Enyém vagy~Jikook. 1.-2. Évad

103./2. Évad

Jungkook szemszöge

Míg benntartottak a kórházban, sokat gondolkoztam a hallottakon. Hogy kérhetik tőlem azt, hogy ne csináljak semmit, amikor a párom és a leendő lányunk veszélyben van?
Nem érdekel, ha korruptnak hisznek, annyi kapcsolatom van, hogy simán kimagyarázom magamat a vádakból.
Nem hagyhatom, hogy a szerelmemnek baja essen.

- Mr. Jeon! Jó reggelt!-lépett be az orvos a szobámba. Most jelenleg egyedül vagyok. A kisfiú vizsgálaton van, Jimin pedig dolgozik.
- Jó reggelt Doktor Úr! Van valami jó híre?
- Természetesen. Haza mehet. A sebe begyógyult már annyira, hogy mozoghat. De táppénzre kell vonulnia továbbra is.
- Értem. Jobb mint itt lenni. Már jojózik a szemem a sok fehértől.
- Azt elhiszem. Hamarosan hozom a zárójelentést, addigra legyen készen.
- Rendben Doktor. Köszönöm.
- Az országunk rendőreiért a legjobbakat!

Miután aláírtam a zárójelentést, megkértem egy kollégámat aki éppen nem az ügyön dolgozik, hogy vigyen haza egy fuvarral.
Amíg várok, addig felhívom Jimint, hiszen ilyenkor van szünete. Vártam egy darabig, míg felvette, ám nem szólt bele semmit.

— Szia Bébi. Valami baj van?
— Áhh, Jungkookie, ne haragudj. Csak az egyik kisgyerek nyaggatott. Nincs semmi baj. Veled?
— Kiengedtek. Most várom a kollégámat, hogy elvigyen haza. Mit szeretnél enni ha hazaérsz?
— Hmm...először is szeretném ha pihennél..másodszor pedig sáfrányos rizottót szeretnék enni. Megtudod csinálni, ugye?
— Persze Kicsim. Mikor érkezel?
— Délben otthon leszek. Más a munkabeosztásom.
— Oh, tökéletes. Addigra elkészülök. Most leteszem Kincsem, majd otthon beszélünk. Megérkezett a fuvarom.
— Rendben Kookie. Szeretlek, szia!
— Én is téged. Szia Babám.

Nagynehezen felbaktattam a lépcsőn az emeletünkre, hiszen pechemre pont javítják a munkások a liftet...ilyen is csak velem lehet.
Mikor felértem, térdeimre támaszkodva kifújtam magam, ám amikor felegyenesedtem, az ütő is megállt bennem. Jimin munkatársa áll közvetlen az aurámban.

- Szia.-köszönt pislogás nélkül meredve rám.
- Csá...mit akarsz? Hogy jutottál be a recepción?
- Az most mindegy.-rázta meg fejét, majd pillanatokon belül csak azt vettem észre, hogy ösztönösen védem magamat azzal, hogy a falnak nyomom. Szinte nem is fogtam fel, hogy mi történt egészen addig, míg el nem vettem a kezéből a kést.
- Te komolyan ennyire balfasz vagy? Le akartál szúrni egy rendőrt? Életed végéig börtönben akarsz rohadni? Az ajtónkat hogyan nyitottad ki? Van kulcskártyád?
- Kértem a nőcitől egy menetért cserébe.
- Te rohadt...-térdeltem veséjébe.
- Jó nő volt az anyád. Kár, hogy meghalt. Meghúztam volna.-elborult az agyam...nem bírtam felfogni ép ésszel, hogy ilyet mondott.
Mikor már párszor bevertem neki egyet, a kisfiú apja fogott vissza.
- Engedj el! Hogy a faszba kerülsz ide?
- Nem szerelik a liftet. Ez csak egy csapda volt. Az ő számára. Gondoltuk, hogy ha meglátja az ajtót nyitva, akkor be fog jönni.
Vesztegetésért, nemi erőszakért, betöréses lopásért és hivatalos személy elleni erőszakért letartóztatom. Jogában áll hallgatni, bár ezeket úgyis tudja. Szép kis priusza van, mondhatom.-bilincselte meg a srácot, aki csak kamillázott maga elé. Ahogy én magam is.

Baszd meg..ez a faszi tud valamit. Elvitte az egyik legnagyobb bajunkat, ami jelenleg gátolt minket a jövőnkre nézve. Ha ezt Jiminnek elmondom, egy pillanatra megfordul majd a fejében, hogy a meglepettségtől feldobja a pacskert.

- Hé, Kim Jungsu...nem lesz ebből nekem bajom, igaz? Nem akarok mégegy púpot a hátunkra. Így is az örökbefogadást miattam kellett halasztani, mert megszegtem egy szabályt. Nyomozói végzettség nélkül mentem nyomozni...ezért lőttek meg. Már régen velünk lenne a kicsi lány, de miattam még ott kell lennie. Nem szeretnék beidézést, bár ígyis mennünk kell majd.
- Ne aggódj. El lesz rendezve a te részed. A tárgyaláson is erősen melletted fogunk majd állni. Egy ilyen esetekre szakosodott ügyvédet helyezünk ki majd mellétek, aki gondoskodni fog mindenről. Efelől ne aggódjatok. Majd Jimin és a te vallomásodat fel szeretnénk venni, szóval még a délután folyamán gyertek be hozzánk.
- Rendben. Kösz, Jungsu. Jövök egyel.
- Kollégák vagyunk. Ez nem szívesség, nem szívesség kérdése. Ez a munkám. Illetve mivel kollégám vagy, kötelességem menteni az írhádat. Remélem, ha ne adj Isten ilyen helyzetbe kerülök, ugyan ezt kaphatom vissza tőled. Szia Jungkook Hyung! Pihenj sokat, a doki nem engedi, hogy terheld magad!

Ez minden csak egy átkozott előre kitervelt csapda lett volna? Direkt emiatt jöhettem haza? Hogy ez az egész végbe mehessen? Egy éjszaka alatt vajon kifundálhatták ezt a tervet? Ami végől jól sült el? Nem tudom hol tanult a csávó, de baromi eszes az biztos.