Enyém vagy~Jikook. 1.-2. Évad

12.

Körülbelül délkor keltem fel, ami nem a legjobb, mivel fél iskolát kihagytam.
Nyüszörögve ültem fel az ágyba, mire a szobám ajtaja kibaszódott és egy ideges apa állt előttem. Mi a faszom, mikor jött haza az üzleti útról?
- Jeon Jeongguk! Kelj fel!
- Ne kiabálj apa! Felkelted...-fordultam Jimin felé, de ő nem volt ott.
- Miről beszélsz? A kissrác most ment el.
- Hogy mi?-ugrottam ki az ágyból és nem érdekelt a fejembe hasító fájdalom és az, hogy a tegnapi ruhámban vagyok..felvettem a cipőmet és kinyitottam a ház ajtaját. Szememmel Jiminiet kerestem. Kis idő elteltével meg is pillantottam, ahogy a házzal szemben lévő buszmegállóban sír(?)
- Jimin!!!-kiáltottam oda, mire felnézett, de arra nem számítottam, hogy majd az úttesten akar átjönni. Jött egy autó ami egyre gyorsabban hajtott, én pedig a lehető legnagyobb sebességemmel futni kezdtem... Hatalmas csapódással értem földet. Asszem eltört valamim, mivel sikeresen a patkára estem az oldalammal, Jimin pedig hála égnek nem a betonon volt, mivel szorosan öleltem magamhoz és a buksiját is védtem. Az autóból kiszállt egy srác.
- Bassza meg! Nem tudtok figyelni? Neked meg minek kell az úton átmenni?-Jimin fetápászkodott, de én nem tudtam felkelni a szúró fájdalom miatt.
- Jungkookah jól vagy? Mid fáj?-kérdezte Chim, mikor meglátta szenvedő arcomat.
- A-ahz..oldalham..
- Hívj mentőt te barom!-rivallt rá a srácra, ki egyből tárcsázta a mentőket.
- Kai te nem vagy normális!!!-kezdett kiabálni Jimin. Szóval Kai...
- J-jimihn..auh..
- Mondjad kicsim.-simított arcomra.
- Nahgyon fáhj...
- Tudom életem, mindjárt itt a mentő  ne aggódj.

Pár perccel később szirénázva jött a mentő..kiszálltak és hoztak egy hordágyat.
- Hogy hívják fiatal úr?
- J-jeohn..Jeonggukh..-nagyon nehezen veszem a levegőt..biztos, hogy eltört a bordám.
- Mondja el mi történt.
- Kijöttem a párom utáhn...ő az úton akart eléhm jönni ésh..láttam, hogy jön az autó..egyre gyorsabban hajtotth...és félre rántottam őt, deh elestünk..
- Rendben, értem. Feltesszük önt az ágyra és bevisszük a kórházba.
- Uhum..-eszméletlenül fájt amikor feltettek az ágyra. Szépen elrendeztem magamat az is biztos...
Jimin velem jött, Kai meg eltűnt a helyszínről.
Vért vettek tőlem a kórházban, de még kimutatta a cucc, hogy alkohol van a szervezetemben.
Rám fogták, hogy részeg vagyok, hiába mondogattam, hogy múlt éjszaka ittam.
- Elnézést.. Asszonyom.. Legyen szíves tájékoztatni az orvosokat, hogy nem vagyok részeg.
- Rendben. Jobbulást.
- Köszönöm.
- Jobban vagy daddy?
- Ahm..valamennyire. De még mindig rohadtul fáj.. Ha felépülök péppé verem Kait.
- Hhh...ne keresd a bajt Kookie.-rázta meg fejét Jimin, nem tetszését kinyilvánítva.
- Majdnem elütött téged.
- Én is hibás voltam...de köszönöm, hogy megmentettél.
- Nincs mit.-mondtam nehézkesen. jimin hajolt volna az ajkaimra, de pár orvos becsórtetett, így hátrébb húzódott.
- Bocsánat uraim, hogy megzavartuk önöket. Mr. Jeon..három bordája megrepedt, nincs komolyabb baja. Ne erőltesse, ne hajoldozzon..haza mehet. Minden jót maguknak.
- Köszönjük.-azzal ki is mentek és hagyták, hogy elkészüljünk.