Enyém vagy~Jikook. 1.-2. Évad

91./2. Évad

Egyszerűen féltem bemenni dolgozni. Azóta Heechul többször is próbált hívni, illetve üzeneteket is küldözgetett ami egyre jobban vált személyeskedővé és fenyegetőzővé. Jungkook ma velem jött el az óvodába, hiszen jelentkezni szeretett volta a karbantartói állásra még az egyetem és a rendőrködés mellett. Ebben az a jó, hogy napi szinten nála van a rendőri jelvénye és ha előveszi, már szolgálatba is áll. Plusz mellettem lehet és megvédhet Heechultól akitől —már ki merem jelenteni— rendesen rettegek.

Az ebédszünetben Jungkook oda jött hozzám és elmondta, hogy megkapta az állást azonnali kezdéssel, szóval a mai napon is már mellettem lesz. Volt időm jól felmérni a sötétkék overálban ami a munkaruhája és elmondhatom, hogy baromi jól állt neki, főleg, hogy csak a hasa közepéig volt begombolva a ruha és alatta pedig egy fehér trikó volt, ami jól kiemelte a mellizmát.

- Jól nézel ki.-mondtam mosolyogva, mire ő is ugyan ezt csinálta.
- Te sem panaszkodhatsz. A csöppségek mit csinálnak?
- Ebédelnek, utána pedig aludni fognak két óráig, aztán mennek ki játszani az udvarra.
- Nagyon cukik. Az egyik kisfiú oda jött hozzám beszélgetni. Elmondta, hogy a te csoportodba jár és te vagy a kedvence. Azt mondta, hogy játékidőben szeretne velem még beszélgetni.
- De aranyos...elmondta a nevét?
- Mm...külföldi neve volt...azt hiszem Alexander volt a neve.
- Jajj, a kis Alex! Ő annyira kedves. Ő van a legjobban nevelve a csoportból. Amúgyis, ne csodálkozz, hogy odáig vannak érted a gyerekek. A kedves kinézeted miatt ha kicsi lennék, folyamatosan követnélek mindenhova és zaklatnálak. Egyébként este mész be az örsre, nem?
- Igen, esti műszakom lesz. Holnap meg suliban leszek.
- Nem túl sok?
- Bírom még. Ha nem bírnám, nem vállaltam volna el még egy állást. Ezzel is csak téged segítelek. Na, menj vissza Baby, egyél te is valamit. Nekem még ki kell cserélnem egy égőt az öltözőben.
- Rendben Kookie.-még mielőtt hátat fordíthattam volna neki, a lehető legyorsabban körbenézett az előtérben és adott egy csókot, majd ezután utamra engedett.

A kis krapekok szerencsére nyugodtan aludtak ebéd idő után, így jutalmul sétálni indulunk a játékidő helyett, hiszen nagyon szeretnek sétálni az óvi előtti parkban.

Jungkook szemszöge

Jimin írt egy üzenetet, miszerint a csoporttal sétálni mennek a parkba, fél négyre pedig vissza érnek az óvodába.
Sóhajtottam egy hatalmasat, miután az ötödik kiégett égőt is kicseréltem, s lemásztam a létráról, hogy kinyújtóztassam a végtagjaimat és ellazítsam magam.

- Te vagy Jeongguk?
- Ne haragudj, te ki vagy?-szóltam a számomra ismeretlen férfinak, majd elolvasva a névtábláját, testem megfeszült.- Jung Heechul..vagyúgy.. úgy gondolom nekünk nincs miről beszélnünk. Csak akadj le Jimimről.
- Miért tenném azt, amit mondasz?
- Mert szépen megkértelek, mondjuk azért?
- Nem parancsolgathatsz nekem!-csattant fel idegesen.
- Elmondtam, hogy Jimin a jegyesem, mi nem volt világos? Lassan hat éve együtt vagyunk, ne kelljen ezt is részleteznem. Fogd fel, hogy Jimin nem akar tőled semmit, ha pedig nem hagyod abba a fenyegetőzést és a zaklatását, garantálom, hogy a rendőrségen fogunk találkozni.
- Haha, azt hiszed megijedtem? Egy egyszerű, semmire kellő karbantartó mit tudna velem csinálni? Ha meg Jimin annyira nem akarna tőlem semmit, szerinted ma felajánlotta volna magát nekem?-megragadtam a karját, majd megfordítottam őt és mellkassal előre a falnak nyomtam.
- Öcsém...rendőr vagyok és idén diplomázom le nyomozóként...szerinted falsch szövegeket tolok? Most mondom el utoljára, hogy akadj le a barátomról, mert nem lesz ennek jó vége. Ne próbálj meg átbaszni, tudom, hogy Jimin gyűlöl téged.-mondtam idegesen, szikrákat szóró szemekkel, majd fogtam magam és a létrát a kezembe véve elhagytam az öltözőt és a karbantartóknak kialakított kis helyiségbe mentem, ahol munkatársam éppen uzsonnázott.

