Enyém vagy~Jikook. 1.-2. Évad

30.

Két óra elteltével Kooksie hívni kezdett. Abba hagytam az öltözködést és felvettem a telefont.

-- Szia Kookie.
-- Szia édesem. Kérdezhetek valamit?
-- Persze!
-- Lenne kedved...uhm..izé...hozzám költözni?
--......
-- Bocs..
-- Kookie!
-- Igen?
-- Igen, lenne kedvem.-ült széles mosoly az arcomra.
-- Komolyan?!
-- Igen!!
-- Szeretlek édesem. Nagyon.
-- Én is Téged Jungkookie.
-- Mindjárt indulok.
-- Rendben.

Hatalmas mosollyal fordultam Rosie felé. Nem értette mi van, de mosolyom láttán ő is mosolyogni kezdett.
- Na mi volt?
- Hozzá költözöm.
- Isteneeeem~~-ugrott a nyakamba.
- Mindjárt jön. Felöltözök.
- Segíthetek ruhát választani?
- Igen.

Elővett a szekrényemből egy fekete bőrszoknyát és egy baba rózsaszín felsőt.
- Tessék.
- Köszi, gyorsan felveszem.

Kinyitódott az ajtó és Kookie jött be rajta. Jól végig nézett rajtam amitől nagyon zavarba jöttem. Rosie felkuncogott, Kook meg mosolygott szerencsétlenségemen.

- Naaa~
- Bocsánat Baby. Csak olyan édes vagy.
- Na jól van..megkérdezem anyut a dologról.-azzal kimentem a szobából. Lementem anyuhoz a konyhába. Éppen ügyködött valamin a laptopján.
- Anyu..bovsi, hogy zavarlak..kérdezhetek valamit?
- Persze fiam.
- Öhm...ugye Kookie most költözött és....hozzá költözhetek?
- Jimin...kiskorú vagy még.
- Tudom. De szeretnék Jungkookkal élni.
- Nem Jimin...
- Anya...
- Nem és kész! Majd ha tizennyolc éves leszel!
- Most mi bajod van Anyu?
- Nem költözhetsz oda. Pénzed sincsen! Hogy fogtok megélni?
- Dolgozni fogok!
- Kiállsz a sarokra?! Megint kurváskodni fogsz?
- Miért csinálod ezt velem?! Miért?!-kezdtem el kiabálni, mire Jungkook és Rosie kijött a szobából.
- Nem értelek anya. Probléma neked, hogy boldog vagyok? Hogy próbálok boldog lenni?!
- Normális gyereket akartam volna magamnak érted? Nem pedig egy kurvát!-hátrálni kezdtem és Kookékat kikerülve mentem fel a szobámba, majd magamra zártam az ajtót. Nem vagyok ideges...csak a mérhetetlenül nagy csalódást és a fájdalmat érzem..a saját anyám sosem szeretett, mert más vagyok. Volt pár tárgy az íróasztalomon, azt mind lesöpörtem a földre, amik hangos csörömpöléssel értek földet, néhány dolog el is tört. Oda álltam a tükör elé és magamat kezdtem nézni...undorító vagyok...
Sajnálom anya! Annyira sajnálom!

Öklömmel beleütöttem egyet a tükörbe ami szilánkosra törött.
- JIMIN! NYISD KI HALLOD?!
- MACI KÉRLEK!-dörömbölt Jungkook és Rosie az ajtón.
- Hagyjatok egyedül!
- Nyisd ki vagy betöröm!-Kook hangja mélyevb volt mint általában.. Megijedtem. Felszedtem a földről egy szilánkot és leültem a földre. Kezemet ökölbe szorítottam és mélyen végig húztam a szilánkot a kezemen.
- JIMIN! MIT CSINÁLTÁL?-nem is hallottam, hogy berúgta volna Kook az ajtót.
- Jiminie...ne hagyj itt minket! Kérlek ne!-Rosie le vett a kezéről egy bandanát, majd a sebemre szorította.
Jungkook telefonált valakivel...nem sokkal később meghallottam a szirénákat. Mentő?
Jungkook az ölébe kapott, majd kifutott velem a házból. Valami furcsa érzés kerített hatalmába, mikor befektettek a mentő autóba..kezdtem nyugodt lenni.
Zavartan tekintkettem minden hova. Nem tudom mi ez...
- Jól van?-nemlegesen ráztam a fejem.
- Nyugodt vagyok....én...kezdek megnyugodni..-mintha visszhangozna minden.. Mint amikor eg yüres lakásban vagy és hangosna beszélsz...
- Tartson ki kérem. Egy perc és ott vagyunk.
- Jiminie...kérlek...ne hagyj itt. Megadok neked mindent, hogy végre boldog életet élj. Szeretlek, mindennél jobban és ne érdekeljen az anyád...haza jössz hozzám, ugye?
- Igen Kookie.

Össze varták a sebemet...azt mondták, hogy egy hajszálon múlott az életem.
Kookie azóta egy tapottat sem mozdult mellőlem.
- Jungkookie...én nem akarok pszichiáterhez menni.
- Kincsem...kérlek.
- Akkor ha te is ott leszel..én nem szeretem az ilyeneket.
- Rendben ott leszek veled. Végig.
- Köszönöm.

Délután haza mentünk...vagyis Jungkookhoz, de ez már az új otthonom.
Nem ettem olyan sokat, mert a kórházi koszt olyan mint valami moslék...egy kiló trágya egy tányérban.
- Főzök neked valamit édesem. Mit szeretnél enni?
- Nekem mindegy, csak fincsi legyen.
- Rendben.
- Köszönöm Kooksie. Nagyon szeretlek.