Enyém vagy~Jikook. 1.-2. Évad

57.

Egyből Jiminie derekára fogtam és megállítottam csípőmozgását, majd szenvedélyes csókban részesítettem.
Elváltam ajkaitól addigra, míg levettem a felsőnket, majd végül eldöntöttem a kanapén és fölé másztam.
Már nagyon készültem arra, hogy tovább vigyem ezt az egészet, de persze, hogy ismét megzavarnak.
Morogva nyúltam oda a telefonért, de Jimin elcsapta onnan a kezem.
- Csak rám figyelj Kookie! Most csak Mi vagyunk. Ne vedd fel!-mindne szó nélkül levettem Jiminieről a maradék ruhát és elkezdtem őt simogatni.
- Még!-kérlelt engem, de csak kuncogtam egyet és három ujjamat a szájához emeltem. Ártatlan tekintettel kezdte el benyálazni mind a három ujjamat, mikor már elég nedvesnek éreztem, kivettem őket Chim szájából. kapva az alkalmon, hogy ismét szabad, felült és elkezdte lehámozni rólam a nadrágomat.

- Jungkookie...-nézett fel rám ismételten ártatlan tekintettel.
- Igen?-ujjaimat hajába vezettem és vártam, hogy újra mondja amit szeretne.
- Csinálhatnék veled valamit?
- Attól függ mit.-kérdeztem, miután végre lehúzta rólam a nadrágot.
- Maradj így ülve.-mondta alig hallhatóan, de tisztán kivettem amit mondd.
Át dobta derekam felett egyik lábát, így már tudtam mit is akar. A kicsikém meg akar lovagolni engem.
Szép lassan egész hosszomra ráült, én pedig végig néztem az egészet. Jiminie csíkká préselte húsos ajkait és a szemeit is lehunyta.
- Úristenh..Jiminh..-pillanatok alatt fogtam meg derekát abból a célból, hogy egy kicsit megemelem Jimint, de egyből ellökte onnan a kezemet.
- Még neh...-tarkójára fogtam és lehúztam magamhoz egy csókra, másik kezemmel pedig oldalát simogattam.
Jiminie elkezdett fel-le mozogni, engem pedig az őrületbe kerget ezzel a lassú tempóval.
- Gyorsabban Chim!-azzal ismét derekára fogtam és rá segítettem a gyorsabb tempóra.
- Jungkookh! Ez nagyon fáj! Lassíts! Kérlek...-nehezen tudom kontrollálni magamat, és ebből az lett, hogy megint fájdalmat okoztam Jiminnek.
- Ne haragudj...
- Semmi baj..csak hadd csináljam a saját tempómban..
•••••••

Utolsókat löktem rajta, lassan mind a kettőnk eléri a csúcsot. Kicsikémből olyan hangokat csalok ki amiket —az életemre esküszöm— nem hallottam még tőle.
- Jungkookie..szeretlek.
- Én is nagyon szeretlek Kincsem..-pár másodperc után Jiminie a felkaromba mélyesztette körmeit és elérte a csúcsot, ahogyan én is.
Pár levezető lökés után kihúzódtam, majd egy csókot hintettem Chim homlokára.
- Nagyon jó volt...-suttogta lehunyt szemekkel. Mellkasa még mindig sűrűn emelkedett, ajkai kissé elvoltak nyílva egymástól.
- Gyönyörű vagy. Szépségem.-söpörtem ki szeméből kissé csapzott haját.
- Ne mondj ilyent..-mosolygott halványan.
- Gyere szépség, menjünk fürdeni, anyám lassan ideér.
- Miért jön? Baj van?
- Csak úgy gondolja, hogy van velem egy kis beszélni valója.
- Remélem nem csináltál butaságot!-nézett rám össze szűkített szemekkel.
- Nem..vagyis talán, de nem volt az akkora nagy baj. Csak tudod hogy anya mindent túl reagál.

Tegnapra ígértem az új részt, viszont nagyon fáradt voltam, ahoz hoy folytassam, na meg magammal sem tudtam mit kezdeni, de itt van, kicsit késve. Remélem nincs harag🥺💗🧸