- Kyubok...mégis mi a francot csináljak?-vágodtam le a kisebb fotelba, idegesen hajamba túrva.
- Mi a baj? Elbasztál valamit?-tette le az asztalra a müzli szeletét és egy másikat pedig oda dobott nekem, amit egy bólintással köszöntem meg.
- Nem...van az a Jung Heechul..
- Na te Isten, már megint mit művelt az a görcs?
- Rá van akaszkodva a jegyesemre, Jiminre...most megpróbálta nekem bemesélni, hogy Jimin felajánlotta magát neki, mire elmondtam neki, hogy hagyja abba a zaklatást, mert rendőr vagyok és két hónapon belül nyomozói végzettségem is lesz, szóval jobban jár, ha befogja a száját. Plusz neki basztam a falnak is.
- Azta...Jungkook, nem is tudtam, hogy ilyen kemény vagy.-hüledezett munkatársam.
- Miért lennék az?-vágtam értetlen fejet.
- Jung Heechul egy vadállat. Öregem, ha neked volt merszed így elbánni vele az első munkanapodon, akkor bassza Isten, kösd fel a gatyádat.
- Miért is?
- Be fog durvulni a srác. Volt már hasonló eset, azzal a csávókával, akinek a helyére Jimin érkezett. Járjatok nyitott szemmel és védd meg a barátodat. Ki tudja, hogy vele mit csinálna.
- A másikkal mit csinált?
- Megerőszkolta az öltözőben, ám a feljelentést egy napon belül vissza mondta és elköltözött Ilsanba. Azóta se híre, se hamva szerencsétlennek.
- Bassza meg...

Jung Heechul, ha bántani mered a szerelmemet, Istenre és az életemre esküszöm lefejezlek! Egy proszem sem fog belőled maradni, azt garantálom.

|••••|

Az öltözőben a padon ülve néztem, ahogy Jimin előttem öltözik át. Baromira beindított, főként az, amilyen lassúsággal vette le a felsőjét. Háta mögé lépve simítottam végig derekán, s teljesen hozzá simultam. Egy ideig még így álltunk én pedig tarkóját leptem el apró puszikkal, nem sokkal később pedig szembe fordítottam magammal.

- Annyira csodás vagy.-hajoltam ajkaira, a csókot pedig egyből elmélyítettem. Nyakamba akasztotta kezeit és igyekezett felvenni velem a tempót, hevességünket egy krágokás zavarta meg, majd egy ismerős hang is társult a hirtelen kialakult csendhez.

- Jó lenne, ha nem itt falnátok egymást. Igyekezzetek az öltözéssel.
- Jó lenne ha nem pofáznál be állandóan.-morogtam én is, majd kivettem Jimin szekrényéből a pólóját, s gyorsan páromra adtam, hiszen ez a nyomorék szinte nyálcsorgatva nézte Jimint. Ezek után én is átöltöztem, majd fogtuk a fontosabb dolgainkat, s kézen fogva kisétáltumk az autóhoz.
- Kook...történt valami?
- Csak megpróbálta nekem beadni, hogy felajánlottad magadat. Jimin, kérlek szépen, vigyázz vele és kerüld el őt. Az előző dolgozót is megerőszakolta. Nem szeretném, ha valami bántódásod esne.
- Rendben, Kookie, vigyázok magamra.-bólogatott hevesen, majd nyugtatásképp felkaromra simított.- Na, menjünk haza.