Enyém vagy~Jikook. 1.-2. Évad

81./2. Évad

Jungkook szemszöge

A feszültség egyre jobban nőtt, Mark képtelen volt túltenni magát azon, hogy viccelődtünk vele, ez pedig sajnos Jiminen csattant vissza. Minden apró kis nesszére megjegyzéseket tett, bennem pedig a pumpa egyre jobban ment fel. Mégegyszer beszól neki, kivágom az ajtón és megmondom neki, mégegyszer ne jöjjön ide, ha nem akarja, hogy a talpamat az arcába nyomjam.
- Szerintem menjünk haza Mark. Ne csináld a feszültséget.-mondta a barátnője, mire csak egyet bólintott, s a bejárathoz is ment, hogy felvegye a cipőjét.- Ne haragudjatok fiúk, nem tudom, hogy miért ilyen ma. De legközelebb egyedül jövök. Nem akarom, hogy kellemetlenül érezzétek magatokat.
- Ugyan, semmi baj, biztos csak rossz napja van. Várunk szeretettel titeket, bármikor jöhettek, miután egyeztetünk.-mosolygott barátságosan párom, majd kikísérte őket a lakásból.
- Szerencse, hogy elmentek..ha mégegyszer beszólt volna neked, Isten a tanúm, herén rugdostam volna, aztán hempereghetett volna a fájdalom miatt a padlón, mint egy fóka.-édesen csengő nevetése zökkentett ki az éppen készülő idegességemből. Nagy hatással van rám Jimin, még ennyi év után is.
- Szeretlek Jiminie. Gyere ide.-tártam ki karjaimat, miszerint vágyom az ölelésére, amit pár perccel később meg is kaptam.
- Finom az illatod.-morogtam, miközben nyakát szagolgattam.
- A te parfümöd.-szokása az én illatosító szereimet használni, ám rajta teljesen másképp érződik, mint rajtam.
- Kookie mi lenne ha...a délután csak a miénk lenne?
- Benne vagyok.-képtelen vagyok elengedni, annyira ragaszkodom hozzá. Egy ölelés, s már alig bírom elengedni.
Elhajolt tőlem, viszont ez a kicsiny távolság sem tartott sokáig, hiszen abból, hogy ajkaimmal szemezgetett, tudtam mire vágyik. Olyan lassan, mégis szenvedélyesen csókoltuk egymást. Olyan szép ez a pillanat. Mintha most lenne az utolsó...

Két nap telt el, a napjaink ismételten stresszessé váltak, többet vitatkozunk, mint eddig, ami nagyon megrémít, hiszen ezelőtt mondhatni békés kapcsolatunk volt.
Most haza felé tartok, igyekeztem időben eljönni az egyetemről, hogy Jiminie ne legyen mérges rám. Még egy édességboltba is beugrottam és a virágárushoz is, s még ígyis időben vagyok.
Amikor beléptem a lakásba, egy ismeretlen cipőt véltem felfedezni a bejáratnál...ugye nem?
Bementem a nappaliba, ahonnét a beszélgetést hallottam, s amit ott láttam, attól éreztem, hogy a szívem repedezni kezd. Jimin egy számomra ismeretlen sráccal ült a kanapén, a csávó átkarolta őt és igen közel voltak egymáshoz.
- Te ki vagy?
- Neked is szia Jungkook.-mondta Jimin szemet forgatva.
- Ki a faszom ez, és miért fogdos?!
- Jimin, úgy látom a barátod eléggé féltékeny...haza menjek?
- Igen!
- Nem!-vágta rá Jimin és szikrákat szóró tekintettel nézett rám.
- Nehogy én legyek a hibás Jimin! Miért nem mondod, hogy ki ez?!
- Mert nem hagysz szóhoz jutni, az Isten szerelmére! Most vesd el a fejedből a gondolatot, miszerint megcsallak! Nem igaz, hogy nem ismered fel! Évekkel ezelőtt már találkoztatok! Yoongi hyung, az unokatesóm!-értetlen fejet vágtam..fogalmam sincs arról, hogy ki ez a srác, viszont a neve ismerős, s Jimin is azt állítja, hogy találkoztam már vele.
- Nincs baj vele, ha nem ismersz meg. Először nekem sem esett le, hogy ki vagy. Min Yoongi, Jimin unokatesója.
- Jeon Jeongguk...
- Kook, azok az enyémek?-mutatott rá Chim a kezemben tartott dolgokra.
- Uhum..
- Köszönöm szépen.-mosolygott rám, s a kezemre is rá simított, majd arcomra adott egy puszit, és elvitte az ajándékait.
- Felmegyek tanulni..
- Egyetemre jársz?
- Igen... miért?
- Biztos ismered Kim Doah-t..
- Uhm...Azt hiszem igen..ismerős a neve. Miért?-lettem kíváncsi pillanatok alatt, ennek köszönhetően pedig le is ültem mellé a kanapéra.- Vannak pletykák róla? Ha igen, mondd, ömleszd rám őket! Szeretem a pletykákat!
- Kookie! Még mindig pletykás vagy?! Hallok ám mindent!
- Igen! Az vagyok! Na, mondd őket, kíváncsi lettem.
- Az apja az igazgatója annak az egyetemnek, ahol nyomozónak és rendőrnek tanulnak a diákok...
- Igen, oda járok. És?
- Megbaszták az apját a zsaruk, amiért sikkasztott az iskolától. Doah-ssit pedig kiutálták az egyetemről egyrészt ezért, másrészt pedig azért, mert egy könnyelmű riherongy. Fél Gangnam utca végig ment rajta.
- Uhf...-borzongtam meg a gondolatra, miszerint mi van, ha egy előadásunk volt, és én mellette ültem. Egy AIDS hordozó mellett!- Baszki! Elment az étvágyam! De folytasd!
- Rá írt Chimre. Be akarja fűzni.
- Miért nincs múlt időben? Jimin hagyja?
- Nincs szíve letiltani. Elmondta neki a lány az élettörténetét.
- Beszélget vele?! Jimin! Hozd ide a telódat!
- Nem!
- Tiltsd le azt a ribancot! Minek beszélsz vele? Tán mégis bejönnek a csajok?
- Beteg vagy? Nem jönnek be. Egyszerűen nincs szívem letiltani. 
- Nem érdekel Jiminie! Ne próbáljon meg senki sem rád mozdulni! Tiltsd le! Kérlek!-néztem rá bambi szemekkel, hiszen tudom, hogy ennek nem tud ellenállni.
Mindig megkapom azt amit akarok. De ha jobban bele gondolok, Jimin a legnagyobb kincs, akit valaha kaphattam.