Enyém vagy~Jikook. 1.-2. Évad

70.

Már elindultunk a nyaralónkba. Én Kookieval és Kookie anyukájával vagyok egy autóban, mivel anyu Rose-t és Markot viszi, valamint nekik az anyukájukat. Mind csak azért, hogy kibéküljenek végre és Rose ne szívja Markie vérét folyamatosan.
- Minden rendben Jimin?
- Álmos vagyok..
- Aludtál az este?
- U-u.-ráztam fejemet lassan. Bele feküdtem Kookie ölébe, és szinte egyből elaludtam.

Jungkook szemszöge

Annyira érzem, hogy ez a nyaralás maga lesz a tökéletesség. Jiminie azt mondta, hogy az első nap mindig inni szoktak, természetesen nem fogok inni, mert anya egy időre megtiltotta.
De Jiminie sem szeretne inni, szóval erősítjük majd a józanok bandáját.
- Kookie ugye nem fogsz inni?
- Nem anya, megbeszéltük, nem fogok inni.
- Rendben fiam. Vigyázz ám Jiminre. Ha meg hancúroztok akkor halkak legyetek.
- Jó, jó.-kuncogtam fel halkan. Hihetetlen ez a nő, eddig nem volt ennyire szókimondó. Nem tudom mi lett vele.
- Képzeld Jungkook, megismerkedtem egy férfival.
- Tényleg? Ezt örömmel hallom.
- A munkahelyemen dolgozik. Még új.
- Hogy hívják?
- Taewoo. És negyvenhat éves.
- Pont illik hozzád. Rendes ember?
- Igen, nagyon udvarias és hihetetlenül kedves.
- Akkor nem kell félnem attól, hogy megbánt és meg kell vernem ugye?
- Nem kell.-a tükörben láttam, hogy anya mosolyog.
Lassacskán oda értünk Busanba. Jimint felkeltettem és amikor megtudta, hogy itt vagyunk, az álmosság kiment a szeméből és hihetetlenül izgatott lett.
- Gyere Kookie~
- Egy pillanat Jiminie. Kipakolom a cuccokat.-az én cuccaimat megfogva mentem be a házba, persze utolsóként,mivel mindenki bent volt már. Kisebb idegrohamot kaptam amiért nem találtam a cigisdobozomoat, és pénzt nem hoztam magammal, anya meg nem adna rá.
Jiminie mondta, hogy kövessem, hogy megtudjam hol a szobánk.
Egész otthonos volt, olyan volt mint egy gyerekszoba.
- Ez volt az első saját szobám. Itt laktunk még nagyon nagyon régen.-adott magyarázatot gondolataimra. Megláttam egy képet Jiminieről, amin még nagyon kicsi volt.
- Ott három éves voltam!
- Cuki volt a kicsi Jiminie is. De a nagy Jiminie mégcukibb.-adtam puszit az szájára, majd ezt a képet lefotóztam.
- Gyere menjünk vacsizni, anya fincsi kaját főz!
- Mit?-csillantak fel a szemeim.
- Ttokbokki-t..hmm az övé a legfinomabb.
- Menjünk~-kimentünk a kertbe, de Jiminie megállt és nézett az egyik emberre, aki felállt az asztaltól és Jimin felé jött.
- Menj el..-mondta higgadtan Jimin, de láttam, hogy nehezen tartja magát.
- Fiam..-hogy mi?
- Azt mondtam menj el, nem vagyok a fiad! Azóta nem, mióta elhagytál minket, csak menj el kérlek!
- Jimin..apáddal..újra találkozgatunk.-mondta Jimin anyja.
- Ch..ez hihetetlen...jó étvágyat mindenkinek, nekem elment az étvágyam ettől az embertől.-azzal idegesen be is ment a házba.
- Kook kérlek, vidd fel neki a vacsoráját, egyél vele fenn. Ilyenkor nem lehet egyedül hagyni.
- Miért? Valami baja van Jiminnek?-kérdezte aggódóan az apja. Közben látni lehetett a megbánást az arcán.
- Jimin mentális beteg..ha egyedül hagyjuk ideges állapotban akár árthat is magának.-abban a pillanatban csörömpölést hallottunk föntről, én pedig mint az eszementek rohantam fel az emeletre.
- Jimin!-szaladtam oda hozzá, majd óvatosan kiszedtem a szilánkot a kezéből és hátulról átöleltem.
- Semmi baj kicsim..nem kell ezt tenned..minden rendben van, tudod?
- Kérlek..
- Mi lenne velem nélküled kincsem? Bele bolondulnék a hiányodba, szóval ezt itt és most abba hagyod. Nem akarok és nem is tudnék nélküled élni. Csak veled akarok lenni Jimin, mert Te vagy az egyetlen ember akit valaha is szerettem. Nélküled semmi vagyok. Szóval kérlek hagyd el ezt és élj velem boldog életet..könyörgöm..-csuklott el a hangom a mondandóm végére. Jimin megfordult karjaimban és szorosan hozzám bújt.
- Szeretlek Chim.
- Szeretlek...Kookie..