Reménytelen

1

*Draco*

Megérkezett a vonat. Elbúcsúztam anyámtól. Apám szokás szerint ide som tolta önelégült képét, ment "ügyeket intézni". Reméli, sőt, bízik benne, hogy visszatér a Nagyúr. Tegnap elmondta, hogy talán meg is lehet valósítani. Kell hozzá valami, vagyis inkább valaki. Ebből rögtön leesett. Harry. Harry Potter, a fiú, aki túlélte azt, amit eddig senki. Mi a fenét akarnak tőle?

*Harry*

Kiléptem Dursleyéktől. Senki nem köszönt el tőlem. Egy szót sem szóltak. Ennyi idő után nem lepődöm már meg ezen, csak szimplán nem esik jól. Nagyot szívtam a friss levegőből, és a vonathoz indultam. Átfutottam a  falon, és már ott is voltam. Ron és Hermione pár perccel előttem érhettek oda, mert még ők is csak várakoztak a felszállásra.

-Harry!-ölelt át Hermione.-Nem írtál szünetben!-rontotta el a kedvem rögtön.

-Nem volt mondanivalóm.-rántottam meg a vállam.-Hogy vagytok?

-Semmi érdekes.-motyogta Ron.

*Draco*

Láttam őket felszállni. Nevetgéltek, boldogok voltak. Blaise már az egyik boxban ült, mellette Pansy. 

-Heló!-köszöntött agresszívan a lány. Ekkor vettem észre, hogy már közel hét perce ülök ott, és Harryn gondolkozom. 

-Ja, bocs.-ráztam meg a fejem.-Sziasztok. Hogy telt a szünet?-kérdeztem, pedig egyáltalán nem érdekelt. Inkább Harryvel lettem volna. Pansy nagy levegőt vett, és magyarázni kezdett. Néha bólintottam, hogy úgy tűnjön figyelek, de persze ismét a túlélőn járt az eszem. 

-Figyelsz egyáltalán?-kérdezte.

-Persze.-dadogtam.

-Mit mondtam legutoljára?-fonta keresztbe karjait, és szemeit összeszűkítette.

-Nem tudom.-sóhajtottam. Felálltam, és kimentem a folyosóra. Harry is arra járt.

*Harry*

-Mi van Potter, hiányoztam?-kérdezte vigyorogva. 

-Hagyd őt békén!-jött mögöttem Hermione. A Malfoy fiú arcára ráfagyott a mosoly.

-Te, te kis piszkos sárvérű! A varázsvilág szégyenei vagytok! Egytől egyig!-ordította.

-Elég.-feleltem kimérten. Lassan végigmért a szemével.

-Viszlát később, Potter.-felhúzta a szemöldökét, és elment.

-Ne is törődj vele.-simítottam meg Hermione karját. Visszamentünk a boxba. Ron egy csokibékát majszolt. 

-Az az enyém?-kérdeztem. Lefagyott, majd bólintott. Hermione nevetni kezdett. Én is elmosolyodtam. Neville nézett be. Kinyitotta az ajtót, és beült.

-Sziasztok srácok.-köszönt.

-Heló Neville.-mondtuk egyszerre hárman. Kínos csöndben ültünk perceken át, majd felállt és kiment. Elnevettük magunkat.

*Draco*

A férfi mosdó felé indultam, amihez el kellett haladnom Harryék fülkéje előtt. Harsány, önfeledt nevetés hallatszott ki. Elszomorodtam. Nekem sosem lesznek ilyen barátaim, csak a szüleim döntései miatt. Ökölbe szorult a kezem, és tudtam, hogy le kell vezetnem a feszültséget, vagy megölök valakit. Megtorpantam a fülkéjük előtt. A nagy üvegablakra néztem, majd a kezemre. Teljes erőmből bevágtam. Hatalmas csörömpöléssel tört be, Hermione nagyot sikoltott. Harry szemében rémület volt, de egyben nyugodtság. Nem értettem ezt a kétes érzelmet. Felnézett, egyenesen a szemembe. Fogtam magam, és rohanni kezdtem. Bezárkóztam a mosdófülkébe, és csendben kuporogtam. Vajon megláttak? 

*Harry*

Az ablaküveg betört, Hermione visított. Draco állt az ajtóban. Mélyen nézett a szemeimbe, majd ahogy meglátta, hogy én is elveszek ezüst szemeiben, elrohant. Szomorúan nyugtáztam ezt. Hermione sápadtan kiszórt egy takarító-bűbájt, és csinált egy új üveget.

*Draco*

Lassan kijöttem. De vissza is kellett mennem. Semmi kedvem nem volt hozzá, de muszáj volt. Kimentem a mosdóból. Sétáltam el a fülkék előtt. Harryék ajtaja előtt lelassítottam. Új üveg volt rajta. Bekopogtam.

*Harry*

Draco behajolt. Rám nézett.

-Kitudnál jönni? Egy perc.-súgta. Bólintottam. Kiléptem. Arcán kis pír volt, egészen szerénynek tűnt.

-Bocs az ablak miatt. Csak... Meglöktek.-dadogta. Ismét bólintottam, de tudtam, hogy hazudik, mert a folyosó teljesen üres volt, nem nagyon szabadott mászkálni. Elmosolyodott.

-Akkor jó.

Elkezdett hátrálni. Elindult a Mardekár része felé. Hosszasan néztem utána. Fekete inget viselt, fekete zakóval és fekete nadrággal. Teljesen fekete volt. Jól állt neki, bár nagyon sápadtnak tűnt benne. Legszívesebben utána rohannék, megcsókolnám, és...

-Harry, gyere vissza.-kukkantott ki Ron, megszakítva a fantáziálásomat. 

-Persze.-motyogtam. Hermione elkezdett beszélni, de egyáltalán nem figyeltem.

-Hallasz?-csettintett kettőt a lány.

-Kicsit rosszul vagyok.

-Látszik is, nagyon fehér vagy!-mondta Ron. Megrántottam a vállamat. A fiú átült a szemben lévő oldalra, én pedig kinyújtottam a lábamat, és elaludtam. Álmot láttam. Draco és én a csillagvizsgálóban, első randinkon. Nagyon boldognak tűnt. Beszólogatott, de csak kedvesen, érzéssel. 

*Draco*

Miért nem beszélgettem még vele? Draco Malfoy. Az vagyok én. Mindenki ismeri a nevemet. És én pedig megrémülök egy korombeli kisfiútól. Apám pár napja említett valamilyen Trimágus Tusát, de nem igazán értettem, miről beszél. Valamilyen verseny. Ez volt minden, amit megjegyeztem. Elmeséltem Pansynak, aki azonnal kibővítette a tudásomat.