Enyém vagy~Jikook. 1.-2. Évad

98./2. Évad

- Naa mondjátok! Mi van?-lelkesedtek be a barátaink. Összenéztünk Jungkookkal, majd mosolyogva pillantottunk vissza a vendégeinkre.
- Összeházasodunk. Majd egyszer valamikor.
- Holnap megyek megvenni az eljegyzési gyűrűket.-mondta Jungkook. Egy ideig megfagyott a levegő a helyiségben, de aztán hatalmas ordításban törtek ki. Yoongi pedig csak ült a fotelben, lehajtott fejjel, ebből pedig arra következtettem, hogy valami baj lehet.
- Yoongi. Van valami baj?-felkelt, majd ide jött hozzám és szoros ölelésbe vont, majd a fülembe suttogott remegő hanggal.
- Gratulálok...
- Hyung...te sírsz?
- Igen. De ne híreszteld.-a többiek felnevettek, majd próbálták megnyugtatni a síró unokatesómat, s Jungkookie pedig elment egy üveg pezsgőért és poharakért. Úgy döntöttem, hogy míg barátaink elvannak a bőgő masina rokonommal, addig Kook után megyek.
- Na mi van Baby?-fordult felém mosolyogva.
- Yoongi nagyon sír. Valószínűleg nagyon boldog most.-pillantottam vissza az ajtóból.
- Akárcsak én.-mondta mosolyogva és derekamra téve kezeit közelebb húzott magához. Először egy apró puszit adott a számra, majd egy rendes csókba hívott. Benne volt minden amit érzünk jelenleg, a boldogság és az egymás iránt érzett szeretetünk. Kezei szokásosan fenekemre tévedtek, s testrészemet simogatta, miközben ajkaimat becézgette.

- Ne a konyhában háljatok, gyertek ki!-hallottuk meg Taehyung hangját, mire automatikusan a mondanivalója miatt belemosolyogtunk a csókba.
- Egy kicsit várjatok még!-mondta Jungkook s egyből visszahajolt a számra.
- Az este a miénk lesz Kicsim.-mondta, miután hátrebb lépett tőlem.
- Nincs ellenemre.-rántottam vállat, ezután pedig vissza igyekeztünk a többiekhez a poharakkal és a pezsgővel.
- Na, csakhogy visszatértetek a baszásból.
- Nem basztunk, Tae. Te is tudod. Az hangos lett volna.-vágta oda csípőből párom, mire a fiú csak hitetlenül, amolyan "aha, persze" stílusban szemet forgatott.
- Na mindegy, igyunk rátok. Nem akarom hallani ki hogyan baszott a konyhában.-zsörtölődött Yoongi, aki ismét vissza nyerte igazi énjét.
- Mi van hyung? Talán nem volt jó estéd?-cukkolta barátom, mire hitetlenül megingattam a fejemet.
- Össze vesztem a nőmmel. Szakítottunk.-mondta, ezután pedig bele ivott a pezsgőbe.
- Akkor nem lesz esküvő?
- Nem lesz. De jobb is. Nem akarok ilyen szinten elköteleződni még. Egy ideje folyton veszekedtünk, na meg meg is csaltam, szóval minden egyes lépése érthető volt, csak az nem, hogy ő csalt meg legelőször. Minden létező dolgot megadtam neki, mégis...ezt kaptam. És még magyarázkodni se bírt, nem bírta elmondani, hogy miért baszott félre. De nem is érdekel. Most egy ideig egyedül leszek, aztán megy minden újra magától.
- Basszus. Sajnálom.-mondtam neki őszintén, de ő csak megrántotta a vállát azt mutatva, hogy egyáltalán nem érdekli, de én már ismerem eléggé az unokatesómat ahhoz, hogy tudjam...meg van törve.
- Ma jól kell magunkat érezni, minden szart most elfelejtünk mindannyian és boldogak leszünk. Értve vagyok?-mondta Taehyung, Namjoon pedig helyeselt. Bólintottunk mindannyian és a boldogságunkra koccintottunk.

Pár óra elteltével mindenki nagyon elvolt, megártott nekünk az alkohol, hiszen a pezsgőnél nem álltunk meg. Ittunk mi mindent ami itthon volt. Namjoon és Jin is inkább egymással voltak elfoglalva, ahogy Kook és én is. Valamint Yoongi, illetve Taehyung is éppen élvezték egymás társaságát. Nem is tudtam, hogy Yoongi bukik a srácokra is. Eddig úgy tudtam, hogy a lányokra kacsintgat, de most vagy az alkohol miatt melegedtek össze ennyire a barátommal, vagy úgy amúgy is vonzódtak egymáshoz.

- Baby, ne őket figyeld. Elvannak egymásnak. Ne zavard őket.-rángatott ki elmélkedésemből Jungkook azzal, hogy arcomra és nyakamra simított. - Foglalkozz velem. Kívánlak.-suttogta ajkaimra, engem pedig átjárt a jóleső borzongás. Úgy kapott ajkaim után, mintha csak azok adnák neki az éltető oxigént. Felkapott az ölébe, nem sokkal később pedig hátam a falnak is ütközött, s Jungkook ajkaival már nem az enyémeket kényeztette, hanem nyakamon dolgozott serényen.
Én egyik kezemmel vállára simítottam, másikkal pedig hajába túrtam. Fejemet amennyire tudtam elfordítottam, hogy jobban hozzám tudjon férni. Csak ne most jusson eszébe valakinek, hogy szomjas és döntsön úgy, hogy bejön a konyhába.

- K-kookh...-sóhajtottam fel, amikor fogait bőrömbe mélyesztette.
- Mondd, Baby.-nézett szemeimbe.
- Menjünk inkább a szobába. Ott kényelmesebb. Nem akarom, hogy ránk nyissanak.
- Én szeretem extrém helyeken csinálni, de rendben.
- Ahjj! Ne legyél ennyire perverz. Nem fogom előttük csinálni.
- Pedig nagyon bírnám.
- Hagyd abba!-jöttem zavarba egyből és kemény mellkasára csaptam. Inkább leugrottam az öléből és magamhoz öleltem őt. - Vagy felmegyünk vagy ma este nem lesz semmi.
- Tudod, hogy megzsarolni nem szép dolog? Na, igyekezz.-mondta játékos sértődöttséggel, s a fenekemre paskolt jelezve, hogy el kéne indulnom a szobánk felé.

Sziasztok! Ne haragudjatok a sok kihagyásért. Rengeteg dolog történik most körülöttem, főleg a tegnapi napon...de igyekszem magam összeszedni, csak a hétvége kivételével mindennap dolgozom fél kilenctől-fél négyig, és a hétvégéket inkább a pihenésre szánom, viszont ma szabadságon vagyok, szóval ma ehhez a könyvhöz hoztam Nektek részt, mivel a legutóbbi április 23.-án volt, így gondoltam ehhez lenne érdemesebb frissítést hozni.
Legyen szép napotok💜