror kölykök lennének, már az első munkanapom után nem értem volna haza, max darabokban. De a munkatársam is sokat segít. Néha átveszi a törülközőt és ő fegyelmez. Nekem nincs szívem keményen bánni velük. Gyerekek még, úgyis kell viselkedniük. Mellesleg nem akarok panaszokat.
- Olyan jószívű vagy. Ezt annyira szeretem benned.
- Én tudod mit szeretek benned?-fordultam meg, így vele szemben ültem.
- Hm.. mit?-döntötte oldalra a fejét és csillogó szemekkel várta, hogy mondjak valamit. Kezemet nemességére csúsztattam, miközben mélyen a szemeibe próbáltam nézni, de a kellemes inger miatt lehunyta szemeit.
- És ezen kívül még sok mindent, amit reggelig sorolhatnék. Mondjuk szeretem még a szádat..a szemeidet..a hangodat...

Ma délutánra tökéletes programot csináltam magamnak.-mondtam magamban, majd a gondolatra el is mosolyodtam.