Enyém vagy~Jikook. 1.-2. Évad

74.

Szerencsére nem történt velem semmi ebben a pár hétben. Nem igazán mentem sehova, mindig a rendőrök autóját figyeltem, hogy biztos nem mennek-e el.
Most Jungkookkal fogok találkozni, mivel pár napja már haza értek.
Nagyon hiányzott, így jó lesz újra vele lenni. Sajnos nem fog elém jönni, ezért a sötétben kell sétálnom.
Anyától elköszönve indultam is a találkozó helyre. A rendőrök civil autóval követtek. Azt mondták, hogy akárhova megyek jönnek majd velem, hogy meg tudjanak védeni.
Jungkookiet meg is láttam a megbeszélt helyen, ezért ida futottam hozzá és szorosan megöleltem.
- Szia baby.-köszönt nekem és átkarolt. Hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Szia Kookie. Nagyon hiányoztál.
- Te is nekem Kicsim.
- Milyen volt a nyaralás?
- Egész jó volt.
- Ennek nagyon örülök. Anyukád is jól érezte magát?
- Igen. Jó volt újra boldognak látni őt.
- Remélem az is marad. Merre megyünk Kookie?
- A parkba gondoltam egy sétát.
- Az jó lesz.
- Uhm...mondhatok valamit?
- Persze.
- Az autó ami jön utánunk...ők vigyáznak rám.
- Kik ők?-nézett rám féltékeny tekintettel.
- Rendőrök. Tudod..a levél miatt..már egy jó pár hete ott vannak a környékünkön és figyelnek, hogy ne essen bajom.
- Akkor jó.-fogta meg kezemet és még egy utolsó pillantást vetett az autóra ami lassan haladt mellettünk az úton.
Leültünk a parkban egy padra. Kookie egyből arcomra simított és egy érzelmes csókba hívott.
Annyira hiányzott már.
- Hihetetlenül hiányzott ez az érzés.-suttogta ajkaimra.
- Nekem is.-Kook távolabb ült és így nézett engem. Kicsit zavarba ejtő.
- Mit nézel?-hajtottam le a fejemet zavaromban.
- Ne hajtsd le a buksid. Nem látom így a gyönyörű arcodat. Basszus..minden pillanatban egyre szerelmesebb leszek beléd.
- Ne mondj ilyeneket..zavarba hozol.-kuncogtam fel, mire kaptam arcomra egy puszit.
- Menjünk fel hozzám.
- Kétlem, hogy innét kikerültök élve.-mondta valaki mögűlünk. A szar is megfagyott bennem.
Mi a fasz van?
Aztán meghallottam, hogy csőre tölt az illető egy fegyvert és meg is éreztem, hogy a fejemhez teszi.
- Rakd le a fegyvert!-mondta Jungkook ellentmondást nem tűrő hangon.
- Ki vagy te, hogy megmond mit tegyek?
- Kérlek..tedd le.-könyörögtem az ismeretlennek, mire fejbe vágott a pisztollyal.
Egyből sírni kezdtem..érzem, hogy folyik le a vér a fejemről.
- Rendőrség! Dobja el a fegyvert és a kezét helyezze látható helyre!-hallottam a kiabálást. Gukkie ide guggolt hozzám, mivel az ütéstől térdre estem.
- Kicsim..ne sírj.-mondta remegő hangon. Valószínűleg ő is nagyon megijedhetett.
- Nagyon fáj.
- Park úr, bevisszük a kórházba.-mondta az egyik rendőr. Idő közben már megbilincselték a csávót és az autóba ültették. Tudtam, hogy lesz valami ilyesmi. Annyira rossz előérzetem volt ma.